Csip-csip-csip! - mondja o
Csip-csip csoka - mondja anya
Vakkar! - mondja o
Vak varjucska - mondja anya
Komaaamassza
Komamasszony kereti a szekeret
Nem-nem! (Estetleg: Nem jooo) es razza a fejet
Nem adhatom oda
Tyukok!
Tyukok ulnek rajta
Hesshesshessshessshesssss! Es fulig ero vigyor :)
Vagy a kedvencunk eredetileg igy hangzik:
Suru erdo
Kopasz mezo
Pillogoja
Szuszogoja
Tatogoja
Ez meg itt a csiklandoja! Csikcsikcsik
(Eloszor a baba a hajara mutat, majd homlokara, majd szemere, orrara, szajar vegul csikizes :)
Panni igy mondja:
Suuuruuu ...
Kopassssz ...
Pillogoo!
Szusszogoo!
Taatogoo!
Csikicsikicsiki :D
Imadja, es ugyesen mutatja, a vegen elore nevet, hat nem birom hogy ne dogonyozzem szanaszet a vegen. Ahogy a csopp kis szajaval formalja a szavakat es koncentral, hogy jol mondja... Egy csoda latni.
Emlekszem, anno a bolcsiben is milyen erdekes volt megtapasztalni, ahogy hetrol-hetre fejlodott a kis szokincsuk es egyre jobban ki tudtak magukat fejezni, Bogi volt aki a legszebben beszelt, koncentraltan artikulalt es erosen gesztikulalt a kis kezeivel, imadtam :) Csani lassan de biztosan, szinte titokban tanult meg beszelni es hirtelen sokat fejlodott. Masok egyatalan nem szolaltak meg sokaig, nehez volt kitalalni, hogy mit is szeretnenek...
Na de vissza a jelenbe.
Panni mostanaban, amiota nem olyan cicifuggo, mint elotte, sokkal jobban alszik, napirendje van, jobban es valtozatosabban eszik. Sajnos viszont gyakrabban lesz nathas es tovabb tart kimasznia belole.
Hizni nem hizik, kis combijai vannak meg pocakja ha bekajal :)
Haja mar a szemebe log, ugyhogy csatolnunk, gumiznunk kell.
A jatszoter mostanaban kevesbe erdekli, inkabb a mellettuk levo parkokban szeret maszkalni, viragot szedni, kivagott fatorzsre maszni, madarakat kergetni, kutyaknak puszit kuldeni, embereket megbamulni fel meterrol hosszasan es persze koveket gyujteni.
Minden reggel, amikor oltozom, odajon, megsimogatja a pocakot, puszit ad neki, jo sokat es azt mondja "baba, bent". Integetunk neki, puszit kuldunk, megsimizzuk es azt mondjuk, hogy "szia pocak, nojj nagyra baba, aztan gyere velunk jatszani" vagy valami hasonlo, ertheto dolgot. Nem bonyolitom neki tul, van meg par honapunk, hogy felkeszuljunk, beszelgessunk rola es egyebkent nem hiszem, hogy egy ilyen valtozasra teljesen fel tudnam kesziteni ugy, hogy az ne hagyjon benne kerdojeleket. Kicsi o meg ahhoz, hogy ertse a 'testver' jelenteset vagy felfogja, hogy ott bent anya pocakjaban egy igazi, elo kisbaba novekszik. Eleg, ha megerti, hogy vigyazunk a pocakra, nem ugralhat rajta vagy nyomogathatja tul erosen. Es ezt erti.
Nem merultunk meg bele komolyabban a masodik baba erkezesenek korulmenyeibe, egyreszt, mert mindenkepp megszeretnenk varni a szerdai (22.-e) ultrahangot es onnantol majd tobbet tudni rola, masreszt Lackoval nemigen talalkoztunk mostanaban, mert folyamatosan a pszichologia esszeivel kinlodik, reggeltol estig.
Beszelgetni, nem is tudom amikor tudtunk utoljara nornalisan. Ha lezajlik ez a beadandoktol hemzsego idoszak vegre, akkor talan ujra sikerul egymasra hangolodnunk a mostanihoz kepest.
Kemeny ez az egyetem dolog, en mondom, a legfrusztralobb, hogy hetekig egyedul vagyok lenyegeben Pannival es az en idegszalaim sincsenek vasfonalbol egy ido utan, aminek eredmenyekeppen nem mindig vagyok olyan turelmes vagy mosolygos, amilyen szeretnek lenni es meg panaszkodnom sincs kinek :D Szuper az internet, hogy legalabb itt lehet szavakba onteni az ember erzeseit, de ez korant sem ugyanaz, mint leulni egy tea melle a baratnommel es megprobalni beszelgetni, ameddig a gyerek mondjuk szetkapja a lakast 3 perc alatt vagy motorozik egyet faltol-falig.
Biztos a hormonok is besegitenek, de sokszor kenodok el azon, hogy mennyire hianyoznak a baratnoim. Szanalmasan tudom sajnalni magam, amiert igy magamra maradtam es olyankor nem vigasztal am az, hogy de hat en valasztottam es milyen jo nekem es gondoljak erre.
