Majusunk

A hetkoznapjaink eleg egyforman telnek. Ez egyreszrol eleg monoton, masreszt meg halat adhatok az egnek, hogy a gyermekem egeszseges es nem arrol szolnak a mindennapjaink, hogy korhazba jarkalunk vele/hozza. Amikor ilyen torteneteket latok, olvasok, olyankor mindig elont a hala es ha epp tokre elegem van abbol, hogy minden nap szinte percre pontosan ugyanugy zajlik, akkor megprobalom visszarangatni magam a szepseges valosagba, miszerint sokan halat adnanak azert, ha az en egyszeru kis eletemet elhetnek.
Ennek ellenere megis van, hogy elbukom es eluralkodik rajtam egy erzes, hogy de jo lenne holnap mar vegre egy uj helyre menni, uj arcokat latni es kicsit megkavarni ezt a minden nap ugyanugy zajlo napirendet.
Szoktam gondolkodni ezen, hogy vajon mas kisgyermekes anyukak is igy vannak ezzel, hogy mennek veluk a napok, teszik amit tenniuk kell, orulnek ha utolerik magunkat, van mindig tiszta ruha, van etel a hutoben, viszonylag rendben van a lakas es termeszetesen minden mese hatszor el van olvasva, minden allat ketszer le van rajzolva, minden mondoka haromszor el van ismetelve es minden baba gondosan fel lett oltoztetve. A gyerek taplalva van, anyuka feje delutan 5-re nagyjabol emberi keretet olt es meg jo ido eseten par ora a levegon is ki lett pipalva. Es eltelt egy ujabb nap. Es reggel felkelunk es kezdjuk az ujat.
Ez egy pici hely, innen a legkozelebbi nagyobb varos is 3 orara van, szoval elegge be vagyunk ide szorulva... Es a boltok, a jatszoterek, a parkok, minden nap ugyanazok. A konyvben a mesek, a kepek a falon, az egyelmegegykicsit, a deemuszajcipotishuzni, a mindjartottvagyunkcsakmegegykicsitbirdkik, ezek nem valtoznak. Biztos, hogy mindenki ugyanazt csinalja es ez csak surubb, ha az embernek tobb gyereke van. Tobb ido megy el a rutinra, meg gyorsabban mennek az orak, a napok, a hetek, a honapok es egy ido utan mar fel sem tunik, hogy szalad az ido az "anyuka-uzemmodban".
Sokat gondolok azokra az ismeroseimre, barataimra, akik babat varnak vagy terveznek, hogy bizonyos dolgokrol mennyire fogalmuk sincs (es nekem sem volt), hogy milyen lesz majd, ha teljesen atallnak erre az uzemmodra. Persze minden elet mas, tudom en es az is eleg specialis, hogy en par oraban sem dolgozom, csak Pannival vagyok egesz nap plusz egy masik babocat novesztek, emellett nincsenek ITT barataim, nem jarkalok el senkivel teazni, kavezni, nem latogatok meg senkit, satobbi. Havonta-kethavonta talalkozok egy masik Magyar csaladdal kb. 1-1,5 orara. Ez nem panaszkodas, hanem csak meselek. Ha nagyon akarnek, nem telne sokba ugy osszehaverkodni emberekkel, hogy talalkozgassunk stb, de valahogy nem akarom. Vagy frusztral a nyelvi nehezseg vagy inkabb az, hogy megis jobban elvagyok kettesben a lanyommal, de valahogy nem lepek igazan erre a palyara, hogy nekem uj barataim legyenek. Masreszt melyseges huseget erzek a mar meglevo barataim irant, nekem OK az igaziak, oket akarom, csak ez ilyen tavolsagbol ugyebar eleg nehezkes. Es inkabb vagyok ugy, hogy ritkan talalkozom veluk, de AZT a szivemben orzom, dedelgetem akar hosszu evekig is, minthogy legyenek felszines kapcsolataim csak azert, hogy legyen indokom eljarkalni otthonrol meg fel tudjak mutatni nehany cimborat, akik a kulvilag fele lennenek egy bizonyitek, hogy huu de jol elhaverkodok en itt, kerem.
Ha ugy alakulna, hogy valakivel osszehoz a sors, persze nem allnek ellen, de igazabol nem ezt vonzom, szerintem.
Ha emberek koze vagyodom, akkor beiktatok egy-egy hordozos klubot vagy baba-mama klubot, de ide inkabb Panni miatt megyek, ha megyek, hogy neki legyen tarsasaga. Ennek ellenere ilyenkor is velem szeretne jatszani, o sem az a hirtelen felmelegedo tipus es a gyerekek nagy resze meg ha o kozeledik is aranyosan vagy elutasito vagy annyira kicsik, hogy nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Ugyhogy ettol nem igazan gyarapszik. A jatszotereket sokszor a tinik lepik el, zenet hallgatnak hangosan, vinnyognak, visitoznak, orultkodnek, csunyan beszelnek, elfoglaljak a hintat, csuzdat es magukra vonjak a figyelmet. Persze, jobb, mintha kocsmaznanak vagy a jatszoter mellett szivnak a fuvet, de ennyi idosen talan kene mar annyira ertelmesnek lenni, hogy figyelembe veszem, hogy ha egy szamomra nem eppen korban megfelelo helyen tengetem az oraimat, akkor legalabb igyekezzek annyira alkalmazkodni, hogy masokat csak minimalisan zavarjak a jelenletemmel... Persze, a tinikre nem ez a jellemzo, de nekem speciel 2 valasztasi lehetosegem van jatszoteret valasztani es az egyikre mar pont miattuk nem vagyok hajlando vinni a gyerekem, szoval ezzel nekunk artanak.
Marad a masik.
De inkabb viszem Pannit parkokba piknikezni, buborekot fujni, labdazni, viragot szedni, madarat kergetni, mokust furkeszni, vonatzakatolast hallgatni es mas embereket bamulni, mint hogy bosszantsam magam a tiniken vagy a taknyosfeju gyerekeken vagy hogy kette fujja a fejunket a szel a maradek egy jatszoteren :D
Ugy tunik ma panaszkodos napot tartunk, ugysem irom ki magambol gyakran, ugyhogy akit zavar, az most kapcsoljon inkabb az RTL klubra.

