En kicsi egyevesem...

Bar mar jopar nappal ezelott tortent az a bizonyos nap, amikor o megszuletett en pedig "atszulettem" varandos kismamabol edesanyava, megsem sikerult azonnal nekilatni ennek az egy eves osszefoglalonak.
Sokszor eszembe jutott, hogy ennek a bejegyzesnek valahogy kulonlegesnek kene lennie es talan ez a nyomas, amit sajat nyakamba varrtam uldozott a halogatas fele. Ezt kicsit atgondolva ugy dontottem, hogy nem eroltetem bele magam semmi olyanba, amit eroltetni nem lehet, igy egyszeruen csak irni kezdek es ha szaraz lesz igyatok hozza teat, ha csopogos, akkor ropogtassatok melle zabpehely kekszet, vagy amit szerettek.
- Elohang vege.-


Annabelle szuletesnapjara nem keszultunk kulonosebb felhajtassal, apukaja delutan ert csak haza, kb. pontban a szuletese pillanataban, en az agyban torokulesben ulve, olemben az alvo gyermekkel, nemileg idegileg megtepazva merengtem azon, hogy egy evvel ezelott miket is ereztem.

1.) MEGKONNYEBBULES - kint van, egeszseges, en is elek, tokeletes, TUL VAGYUNK RAJTA!
2.) Ilyen jellegu, merteku fajdalom a vilagon nincs... Alig hiszem el, hogy tenyleg kibirtam.
3.) Most mivan? Anya lettem? TENYLEG? Na varjal, had vegyek egy mely levegot...

Kicsit zavarodott voltam. Percekkel azelott egy varandos no voltam a sok kozul, aztan egyszer csak, abban a szent pillanatban, amikor ramtetteka kisbabam, anya lettem.
Furcsa erzes! Elsore nem igazan fogja fel az ember. Hogy onnantol kezdve o ITT VAN. Akarmi van, akarhova megyek, a gyerekem var ram :-)
A psziche egy resze meg a "regi", de ott van elesen, egyertelmuen, hogy innentol kezdve mar soha nem vagy egyedul. Szultel egy gyermeket a vilagra. A gondolataidban mar o az elso. A szuksegleteket tekintve mar az ove a legfontosabb. Es mar soha nem fogsz tudni ugy gondolkodni, hogy mi lenne, ha o nem lenne. Mert VAN, hala a jo egnek itt van, egeszseges, tokeletes es az en gyermekem. Koszonom Isten, koszonom anyatermeszet, koszonom evolucio es mindennek, aki vagy ami szerepet jatszott abban, hogy ez igy legyen.
"En eletet adtam neki, o pedig ertelmet adott a letezesemnek." - olvastam valahol, angolul.

Szerencsere Annabellet nem vettek es vittek el tolem, ez itt nem szokas. Adtak egy agyat es betettek ot mellem egy kis "dobozba". Ultem az agyamon es neztem. Aludt. Azon gondolkodtam, hogy mit fogok csinalni, ha sir? Persze, nyilvan felveszem, de hogyan segithetnek ennek a pici embernek, hogy jo legyen? Ram van utalva... Kerdezzem meg a novert? Vagy nezzem, mit csinalnak masok? Igen, kicsit megijedtem talan...
Aztan osszeszedtem magam es megnyugodtam. Az en kisbabam eddig az en testemben lakott. Most mar kint van, de az egyetlen dolog, amit ismer, az en vagyok. A szagom, a hangom, a szivem dobbanasa. Ha felebred es sir, valoszinuleg csak ram lesz szuksege. Igen, hiszen en vagyok az anyukaja! Ez ilyen egyszeru. Es milyen csodalatos!
Itt esett le, hogy kepes vagyok ra, hogy megnyugtassam, kepes vagyok ra, hogy taplaljam es kepes vagyok ra, hogy kepessegeim szerint ellassam a feladatom.
Es felebredt es nyoszorgott es felvettem es magamra tettem, kozel, szinte meztelenul, hogy erezzen. Halkan beszeltem hozza. Es megnyugodott.

Emlekszem egy alkalomra, ez nagyon megmaradt.
Elsetaltam a WC-re, o bekesen aludt.
Elvegeztem a dolgom, de bentrol hallottam, hogy egy baba sir. Biztosan nem az enyem, -gondoltam- hiszen fel perce meg aludt. Nyitottam az ajtot, mar tisztabban hallottam a sirast. O volt az! Istenem, sir a kisbabam, ertem sir, hat rohanni kell, szegenykem egyedul van, jovok azonnal, itt vagyok kincsem, hat eszrevetted, hogy nincs itt anya?
Tudom, ez most nem mond neked semmit... De nekem ez volt az ELSO nagy villanas, hogy ram szukseg van, nekem jonni kell, nekem dolgom van, nekem gyerekem van, en mar nem megyek oda ahova akarok "csak ugy", mert akkor is hianyozhatok valakinek, neki, ennek az apro embernek, akit ha a karomba veszek tudja, hogy jol van mar minden.
Hat oszinten, a felelosseg egy kicsit ramnehezedett, de kozben olyan csoda-erzesem volt, amit ha eroltetnem sem tudnam szavak keretei koze eroszakolni. Csak csoda.

