Hogyan vártalak...

Elérzékenyülési 2 perc következik.
Elkezdtem olvasni ezt a verset és körülbelül az első sor után elkezdtek hullani a könnyeim.
Ezt nem lehet leírni, lerajzolni, ezt a szeretetet nem lehet megfogalmazni. Csak itt van bent, szinte tombol és hangosan kiabálnám szét, hogy ne csak a járókelők vagy a sirályok hallják hangomat, hanem az egész Föld bolygó vagy ha lehet, inkább az univerzum! Mert nem fér bele egyszerűen se térbe, se időbe, nincs elég hang vagy szó, hogy elmondjam, mit is érzek. Anya leszek. Csöpp gyermek anyukája, őrangyala, vigyázója.
Mosolyának viszonzója, ölelésének fogadója, bánatának vígasztalója.
Úgy szeretném, ha tudná, hogy mennyire szeretem már most is, hogy még soha nem láttam, soha nem érintettem! Hogy már most ő a legfontosabb, az első és az utolsó gondolatom. Hogy átváltoztatott a várakozás és már soha nem leszek az, aki voltam, mert ő először a szívembe, aztán a pocakomba költözött és megváltozott minden!
Ha van az életnek értelme, akkor EZ, ez az érzés, ez az állapot biztosan az. Megtölti a fejet, lelket, szellemet és megérteti, hogy vannak még csodák.
Itt lakik a pocakban és mocorog. S nemsokára itt lesz a karomban. És talán mosolyog :)

Várlak, várunk, előkészítettük a szívünket, a legjelesebb ünnepre, pici babánk érkezésére...

Beney Zsuzsa: Hogyan vártalak

Azt kérdezed tőlem,
hogyan vártalak?

Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jő az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget,
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel
a nap sugarát
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret
pedig nem láttalak még,
úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget, mindenkinél
jobban téged így szerettelek.