Pannira nem tudok es nem is akarok panaszkodni, ha kiborit, az nem igazan az o hibaja, hanem a sajat gyengesegeme. Es az utana kovetkezo buntudat es lelkiismeretfurdalas meg rosszabb... Ebbol tanulva ugy erzem, hogy lassan mar fejlodok es igyekszem az adott helyzetben eszbekapni, amikor turelmetlen lennek vagy kicsit hangosabban mondanam, amit akarok (tudod, amikor ugy beletudnal uvolteni a kisparnaba eleg rendesen), mert magamnak elozom meg a gyotrodest. Folyamatos param ugyanis, hogy tokeletesen tonkreteszem a gyerekemet azzal, amilyen vagyok. Ahogy mondok dolgokat, amikor kimerult vagyok, elegem van es o csak tancol az utolso gyenge kis idegszalamon. Tudom, hogy nem direkt csinalja, de megtortenik. Es nagyon nehez olyankor nagy levegot venni es nyugodtnak maradni, amikor legszivesebben kilonem magam a vilagurbe egy fel orara, levegozni, kizokkenni.
Igen, ilyenkor tudom, hogy szar anya vagyok. Pedig nem beszelek igazan gazos dolgokrol. Csak egy-egy hangosabb mondat, erosebb hangsuly vagy tenyerbe temetett sajat arc a tehetetlensegtol, hagyni a gyereket kicsit kivisitani magabol az akaratot ahelyett, hogy hatvanhatodszorra is elmondjam ugyanazt, hogy sajnos az olloval nem fog jatszani akkor sem, ha az a vilag legnagyobb mokajanak is tunik. Es kozben ostorozom magam, hogy ha ket pillanatra nem hagytam volna szem elott a rohadt ollot, akkor ez a kiborulas most nem lenne...
Es akkor is mar a buntudat, amikor reggelente nem tudok mosolygos fejjel rogton ugy allni a rendelkezesere, ahogy o azt diktalna. Ugyanis ha o felebred, akkor azon nyomban ugy porog es kell neki egyszerre, AZONNAL minden elkepzelheto, hogy en azt kovetni sem tudom. Ennek erdekeben minden este bekeszitem az innivalojat es valami kekszet vagy muzlit az agy melle, hogy legalabb egy kis idot nyerjek ezzel, de az esetek 80%-ban az a keksz nem jo, neki alma kell es nem eri el kint AZT a konyvet, amit el akar erni.
Hol van ilyenkor a csodagomb, amit megnyomok magamon es en is beindulok 3 mp alatt?? Es az a gomb hol van, ami abban segit, hogy amiatt ne legyen lelkiismeretfurdalasom, mert nekem ez nem megy..? Neha megy, olyankor nagyon megveregetem a vallam, de ez a ritkabb.
(Es a hamarabb lefekves sem segit nalam, egyszeruen lassan indulok be reggel, ez van.)

