33. hét és szülésfelkészítő

Helló,

kicsit késésben, mert holnap már a 34.-et töltjük, de a héten kicsit több tennivalót pakoltam a mindennapjaimba, hogy haladjak is, ezért mára jutott a beszámoló.

*

A 33. terhességi hétre a magzat már teljesen kifejlődik, a szülésig csupán híznia és erősödnie kell. A zsírszövet gyarapodásának köszönhetően bőre rózsaszínessé válik, és egyre inkább hasonlít egy újszülöttre. A magzatvíz mennyisége eléri a maximumát, és nem termelődik több belőle. Pihenéshez a baloldalon való fekvés a legalkalmasabb, és a magzat vérellátása szempontjából is ez a legideálisabb testhelyzet. A szoptatós párna is nagy segítség lehet ebben az időszakban.

A kismama

A 33. terhességi hét a nyolcadik hónap kezdetét jelenti és azt, hogy közeledik a szülés időpontja. A legtöbb kismamában erre az időszakra már rengeteg kérdés és aggodalom merült fel - a baba egészségi állapotával, a szülőséggel, párjával és önmagával kapcsolatban is. A türelmetlenség egyre fokozódik, amely gyakran feszült hangulathoz vezet. Többen magukba zárkóznak ebben az időszakban, és sokkal érzékenyebbé válnak. Ez az állapot hatással van a babára is, ezért próbálj meg lazítani, hiszen már csak pár hét van hátra a szülésig!

Félelemeid és szorongásod alaptalanok, mindemellett teljesen természetesek is. Ha úgy érzed, hogy anyai ösztöneid még nem ébredeznek akkor se keseredj el, hiszen amint karjaidban tarthatod gyermekedet minden kételyed el fog szállni.

A méh átmérője már több mint 30 cm, és nyomást gyakorol a rekeszizomra, a szívre és a tüdőre, ezért sok kismama légszomjról és fáradékonyságról panaszkodik. Ez leginkább akkor kényelmetlen, ha egyszerre nagyobb adag ételt fogyasztasz, hiszen a növekedő méh egyre feljebb nyomja a gyomrot.

Éjszaka a méh térfogatának köszönhetően gyakori a vizelési inger, illetve nehéz találni egy kényelmes, pihentető pozíciót. Gyakran tapasztalhatsz görcsöket lábaidban és a vádlikban, mely ellen leginkább hatásos hatásos a napi megfelelő mennyiségű magnézium és kalcium bevitel.

A baba

A 33 hetes magzat méretei: hossza kb. 41 cm, súlya megközelítőleg 2.000 gramm.

A terhesség 33. hetében baba mérete olyan kétharmada annak, mint amekkora újszülött korában lesz. Növekedésének köszönhetően testhelyzete megváltozik, mozgása pedig kevésbé aktívvá válik. Lábai maga alá húzza és gyakorlatilag a méh teljes térfogatát elfoglalja.

Figyelmét egyre inkább a külvilágból beszűrődő hangok, fények és mechanikai hatások irányába fordítja. A hangokra a legérzékenyebb, melyeket igaz, hogy kicsit torzítva és halkan hall, azonban már képes különbséget tenni a különböző ritmusok és hanglejtések között. Egyes tanulmányok szerint a baba születése után képes felismerni azt a mesét, amelyet még a pocakodban sokszor hallott tőled.

A 33. terhességi héten a magzat már képes egyedül lélegezni, azonban a tüdők még tovább folytatják fejlődésüket. Az emésztőrendszer és a többi belső szerv már mind ki van alakulva, működőképes és elérte végleges formáját.

Ha a baba még mindig farfekvéses, akkor ezen a héten már mindenképp számítani lehet arra, hogy megfordul fejjel lefelé, elfoglalva ezáltal a szüléshez leginkább megfelelő helyzetet. Az is előfordulhat, hogy a baba a szülés pillanatáig még többször is megváltoztatja majd helyzetét.

A magzat bőre alatt felhalmozódott zsírrétegnek köszönhetően egyre inkább hasonlít egy újszülöttre.