Gondolok erre, de rajuk is nagyon sokat gondolok. Es sirni tudnek az oromtol, amikor vegre irunk egymasnak tartalmasan, az eletunkrol, a mindennapjainkrol, a velunk es bennunk torteno valtozasokrol, a terveinkrol meg ami meg eszunkbe jut. Olyankor sem szoktam igazi melysegekben a szomorusagaimrol vagy nehezsegeimrol irni nekik, csak ritkan, mert valahol meg mindig ugy gondolom, hogy nem ez az igazan fontos, hanem az, aki oromet okoz, ami felemel, ami a masik arcara is mosolyt csal esetleg, amikor olvassa. Azert persze neha kibujik belolem is a panaszkodas, de csak konnyed formaban. Annyi muszaj... :)
Visszaterve a pocaklakora, nincs meg nevunk, de a nemet sem tudjuk meg.
Ahogy magunkat ismerem, eloszor megismerkedunk majd vele eloben es utana dontjuk el.
A heten toltjuk a 20. hetet, ami ugyebar a felidot jelenti, ugyhogy lassan de biztosan haladunk elore, pocak novekszik a fenek,- es combmeretemmel egyetemben, amiota nincs cicitejem kulonosebben es nem szoptatom Annabelle-t csak komforszopizik, azota a testem mashogy dolgozza fel a bevitt kaloriakat, a folyamatos farkasehsegrol ne is beszeljek, ami az utobbi hetekben folyamatosan jelen van... Nem csoda, hogy par kiloval tobbet mutat merleg es a testem gyorsan at is alakult. Sajnos normal esetben ram konnyen jonnek fel a kilok, ugyhogy lesz majd nyafogas szules utan, hogy hogy nezek ki... Remelhetoleg a szoptatas majd akkor is fog segiteni lassacskan visszaalakulni. Ha nem, akkor hallgathatjatok evekig, hogy mennyire nehezen baratkozom meg az uj testemmel, elore is bocsi :)
Annabellerol meg annyit, hogy "meg mindig" nem szobatiszta, szivesen raul a szukitore es belepukizik a WC-be, megtorli, lehuzza, de egyelore ez a legsikeresebb tudomanyunk :)
En abszolute nem eroltetem, mert nem versenyzek senkivel, ha neki kerese lesz majd vagy lathatoan keszen lesz ra, akkor meg fog tortenni. Egyebkent is nyaron a legalkalmasabb ezzel probalkozni, szoval nem sietunk sehova. 20 honapos.
(Aztan ha megerkezik a kisteso, szamitok nemi visszaesesre a tudomanyokban, de ez csak az en probalkozasom a felkeszulesre a kulonbozo szituaciokra...)
En koszonom jol vagyok, persze erzem ahogy no es huzodik a mehem, hogy helyet csinaljon a benne novekvonek, de ez teljesen rendben van. A kellemetlen erzes ellenere.
Egy heten tobbszor faj a fejem vagy van a mai napig is varatlanul hanyingerem.
Amiota ujra elkezdtem jogazni, azert a testem jobban erzi magat, az teny es a lelkemnek is segit. A turelmi kepessegeim sajnos mostanaban eleg gyengek, de ez amiatt van, mert nincs nagyon szunetem, magamra fordithato idom, kiveve ha Panni alszik este, de addigra vagyok olyan faradt, hogy nem igazan van kedvem nagy dolgokba belefogni. Ettol fuggetlenul estenkent horgolok vagy festek mandalat, irok vagy nezelodok a neten. Muszaj valahogy kikapcsolnom, mielott elalszok es reggel kezdodik az egesz elolrol.
Imadom a lanyom, a feje bubjatol a kicsi laba kormeig, de ha nem torodok magammal, nem lazitok le idonkent, akkor konnyebben kihoz a sodrombol es utalom magam olyankor. Az meg egy olyan allapot, ami egyikonknek sem jo.
Szerencsere a varandossag most is hozta ezt a furcsa erzest, ami altal kicsit mas, szebb es jobban a vilag, a viragok szinesebbek es jobban esik a levegovetel is, az emberek szerethetobbek es konnyebb eszrevenni a jot a vilagban, mint egyebkent.
Azelott sem tudtam jol korbeirni ezt az erzest, szerintem most sem fog menni.
Kicsit olyan, mintha az angyalok jobban vigyaznanak ram, mert gyermeket hordok a szivem alatt vagy mintha extra aldast kaptam volna, egy lathatatlan gloriaval a fejem folott es a vilag szebbik es tisztabb oldala most jobban lathatova valna.
Furcsa es egyben felemelo erzes es amikor epp a mindennapi nehezsegek nem ulnek annyira a vallamon, akkor nagyon erzem ezt a finom athangoltsagot. Es szeretem :)
Most pedig elkoszonok, mert hamarosan ugyis jovok az ultrahangon latottakkal, addig pedig a legszebbeket kivanva eldolok az agyban es alszooom :)
Szep napokat!