Terjunk vissza Annabellere.
Hogyan tudnak erzekeltetni, hogy mennyire ugyesen beszel? Hasznalja a T targyragot, tobbes szamot, mult idot.
Ugy rakja egymas melle a szavakat, hogy abbol mondat lesz es naponta rukkol elo valami uj szoval, amit valamikor hallott es megjegyezte. Elkepeszto! Sokszor fogalmam sincs, hogy mikor mondtam azt a szot, de o mar hasznalja...
Es az uj kedvence (remelem igy is marad), hogy odajon hozzam, azt mondja "hug" (azaz oleles) es megszoritja a nyakam vagy edesen hozzambujik, korbefonja a nyakam a kis karjaival es ugymarad. Istenem, hat ennel csodasabb erzes nincs is! ! !
Ha pelekazom, keri a nyakam es akkor is megolel.
Sokszor keredszkedik fel, szeret kezben, kozel lenni. Ha kerem, hogy jojjon a laban, akkor elfogadja es jon, de alapbol, ha mondom, hogy gyere menjunk a szobaba megkeresni ezt vagy azt, akkor mar jon is es maszik ram :) Ha anyahianya van vagy szeretne bekapcsolodni abba, amit csinalok, akkor azt mondja "anyahoz!" es mar kapaszkodik is belem. Nem teher, orulok, hogy igenye van a kozelsegre. Ha valamiert nem tudom cipelni, akkor megerti, maximum kicsit magyarazni kell neki, hogy anyanak most faj a pocakja vagy nem erzi jol magat es akkor eleg neki, ha kezen fogva setalunk el masik szobaig :)

A pocakot sokszor simogatja, puszit ad a kidudorodo koldokomre, koszon a babanak bent es jol meg is szokott rola gyozodni, hogy biztosan eszrevegye, hogy hozza beszel, mert nyomogatasban meg ranehezkedesben nincs hiany :) Neha ugy erzem, hogy azonnal kipreseli belolem a gyereket, de szegenykem legalabb szokja, hogy majd kint is folyamatosan tutujgatva lesz, hol lagyan, jol kicsit eroteljesebben :)
Mocorgassal es rugdosassal szokott reagalni az ilyen tipusu szeretetre a nagytesotol, amit a hugyholyagom koszon meg olyankor, gondolom szolidan probalja a tudtunkra adni, hogy nem baj, ha nem hagyjuk aludni, lesz ez meg forditva is, csak varjuk meg a szeptembert :)