(Forrás: csaladivilag)

**

Túl sok újdonsággal nem számolhatok változásfronton, talán csak annyi, hogy még az eddigieknél is érzékenyebbé váltam, mintha valamilyen másféle állapot ülne rajtam, mintha a lelkem is készülne az anyává válásra és nem csak a testi dimenziókban jelentkezne a változás. Nehéz ezt megfogalmazni, de kicsit ilyen átszellemülés-érzés, ami szerintem a szüléssel fogja elérni a tetőpontját. Olyan megérzésem van, hogy ha minden természetesen és komplikációmentesen fog tudni lezajlani, akkor én ott valami nagy változáson fogok keresztülmenni. Nyilván akkor is, ha beavatkozásra lesz szükség, hiszen mégis csak anyává válok pillanatok alatt, de én most itt arra gondolok, amire az előző bejegyzésben is írtam, hogy ha hagyva lesz az, hogy teljességében átéljem az eseményt és nyugodt tudjak maradni ("magamban tudjak lenni"), akkor ott valami furcsa fog majd történni. Nem tudom pontosan megfogalmazni, mert még soha nem történt meg velem, de ilyen előérzetem van. 

Nem félek. Egyre inkább a nyugalom ül rám, ez főleg mondjuk az utóbbi egy hétben jellemző és remélem, hogy így is marad. Így fogalmaztam ezt meg egyszerűen: "Tudom, hogy erre ugysem lehet eleg jol felkeszulni es nem lehet tudni elore, hogy hogyan fog alakulni, ezert ugy vagyok vele, hogy ami reszemrol megteheto, azt megteszem, keszulok, informalodom, aztan a tobbi a sorsra van bizva, hogy milyen szuleselmenyt szan nekem."

Fáradt vagyok. Akkor is, ha alszok eleget, sokat. Eszek, iszok, mozgok, pihenek, de alapvetően ül rajtam egy fáradtság, amit annak tudok be, hogy a baba egyre nagyobb és egyre több tápanyagot szív el. Néha megunom és kétségbeesek, hogy biztos-e, hogy csak ennyi és nem lehet, hogy nagyobb bajom van-e, de aztán lenyugszom. Természetes az, hogyha egy másik embert növesztek a testemben, azt bizony megérzem. A napi teendőimet ettől függetlenül el tudom végezni, csak kicsit lassabb és nyűgösebb vagyok a végére.

Folyton éhes vagyok. Igyekszem változatosan és tartalmasan táplálkozni, nagy adagokat nem tudok enni, ezért gyakrabban megéhezem. Képes vagyok hajnalban is arra kelni, hogy mindjárt éhenhalok, akkor irány a konyha, eszek pár falatot, iszok és minden rendben, visszafekszem. Próbálok figyelni rá, hogy értelmes táplálék kerüljön a testembe, de többnyire édeset kívánok, úgyhogy gyakori vendég a joghurt teljes kiőrlésű pelyhekkel, gyümölccsel, magokkal. Ez szinte mindennapos, mellette meg ami épp van, amit főzünk. 

Elkezdődött a készülődés. Kimostam a Manónak szánt játékokat, kiválogattam azokat, amiket továbbadunk (kaptunk ingyen egy nagyobb mennyiséget de különböző okok miatt inkább csak azokat tartom meg, amik megfelelnek az "elvárásnak", a többinek majd örül már kisgyermek), tiszta az autósülés és már a babahintáztató is, ami állítólag majd jó szolgálatot fog tenni. Kaptunk egy olyan ülőkét is, ami fürdetésben segít, nem tudom, hogy fogjuk-e használni, egyelőre megtartom, aztán kiderül. 

Neveket is többször néztünk már, egyelőre nincs meg a végleges, leszűkített lista. Egyre több olyan név kerül szóba, aminek nincs magyar megfelelője vagy ott elvileg nem lehet anyakönyveztetni és már nincs is kedvem azon filozofálni, hogy ki mit szólna hozzá, ha azt a nevet választanánk, úgyhogy majd kiderül, miután megszületett, hogy végülis mit érzünk a legnekivalóbbnak. Máramennyit egy újszölöttből meg lehet ismerni pár perc,/óra alatt mielőtt egy bizonyos név mellett döntünk :)

Mosható pelenka beszerzés kezdeti fázisban, de elindult, már tudom, hogy merre nézelődjek és Zsófi is tud nekünk kölcsönadni pár darabot, szóval első körre beszerzek néhány különböző típusút és majd próbálgatjuk, mi válik be nálunk. Alig várom, szerintem mókásan néznek ki és őszintén örülök, hogy már ilyen modern verzióban is beszerezhetőek, egy halom haszna van, a spóroláson keresztül a környezet védelméig, úgyhogy örülök. Ilyesmikről van szó: mosható pelusok (katt rá, előnyösebb jobb gombbal és külön ablakban megnyitni, hogy ne hagyja el ezt az oldalt).

Az alvóalkamatosságok iránt is elkezdtünk már nézelődni, ilyesmit keresünk: bedside crib (katt rá).

Hordozót valószínűleg tőle szerzünk majd: babywearing (katt rá).