Nehez elso heteink voltak. A szuloseg kezdeti idoszaka kb. olyan, mintha felnott fejjel ebrednel a fel-amneziabol. Minden olyan ismeros, a hely ahol vagy, az emberek, de nem tudod hova tenni, nem tudod mit kezdj magaddal es ajandekba kaptal meg egy pillangot is, akire ha sokaig jol vigyazol talan elsuttogja neked, ki is vagy valojaban. Tapogatozol a sotetben, probalsz dolgokat jol csinalni, de igazabol fogalmad sincs rola, hogy tenyleg jok-e. Kozben kimerult vagy a vegtelensegig de pihenni sem akarsz, mert a pillangodnak szuksege van rad. Szoval kaosz, orom, gigantikus kerdojel es egy vakterkep magadhoz, amin persze ismeretlenek a koordinatak.
Aztan lassan belejossz. Jo esetben nem is vagy egyedul. Mondjuk az anyasagodban de. Mert te szultel, neked van melled, te mesz at a felepulesi fazisokon.
Lehet, hogy honapokig csak hetente 1x jutsz el zuhanyozni es ejjel mosol eloszor fogat, de aztan osszeszoktok, rajossz egy halom olyan dologra, amit elolvasni, meghallgatni nem tudsz mastol, mert a te babad nem mas babaja, nem a az irono babaja, nem egy mintababa.
Ezt mar a kezdetekben is a tudtunkra adta Panni :-)
Mert bizony nem aludt.
Szoval mi sem.
Voltak nehez pillanatok, de megmelegedik a szivem taja amikor ezekre gondolok, mert akarmennyire is nehez volt, hianyzik. A kicsi kis teste, hangja, az illata, a lenye.
Mar "nagy" es okos.
Kinyilt a vilag.
Egy kezzel kapaszkodik mar csak es megy...
Akkor meg a fejet sem tudta megtartani, o Istenem :-)

Ha hagyna, egesz nap puszilgatnam es simogatnam. Es olelnem. De o nem er ra :-) Neki dolga van, neki mennie kell! En meg hagyom. Tudom, erdekes a vilag es latni kell, tudom neha olyanokat is ki kell probalni, amikbol lehet, hogy eses lesz es fajni fog, de mire az elso konnycsepped vegigperegne az arcodon, addigra mar olellek es nyugtatlak, "jol van Kicsem, mindjart jobb lesz..."


Visszaterve a szulinapra, sutottem neki bananos tortat, cukor es egyeb kacatoktol mentesen, a tetejen almaszoszos kremsajt volt es afonyakbol kirakva az 1-es. Keszitettem neki egy szulinapi body-t, textilfilccel rajzoltam es irtam ra, hogy "1 eves vagyok".
A kozos karkotoink (Anninak, Lackonak es nekem) meg sajnos azota sem keszultek el, de majd lassacskan. Volt 2 heliumos lufija, ami kozul az egyik par nap mulva, a masik epp ma szokott ki a nyitott ablakon, de talan ez is egy szimbolikus jele annak, hogy ideje tuljutni azon, hogy a szules mennyire is faj...
Ugyhogy lassan, de elengedem a szenvedes miatti lelki sebeimet, mert mar teher az, hogy ha a szulesemre gondolok, akkor egybol az kerul hangsulyba az emlekeimben, hogy mennyire iszonyuan fajt.
Fajt, elmult. Let it go :-)

Ugyhogy harmasban, minimalban eltelt a szulinapi visszaemlekezes. A lufik nyugoztek le a legjobban, a tortat igyekezte jol szettrancsirozni, a ruhaban egyszeruen csak edes volt.

Igy, egyeves korara itt tartunk epp:

- egy kezzel kapaszkodik a kezembe es ugy lepked, idonkent megtesz 4-5 lepest egyedul
- ugyanazokat mondja, mint eddig, csak megallas nelkul ha olyanja van :D
- rengeteget integet, melle nyomja, hogy bye-bye vagy pa-pa szinte mindenkinek, udvozleskepp is, bucsuzaskor is
- szavakat ismetel el, mint pl. ball, dog, baby, bella, nem (joo, igazabol rengeteg mindent probal ismetelni randomra es ha nem is jol ejti ki, egyertelmuen fel lehet ismerni a szot)
- erti a tiltast, rovid ideig meg is jegyzi, ha valamit nem szabad
- idonkent mondja, hogy "nem" ha valamit nem akar es razza a fejet hozza
- probalja kitalalni, hogy hogyan kell belebujni a ruhaiba es segit az oltoztetesben
- a jatekokat egyelore csak szetszedi, ledonti, a labdat neha probalja eldobni
- mosolyog arra, aki beszel hozza, nem ijed meg, interaktivizal
- eroteljesen tudtunkra adja az akaratat, ha valamit nem engedunk, akkor sertodotten hanyatt dobja magat es erolteti a sirast es figyel, hogy meghatodunk-e :D
- papirt tepked
- fesulkodik
- viszonylag jol mossa a fogat (huzogatja ki-be)
- hatrafele lemaszik az agyrol es mar vissza is maszni
- targyakat osszeutoget
- allatimado. Madarak, kutyak a kedvencek, egesz nap tudna oket nezni
- utazni mar nem igazan szeret, utal az autosulesben hoszabb ideig megmaradni
- imadja a hullamokat nezni
- szereti nagyon a jatszoteret, messzirol megismeri mar, ha arra jarunk es mutatja, hogy menjunk oda
- utanozza azt, ahogy beszelunk (kb. olyan, mintha kifigurazna a hanglejtesunk, vicces nagyon!