Es en amennyire be tudok tojni az kicsi baba erkezesetol, annyira varom is. Tudom, hogy az eleje (az elso felev) az eleg kemeny osszeszokas lesz, vegtelen kimerultseggel es szamtalan lejto megmaszasaval testileg-lelkileg, de ahogy novekszik majd, ugy jovok bele en is a ketgyermekes anyukak rutinjaba. Remeljuk :D A nagyonfontos, hogy Annabelle jol viselje majd a valtozast es ne zavarkent elje meg, hanem razodjon majd o is bele abba, hogy anyanak bizony mar ketfele kell figyelni, teljesiteni. Nagyon probalok majd extra figyelmet forditani arra, hogy tudja es erezze, hogy ugyanugy imadom, ahogy eddig, engem meg nem elraboltak mellole, csak most valaki masra is figyelnem kell, etetnem kell, popsit torolnom kell, altatnom kell, satobbi. Feltem ot ettol a nagyteso feladattol, de kozben alig varom, hogy szepen osszeszokjanak es ott legyenek egymasnak, ahogy majd lesznek is, par honap utan...

A WC-be pisilest, kakilast meg nem tettuk rutinna, multkor amikor kerdeztem, hogy szeretne-e a WC-be pisilni, akkor igennel felelt, mentunk is, pelus le, szukito fel, Annabelle pedig mint aki mar ezer eve ezt csinalja, belepisilt. Kert papirt, megtoroltuk, lehuztuk, kezmosas, szevasztok.
Masik alkalommal levettem rola a pelust, mert nagyon tiltakozott ellene (gondoltam na ez jo teszt, hatha szol pisi elott es mehetunk a WC-re), na szepen felmaszott az IKEA-s szekre, mondta, hogy PISI! - es telibepissantotta a szeket, majd egy o-OOO-val konstatalta, hogy valami nem stimmel, mert a szek bizony nedves lett... :)
Ma pedig mindketszer kaka utan azonnal kerte, hogy csereljem ki (pedig mindig tiltakozik, menekul), mert lathatoan zavarta. Lehet kicsit hagynom kell legkozelebb es elkezdeni magyarazni, hogy ha a WC-be nyomja, akkor nem zavarja a popokajat, de ha nem tudja meg visszatartani, akkor aztan mondhatok, amit akarok, az be fog csurranni. Az nem segit a dolgon, hogy meg mindig harisnyaban, nadragban kell jaratnom a gyereket, mert kozel sincs olyan jo ido, hogy egy szal pelusban vagy bodyban flangaljon, ugy meg sokaig tart, mire lecibalom rola a retegeket.
Ugyhogy meg varunk a nagyon eles bevetessel.

Szerencsere jol eszik, ha olyan napja van, bar a testalkatan ez nem latszik kulonosebben. Tartja a sulyat, de egy delutani alvas alatt is kepes egy centit noni, legalabb is neha nagyon ugy tunik.

Tovabbra is imad uj ruhakat felprobalni, megnezni magat a tukorben, de ugyanugy tetszik maganak, ha csattot vagy gumit rakok a hajaba. Megy, megnezni magat es vigyorogva mondja, hogy "csini! Annabelle csini!" :)

Ujabban sokmindentol fel vagy tart, legyen az egy legy vagy szosz vagy egy feny, ami mozog. Vagy ha kozelebb megyunk a birkakhoz. Vagy ha elrepul felette egy mustlinca. Vagy ha tul hangos a motor az utcan. Vagy ha bekapcsoljuk a porszivot/turmixot/botmixert/epilatort/hajvagot. Neha egy hajszaltol is kiborul, ami a foldon van vagy egy cernatol.
Ebbol nem csinalunk viccet, hanem elmagyarazzuk, hogy az a bizonyos valami nem bant es addig probaljuk magyarazni neki, ameddig latszolag meg nem konnyebbul kicsit. Persze kozben olelve van, arrebb visszuk, megnyugtatjuk.
A szorongas es felelmek nem vicc es bar o nem tudja, hogy nincs oka igazan ezektol a dolgokrol felni, a mi feladatunk, hogy minden helyzetben biztonsagot, megnyugvast, magyarazatot adjunk neki, hogy neki ne egy rettego gyermekkorban kelljen elnie, amiben semmit nem ert es ot sem ertik, hogy miert akad ki ezektol a dolgoktol.