Pelenkázónk nem biztos, hogy lesz, talán csak egy matrac, amiről nem gurul le, de az sem létszükséglet. Amennyire lehet, csak természetes babaápolókkal szeretném majd, ha érintkezne a bőre, s bár kaptunk egy adag Johnson&Johnson márkájú fürdetőt, babatestápolót, ilyesmiket, szerintem nem fognak használatba kerülni bizonyos okból (rákkeltő összetevők), maradunk a természetesebb anyagoknál. 

Kaptunk ajándékba néhány dolgot Lackó mamájától és Aliztól is, őket ezúton (még egyszer) nagyon szépen köszönünk, nagyon várom már, hogy használatba kerüljenek! :) 

Írok röviden a szülésfelkészítőről. 

Sajnos egyedül kellett mennem, mert Lackónak bekavartak a munkahelyen, így nem tudott senki akkor dolgozni helyette. A szituáció úgy nézett ki, hogy volt rajtam kívül kb. 10 ember, akik mind töményen skótok. Ebből 2 midwife volt, az egyik tartotta, a másik kb. csak ült, mert még tanuló volt. Elmondtam szépen, hogy mindenkitől sűrű elnézést, időnként problémáim vannak az angollal és szorri, ha visszakérdezek vagy nem tökéletes, ahogy mondom. Konstatálva lett, hogy én vagyok nehezebb helyzetben, mert nekem kell majd mindent megérteni, ők úgyis összerakják majd, ha valamit mondani akarok. Na, nagy lelkesen bele is vetettem magam a nagy felkészítőbe, igyekeztem beszélni, figyelni arra amit mondanak, de hamar meghalt a lelkesedésem... Tudniillik ilyen helyzetben alaposan le van tojva az az egy ember, aki nem "közéjük való", így senki nem igyekezett úgy kommunikálni, hogy én is figyelembe legyek véve, úgyhogy kábé csak lestem ki a fejemből és próbáltam nem teljesen átadni magam ennek a rossz érzésnek. A másik, hogy a midwife kérdezgetett ezt-azt a nagyközönségtől, alapdolgokat. (Pl. mik a vajúdás elkezdődésének a jelei), na erre senkitől nem jött kb. semmi válasz, ezért gondoltam megszólalok, mert én ezeket kívülről fújom és nem is értem, hogy olyan nők, akik heteken belül szülnek, hogy tarthatnak még mindig ott, hogy nem tiszta számukra, mi is fog történni..? Úgyhogy mondtam, amit tudtam. Egy idő után ott tartottunk már, hogy csak én válaszolgattam, ami egy ilyen helyeztben azért elég kínos, főleg, hogy itt azért szakszavakról van szó, tehát néha csak körbeírni tudtam, hogy mire gondolok, pontosan kifejezni nem. Éreztem némi feszültséget a bandán, ezért lelőttem magam és arra gondoltam, hogy inkább maradok hülyének látszó, minthogy mindenki megutáljon a második percben, tehát innentől kezdve csak lapítottam. Ha kérdés volt, én mondtam magamban a választ, a midwife meg csak várt, várt, hogy hátha valaki megszólal, de nagy volt a homály, sokra nem jutott a résztvevőkkel. Nem mondom, hogy mindenki abszolút sötét volt és fogalmuk nem volt arról, hogy mi vár rájuk, de a többség nem azért hallgatott, mert félénk volt... Mondjuk így.

X idő elteltével, már nagyon vártam, hogy vége legyen. Már nem volt kedvem sem ott lenni, se barátkozni (volt egy ilyen naiv elképzelésem, hogy majd itt végre találkozok jófej kismamákkal, akik barátkozós kedvükben lesznek és esetleg bontogatni lehet majd némi haverkodást, ami a későbbiekben is kitarthat akár), úgyhogy megvártam a végét és csalódottan hazabandukoltam. Este Lackóm vígasztalt, hogy majd szerzünk cimborákat a játszótéren, ott úgyis barátkozósabbak az emberek, de hát hol van az még... 