Szoval a maga kis utemeben szepen fejlodik, nem eroltetjuk semmire, ami erdekli azt elsajatitja, ami hidegen hagyja azt meg ha eroszakolnam se erdekelne jobban.

Jelenleg epp ujra fogzik, szoval ejszakankent forgolodik, nappal pedig konnyebben kiborul, sokat ker cicit es nem igazan hagyja, hogy megmossam a fogat, gondolom faj az inye. Hideg dolgokat most szivesen ragcsal viszont.
Emellett MINDEN kell neki, de AZONNAL!
Mutat erre, mutat arra, amikor odaadjuk, akkor rogton mas kell, mutatja, erolkodik es ha nem ertjuk vagy nem kaphatja meg, akkor jon a kiborulas, ami gyakran vicces es sokszor sok turelmet igenyel, de megertem, hogy kivancsi is azt is, hogy nem erti meg, hogy mit miert nem szabad.
Nagyon aktiv, nehez lefoglalni es nehezen alszik el, mert meg felalomban is meghall valamit, azt azonnal tudnia kene, hogy MI.
Korabban ebred, mert hajtja a tennivalo, azonnal maszik a fejunkre majd teper le az agyrol, ajto kinyit, spuri ki a szobabol. Jo reggelt :D
Na minket ejszakankent nem kell altatni, gondolhatjatok :-)
Kivancsi leszek, hogy ha elkezd jarni, majd hogyan alakul az energiapotlas, elalszik-e majd konnyebben vagy talan hosszabbakat vagy meg aktivab lesz az agya es minden alvast ignoral a felfedezes erdekeben :-)
Hamarosan kiderul.


Uj hirek vannak!

Egy honapon belul elkoltozunk Wales-be, egeszen pontosan Aberystwyth-be, ugyanis Lackot felvettek az egyetemre (hip-hip-hurraaa!) es kezdi a pszichologiat! Mar NAGYON regota szerette volna elkezdeni a sulit, de az elete nem volt tul optimalis kerekvagasban eddig, de most vegre mar csak annyi valasztja el tole, hogy odacuccoljunk es nekialljon.
A koltozes erdekes lesz, autoval kb. 7 ora ut, ami jo hosszu, szoval meg ki kell talalnunk, hogy hogyan lenne optimalis mindenkinek (foleg Annabellenek, aki ujabban fel percet sem ul szivesen a popojan), talan a vonat jo otlet lenne, azon tudnank mocorogni azert meg cicizhetne is (elso szamu szempontok egyike ugyebar :D). Ugyhogy itt tartunk most, el fogunk adni jopar dolgot, amit nem akarunk magunkkal cipelni.
Drukkokat kerunk, hogy gyorsan es siman menjen az attelepedes, aztan ahogy tudok beszamolok az esemenyekrol (nem tudom meg hogy lesz netunk).
En oszinten nagyon varom mar es keszen erzem magam a valtozasra, ez a lassan 2 ev a 4 fal kozt kicsit megviselte a lelkem egy reszet, a bringas, futkosos, orakig elsetalgatos lelkuletu szabad madar darabkamat, de mondjuk ha el is koltozunk sem biztos, hogy a hetkoznapok nagyon megvaltoznak, de tervezem, hogy keresek egy helyet, ahova kicsit kimozdulunk a manoval. Es igen, muszaj szocializalodnom es angolul beszelnem! Nincs mese, ezt magamert, ertunk meg kell lepnem.

Idokozben Lackoval "2 evesek" lettunk. Nem mondom, hogy konnyu 2 ev van mogottunk, mert tovabbra is azok a szemelyisegek es lelkek vagyunk, akik azelott es meg mindig aktivan probalunk egyensulyba kerulni, de felni nem kell, ez a jovoben sem lesz konnyu, de celunk van es lepkedunk afele. A cel az egyetemes PEACE :-)

Ugyhogy igy allunk, remelem ti jol vagytok, hangolodtok az oszre. Az olyan szep!

Szep hetet, elnezest a kesoi iromanyert, altalaban kidolok este, amikor irni kene :-)

Nati

(Valamiert nem enged kepet csatolnom, probalom majd kesobb vagy uj posztba.)

Bye