Szivesen segit mosni, teregetni, leszedni a szaraz ruhat, neha osszepakolni, sepregetni.
Nagyon szereti a kismamajogat, amit csinalok, vagy velem csinalja vagy elore mond 1-2 szot, amit a neni mondani fog, mert mar kivulrol tudja...
Imad festeni, ragasztani, rajzolni.
Imadja a konyveket, mondokakat, enekeket, jo parat mutogat egyedul es mondja hozza a szavakat.
Ugyesen veszi le egyedul a cipojet, ha segitunk kikotni, kikapcsolni.
Probalja es neha sikerul egyedul harisnyat, nadragot felhuzni, lehuzni pedig mar segitseg nelkul is megy. Polobol, pulcsibol egyedul kirangatja magat :)
Fesulkodik, torolkozik, de a fogat en mosom meg rendesen, persze elotte vagy utana hagyom, had probalkozzon o.
Ujabban szivesen epit tornyokat, ez eddig nem erdekelte es a formakat is felismeri, tobbnek a nevet is tudja.
Kirakok nagy kedvencek.
Szamol neha 5-ig, az ujjaval probalja mutatni.
Idonkent a szinek kozul is eltalal parat.
Felismeri a kepen, ha neni, bacsi, kisfiu, kislany vagy baba van, meg tudja oket kulonboztetni egymastol.
Tudja, hogy a kenyeret piritjuk, az almat hamozzuk, az italt ontjuk, a tesztat fozzuk, ha meleg megfujjuk, a kefir savanyu, a paprika csip, a jegkrem hideg, a suto meleg, a baba sir, a motor hangos, a helikopter elrepult a dolgara, a repulo is elrepult, a madar lekakalta az autot, Annabelle osszerajzolta a konyvet, az emberek setalnak, a neni enekel, a pocakban bent van baba, anyanak faj a cicije, a szel fuj, az eso esik, a nap fenyes es meg sok-sok dolgot, amit teljesen egyedul, magatol mond, felismer, megallapit.

Tunemeny es csoda latni, ahogy fejlodik es lassacskan kifinomul a kis szokincse!

Pocaklako a heten 24 heteske lesz, nagyon ugyesen rugibugizik odabent, nagyjabol 30 cm (mint egy kukorica) es a mehem egy focilabda mereteivel egyezik meg.
Most epp a kis tudejet erositi nagyon a kovetkezo hetekben es lassan a bore is egyre borszinubb es vastagabb lesz az atlatszo kis vekonyka helyett. Hamarosan elkezd nemi zsirt is magara szedegetni, kerekedni. Az izlelobimboi folyamatosan fejlodnek.
En jol vagyok, idonkent fejfajassal kuszkodom naphosszat, maskor a hasam feszul iszonyuan, de alapvetoen nem panaszkodhatom, mert jol vagyok :)
Pocak lassan novoget, nem tul nagy meg, a popom viszont szepen kikerekedett a combjaimmal egyutt, de hat ugy szep a vilag, ha van nemi zsirtartalek, ugye? :D

"Akkor joolvan" ahogy Panni mondja naponta sokszor, specialis hangsullyal :)

Hat igy telnek nekunk a hetek, szepen egymas utan, jo esetben sut a nap es szabadlabon toltjuk, ha meg esik, akkor valamit alkotgatunk es probalunk nem bekattanni :)

Hozok par kepet is, aztan joejszakat!

Hajzuhatag :)

Egy esos delutan alkotasai

Ragasztgatas

Festegetes

Babakonty :)

Apaval kalandozas

Hintaa

Kogyujtogetes

Kedvenclabda

Termesgyujtes

Mancik :)