Igen, hiányzik a szocializáció, hiányoznak a barátaim, akik nem is feltétlenül vannak ugyanebben az életszakaszban, mint én, viszont érdeklődnek, viccelődünk az együtt átélt élményeken és olyan jó lenne néha megölelgetni őket vagy csak sétálni velük egy nagyot, elnyalni egy fagyit, leülni egy padra a parkban és akár egy szót se szólni, csak úgy együtt lenni. Elmesélni nekik, hogy milyen érzés, meghallgatni, hogy velük épp mi a helyzet, röhögni, sütit enni, együtt menni vásárolni, ilyesmik. Általános dolgok. Hiányoznak... S tudom, hogy én választottam, hogy kijöjjek, hogy vállaljam a távolságot de ide kellett jönnöm, hogy ezek a csodálatos dolgok megtörténhessenek velem! Nem csinálnám máshogy, mert ezért imádkoztam annyit, ebben reménykedtem annyira, hogy majd találok egy embert, akinek a vállára tehetem a kezem és Ő tudni fogja, hogy annak onnantól kezdve ott a helye. És szeret és véd és vigyáz rám. És család lehetünk. Boldoggá tehetem azzal, hogy vagyok és boldoggá tehet azzal, hogy van. Hogy vagyunk egymásnak és kiteljesedik az együttlétünk abban, hogy családdá fejlődünk, kerekké, egésszé. Nem kívánhatnék szebbet és végtelen hála van bennem amiatt, hogy ez valósággá válik!

Otthon hagytam néhány dolgot, áldozatot hoztam azért, hogy lehetőségem nyíljon az újra és ez nem fájdalommentes. Ott van a családom, a barátaim, az emlékeim. Sok emléktől szerettem volna megszabadulni, ezek már halványodnak szépen, nem terhelik annyira a lelkem, ami jó! Mégis természetesnek és érthetőnek érzem, hogy némi szomorúság is van bennem, mert a távolság izolál s próbára teszi az emberi kapcsolatokat. Boldog lehetek, hogy a fontos embereket továbbra sem veszítettem el, de jobb lenne belőlük nem csak képet kapni, hanem időnként velük lenni személyesen is, hogy továbbra is részesei tudjunk maradni egymás életének. Én nagyon remélem, hogy idővel leszünk majd olyan helyzetben, hogy ha valamelyik barátnőm férjhez megy, akkor egyértelmű legyen, hogy megyünk! Repülővel vagy autóval, akárhogy, de ott a helyünk! Most még nincs ez, de bízom benne, hogy ez lehet így is. És természetesen a családi eseményeken is, ha nem is minden születésnapra gondolok, de időnként egy-egy karácsonykor vagy hasonló ünnepkor jó lenne együtt lenni. Ki tudja, hogy pár év múlva hol fogunk kikötni, ezért arról nem elmélkedem, hogy visszaköltözünk-e a közeljövőben vagy később, hiszen Lackó egyetemre fog menni,  s lehet tudni, hogy Magyarországon kívül azért meglehetősen jobbak a lehetőségek, de nekem tökéletesen megfelelne annyi, ha mondjuk félévente haza tudnánk látogatni. De úgy, hogy lenne idő a családra is és a barátokra is. Hogy tudjunk összehozni valamit közösen, ha egy délutánt, akkor annyi, de legyünk együtt és legyen benne személyes idő, mindenkivel, egyesével. Ezt szeretném megvalósítani hosszútávon :) Köszönöm, hogy meghallgattak.

Sikerült kicsit elkalandoznom a szülésfelkészítőről :) A lényeg, hogy sok újat nem tudtam meg, ami utalhat arra is, hogy már elég jól fel vagyok készülve (azért csak tanultam valamit a suliban is és világ életemben foglalkoztattak ezek a témakörök, ezért elég sokat tájékozódtam róluk), meg arra is, hogy ez csak egy nagyon általános felkészítő volt, nem is ilyenre mennék, ha választhatnék. A férjemmel (igen, tudom, hogy papíron nem az) beszélgettünk pont arról, hogy milyen lenne a számomra ideális csoportos "rákészítő" és az valahol a hippimamák és a normál intézményes keretek között mozogna. Tehát szuper lenne, ha alternatív lenne annyira, amennyire én az vagyok, de mégsem annyira, hogy az idegeimre menjen a túlzásaival és az erőltetett "deénakkorseengedemhogyhozzámérjenek" hozzáállásával. Én valahol a kettő között vagyok és tudom, hogy a mindenkin-a-törökgatya, 12o% hippimamik között is kiborulnék, mert mindenki annyira akar valamit, hogy az már a józanész határán kívülre is esik időnként, másrészt az sem tetszik, amikor olyan felfogásúak közé kerülök, akiknek evidens a kórház, az azonnali köldökzsinórvágás és ha lehet, inkább vigyék el a gyereket lefürdetni, mert nem is akarják látni milyen csúnya az első percekben egy frissen érkezett újszülött... Ja, hogy van annak értelme, ha nem mossák le róla a mázat és ráadásul a gyereknek is jobb, ha az édesanyja mellére, hasára kerül a nővérek idegen kezei helyett..? Meg tényleg jó az ha mellre teszem? Mire? Úgyse tud még olyan korán szopni ... és hasonló okos és felvilágosult anyukák társasága az, amitől szintén távol állok. Nem lenne hülyeség legközelebb olyan emberekkel megpróbálni körülvenni magam, mint amilyen felfogással én is meg vagyok áldva. Erre vannak a független midwife-ok meg a dúlák, bábák, de ez így elsőre sajnos nem jött össze, talán majd a következő gyerkőcnél, ha isten is úgy akarja. Szóval, a következőre szerintem azért elmegyünk, hátha mondanak valami újat, de úgy szervezzük, hogy Lackó is tutira ott tudjon lenni, mert neki azért menet közben lehet, hogy több kérdése is felmerülne. 

Pisiről nincs eredmény, nem tudom, hogy ez annyit jelent-e, hogy nem találtak benne semmit és ezért nem hívnak (ebben bízom) vagy azt, hogy egyszerűen még nem került az orvos/midwife kezébe és nem tudta megnézni a papírt. Továbbra sem érzem, hogy gyulladás lenne akármelyik részemben is, időnként fáj a hasam, de szerintem nem úgy. Jut eszembe, megkérdeztem azt a nénit is, aki tartotta ezt a felkészítőmókát, hogy szerinte mitől fájhat, annyit mondott, hogy vagy a baba feje nyomja a méhszájat vagy a szalagok húzódnak, s ameddig mozog eleget a baby, nem vérzek és elviselhető a fájdalom, addig nincs vele mit tenni, figyeljem aztán meglátjuk. Úgyhogy előrébb nem jutottam, a szalagok húzódnak, de az nem ez az érzés, a baba feje nyomhatja persze, de szerettem volna választ egy szakembertől és nincs semmilyen más problémám, se vérzés se olyan mértékű fájdalom, amit nem tudnék elvilselni, úgyhogy ennyiben maradtunk. 

Manó a jelek szerint szűkösen, de jól érzi magát, továbbra is sokat (próbál) mozgolódni, én meg próbálom kitapogatni, hogy melyik része hol van, de ez többnyire lehetetlen, hiszen össze van kucorodva. Fent és lent szoktam érezni, ahogy a kezeivel vagy a lábaival helyezkedik, néha a fejét tuszkolja ide-oda, s időnként megpróbál megfordulni is, na az azért már elég kellemetlen érzés :) A húgyhólyagom továbbra is megfelelő boxzsák (gondolom főleg fejelgetni jó móka) és ha úgy ülök, hogy kényelmetlen neki odabent, azt nem fél a tudtomra adni, addig nyomogat, bökdös, fészeklődik, ameddig pozíciót nem váltok és kényelmesebb nem lesz számára a szituáció :) A hasam egyre nagyobb, bár másokéhoz képest a kisebb kategóriába tartozik, most nem feszül annyira a bőröm viszont alig van már olyan póló amiből ne kandikálna ki a hasam alja, ezért elkezdtem használni egy régebben derékmelegítőként funkciónáló, mára kismama bandázzsá avanzsált anyagdarabot, ami kb. így néz ki: bandázs (katt.), ruhák alá veszem fel és nagyszerűen takar. Nem volt hülyeség anno ezt is magammal hozni Skótlendbe. 

Egy két múlva elvileg fotózkodás, aztán bőrgógyász majd 12.-én a második felkészítő. Aztán midwife. Akkor már július közepén fogunk járni, egyre közelebb és közelebb a babánk érkezéséhez :) S a lényeg majd csak ott kezdődik el...

Fel is ébredt a Pocaklakó, jelzi, hogy ideje lenne némi táplálékot magahoz vennem. 

Üdvözünk mindenkit, remélem jól vagytok, mi jól, érzékenyen de nagy közös-szeretetben, várakozásban és készülődésben :)

Értelmes kép nem készült rólam, ezért most csak egyet mutatok, méghozzá a frissen mosott játékokról, amiket megtartok, van közte olyan, amit majd az autósülésre lehet felcsipeszelni vagy a hintáztatóra, esetleg az ágya fölé, a többi meg olyan, ami puha, színes, egy picúrnak pont megfelelő, hogy színesítse a környezetét, hiszen egy darabig úgyis csak majd nézelődik jobbra-balra, nem lesz szüksége sokmindenre játék szempontból.

Száradunk :)

Szép napokat, örülök, hogy erre jártatok!

Nati

32. hét+látogatás a midwife-nál

Valamiért jobban vonzódom a páros számokhoz, ezért mindig egy kicsit jobban örülök, amikor olyan hetünk van, ami "párosszámos". Ez egy ilyen (volt, mert holnap már a 33.-ba lépünk, de az meg azért tetszik, mert ugyanaz a két szám. Lehet, hogy enyhe fokú bedilizésem van vagy csak nagyon ráérek a számokkal foglalkozni, elnézést :), szóval plusz megelégedettséggel töltött el a tudat, hogy ilyen szép számnál tartunk.
Lépjünk tovább.
Megmutatom, hogy mik történtek (elvileg és gyakorlatilag) pocakban és pocakon kívül, aztán mesélek, hogy mi volt a védőnőnél (aki a midwife, de nem csak védőnő hanem szülésznő is - csak az ismétlés kedvéért), aztán pedig jönnek azok a dolgok, amik még eszembe jutnak.

A 32. terhességi héten a Braxton-Hicks kontrakcióknak nevezett jóslófájások gyakorivá válnak, a magzat mozgásait pedig egyre többször és igen intenzíven fogod megtapasztalni. A tüdő folytatja a fejlődését - hamarosan önállóan is képes lesz ellátni a babát a méhen kívüli élethez szükséges oxigénnel. Egyre többet gondolsz a szülésre és annak körülményeire. Lehetséges, hogy melleidből szivárogni kezd a kolosztrum, vagyis az előtej.

A kismama

A 32. terhességi hét sok új meglepetést nem tartogat a számodra, csupán a harmadik trimszeszter kellemetlenségei fokozódhatnak. Ebben az időszakban nehezen alszol el és gyakran lehetnek rémálmaid, kétségeid és sötét gondolataid. Ezek teljesen természetesek és hátterükben semmilyen valós ok nem húzódik meg. Egyszerűen próbálj meg többet pihenni és a körülményekhez képest kényelmes pozícióban aludni.

A terhesség 32. hetében több magzatvized van mint valaha, becslések szerint körülbelül 1 liter, a méh térfogata pedig lassan eléri maximális méretét. Mivel a baba kicsit lejjebb került és kevésbé nyomja a bordáidat, mostantól könnyebben tudsz majd lélegezni.

Melleidből lassan szivárogni kezd az előtej, vagyis a kolosztrum. Ez egy sárgás-fehéres sűrű folyadék, amely a legtartalmasabb táplálékot biztosítja a babának az első szoptatás alkalmával. Ha zavar a szivárgás, a melltartódban használhatsz speciális, puha betéteket vagy nedvszívó gézlapokat.

A 32. héten és az ezt követő időszakban bokáid ödémássá válhatnak, ha túl sokáig kell lábon állnod. A szervezeted vízvisszatartásának következtében és a só felhalmozódásnak köszönhetően lábaidban vértolulás keletkezhet. Ha hangsúlyosabb ödémák és dagadások jelennek meg kezeiden vagy arcodon, és ezzel párhuzamosan növekszik a testsúlyod is, akkor szólj orvosodnak ezekről a tünetekről. Ezek akár a preeclampsia, vagyis terhességi magas vérnyomás előjelei is lehetnek, amelynek akár súlyosabb következményei is lehetnek, mint például görcsroham vagy terhességi toxémia.

Légy köröltekintő, hogy elkerüld a koraszülés kockázatát, amely - több más tényező mellett - sok esetben a stressz, túl sok munka, nehéz tárgyak emelése és cipelése, valamint a túl sok lábon állás miatt is bekövetkezhet. Pihenj sokat, biztosítsd magad számára a megfelelő kényelmet és bátran kérd meg a környezetedben lévő embereket, hogy segítsenek neked, ha szükséges.

A baba

A 32 hetes magzat méretei: hossza kb. 40 cm, súlya megközelítőleg 1.800 gramm.

A terhesség 32. hetében a baba már képes lélegezni, nyelni és szabályozza a testhőmérsékletét is. A tüdő által termelt szörfaktáns (surfactant) már beborítja a léghólyagocskák belső felületét, hogy ezáltal megakadályozza azok összeesését kilégzés közben.

A méh térfogatának köszönhetően a baba még mindig nagyon aktív és sokat mozog. Ezek a mozdulatok egyre ritkábbá válnak, azonban egyre látványosabbak. Amikor megfordul, az egész has eldeformálódik. Szemeit nyitogatja és a méhbe átszűrődő fény segítségével ismerkedik a sötét és világos fogalmával.

Ha még eddig nem tette, a magzat valószínűleg a 32. terhességi héten fog megfordulni fejjel a méhszáj felé. Ellenkező esetben farfekvés vagy harántfekvés áll fenn, ezért császármetszésre kerülhet sor a szülés alkalmával. Természetesen az elkövetkező hetekben még megfelelő pozícióba fordulhat a pici.

***

Na lássuk: azt mondja, hogy egyre többször érezhetek jólsófájásokat. A múlt heti kisebbfajta ijedtségtől eltekintve (amikor hullámokban fájásaim voltak, derékfájdalmakkal megfűszerezve több órán keresztül) nincsenek keményedéseim, amiknek örülök. Van helyette viszont ez a gyakori alhasi fájdalom, ami majdnem minden napos, erről írok bővebben mindjárt, mert mondtam a midwife-nak és volt rá reakciója. 

Szóval lehetséges, hogy gyakorol a méhem, csak nem keményedések formájában. 

Nincs kolosztrumom, azaz előtejem. Tudom, nem feltétlenül kell, hogy legyen ahhoz, hogy utána legyen majd igazi tejcsi a babónak, de biztosan kicsit dobna az önbizalmamon, ha azt tapasztalnám, hogy elkezdett ilyet termelni a cickóm. Van némi aggodalmam a bal mellem teljesítőképessége felől, ugyanis amikor műtöttek, eléggé megnyomorgatták, kiszedtek onnan is nyirokcsomókat és a tapintása és az érzékelése is kicsit más, mint a jobb oldalié. Nem tudom, hogy lesz-e bármilyen hatása majd a tejtermelődésre, tisztában vagyok a mell anatómiájával és hogy a bolygatástól függetlenül termelődhet gond nélkül, a kérdés inkább az, hogy a tejcsatornák milyen állapotban vannak és teljesen átjárhatóak-e a nedű számára. Maradjunk annyiban, hogy remélhetőleg IGEN és semmi hátrányát nem fogom elszenvedni a pár évvel ezelőtti procedúrának. 

A lábaimnak viszont kezd egy kicsit elege lenni, úgy lábszártól lefelé. Pár napja volt dolgom a városban és sétáltam vagy 3 órát, de hazafelé már úgy mentem, hogy minden egyes lépésnél motiválnom kellett magam, hogy ne dobjak egy hátast a fűbe és várjam meg, még értem jön valaki. Ez rám egyátalán nem jellemző, mindig is sokat sétáltam és lehetőleg intenzív tempóban, szóval most realizálódott csak, hogy kérem itt már nem úgy mennek a dolgok, mint azelőtt, tessék úgy tervezni ha mehetnékem van, hogy közben egy párszor le kell majd csücsülni hosszabb-rövidebb időre, hogy tehermentesítsem a lábaimat. Nem dagadnak, ödémásodnak be, viszont nagyon kellemetlen érzés lesz bennük, bepirulnak és szinte égni kezd a talpam egy idő után. Tudom, máshogy cirkulál a vér, megváltozott minden, ehhez alkalmazkodni kell. Kicsit azért kellemetlen, hogy már 3 perc állás után is hasonló tünetek jelentkeznek és muszáj lehuppannom. Akkor a legkényelmesebb nekik, ha félig fekszek és fel vannak polcolva. Hát ez van anyus, ez már a 3. trimeszter, nem kell csodálkozni! :)

KisTücsök továbbra is aktív, főleg az utóbbi 2 napban... Na jó, főleg ma reggel! Ritkán érzek ilyet, hogy ahogy fészkelődik odabent, olyan szinten megfeszíti a hasfalam, hogy csak lesek. Nem mondanám kellemes érzésnek, amikor egy váll vagy láb azt hiszi, hogy itt még tengernyi a hely és épp úgy mozdul, hogy kiugranék a bőrömből és kivételesen nem a boldogságtól :) Az éjjel szerintem a vesémbe is betalált, legalábbis olyan érzés volt. Ezek azért új tapasztalatok, s mindig az jut eszembe, amikor Anyukám mesélte, hogy én miket produkáltam a hasában, hogy kézzel kellett visszanyomogatnia egy-egy részem, annyira fészkelődtem, na most visszakapom :) 

Az alvással ettől függetlenül csak ritkán van gond, ha álmos vagyok nem akadályoz meg a pocakomban történő tornaóra abban, hogy elszenderüljek. Reggelente viszont alaposan ki tudja rugdosni a szememből az álmot és képes vagyok órákig próbálkozni visszaaludni, mert muszáj. Azért szokott sikerülni.

Érezhetően egyre nagyobb ez a baba! Ezzel párhuzamosan egyre nagyobb a kétely is bennem, miszerint minél nagyobb, annál nehezebb megszülni, de aztán elmondom magamnak a szokásos dolgokat, mint hogy erre minden nő képes és erre van teremtve a testünk, meg hogy magától meg fog történni és minden részem úgy változik majd, hogy a baba ki tudjon bújni, attól függetlenül, hogy ez most milyen hihetetlennek tűnik! Vannak mindenféle gondolataim a szüléssel kapcsolatban, de alapvetően az a tapasztalatom saját magammal, hogy ahogy nő a baba, úgy nő bennem a kétség is, ami viszont arra késztet, hogy többet foglalkozzak a dologgal és jussak el odáig, hogy meg tudom vizsgálni, mi aggaszt és miért. A legjobb válaszokat magamban találom, hiszen a saját félelmeim és én tudom az utat is ahhoz, hogy hogyan tudnám megnyugtatni magam és ráérezni arra, hogy bízhatok a testemben, a fájdalomtűrő képességemben és a kitartásomban. Nagyon kíváncsivá tesz ez a fizikai és lelki megmérettetés, hiszen új és semmihez sem hasonlítható. Azt gondolom most, hogy ha át tudom majd adni magam az eseményeknek (el tudok valahogy lazulni és nem menekülni akarok majd a fájdalom elől hanem arra tudok fókuszálni, hogy minden egyes fájással közelebb vagyunk a kisbabánkhoz), akkor a testem ösztönösen tudja majd, hogy mit kell tennie és nem visszafelé halad majd a dolog. Lehet szülni sokféleképpen, mindenkinek más a sztorija, és általában kisebb vagy nagyobb mértékben különbözik attól, amit előre elképzelt vagy kitalált, hogy majd szeretné, hogy legyen. Olvasgatok szülésélményeket, nézegetek videókat és gyakran alakulnak máshogy a dolgok, mint ahogy az ember azt szeretné. Nem elég erősek a fájások, faros a baba, csökken a szívhang, ilyen-olyan dolgok, amik pillanatok alatt tudnak egy természetes szülést egy orvosi beavatkozásokkal tarkított, erőltetett, feszült szüléssé "varázsolni". Sokat mondták már, hogy mindenféle szerek nélkül szeretnék végigcsinálni, aztán totálisan máshogy alakult a dolog. Én újabban azt a hozzáállást képviselem, hogy maximálisan természetesre készülök, de ha máshogy alakul önhibánkon kívül azzal is szeretnék megbékélni. Nagyon jónak tartanám, ha tényleg olyan "stílusban" hozhatnám világra a csöppünket, ahogy az a legegyértelműbb (azaz legtermészetesebb), de mindezt nem olyan szellemben, hogy akárkivel is erőlködni kelljen vagy hogy körbelengje ezt az az érzés, hogy most ez a divat vagy a hippianyukák mind így csinálják... Nem, egyszerűen amikor elképzelek egy szülő nőt, akkor talán a legprimitívebb népek asszonyai közül jelenik meg előttem egy, akit nem vesznek körbe hatan, nem nyomogatják, nem vizsgálgatják, hanem csak hagyják szülni. Négykézláb vagy guggolva, vagy ahogy neki az jobb. Hagyják, hogy a teste irányítson és a szelleme olyan dimenziókba kerülhessen, ahol az az erő, amire akkor szüksége van, elárassza. Valahog így:

"Van egy erő, ami szüléskor eljön a nőkhöz. Nem kérik, egyszerűen csak elárasztja őket. Összegyűlik, mint a felhő a láthatáron, átsuhan az égen, és magával hoz egy gyermeket."

(Sheryl Feldman: A születés művészete – Szülés bölcsen, a természet rendje szerint, a tudomány támogatásával)

Valahogy így tudom szépen elképzelni a természetes szülést, persze tudom, hogy mi se primitívek nem vagyunk, se nem ehhez vagyunk hozzászoktatva, hanem ennek pont az ellenkezőjéhez, hogy sokan csak akkor érezzük magunkat biztonságban, ha kellő mennyiségű orvos, nővér, műszer és gép vesz ahhoz körül bennünket, hogy ha baj van, cselekedni lehessen. Nos, azoknál a szüléseknél, ahol a szülő nő az alacsony rizikójú csoportba tartozik és minden jel arra utal, hogy a szülés normál, természetes úton le tud zajlani, ott nincs szükség ezekre a dolgokra. Sem a kórházra, sem az orvosra, sem a műszerekre. Egy tapasztalt bába persze "nem árt" ha ott van a nővel, meg esetleg az a személy, aki hatékonyan tudja támogatni a nőt, de ez már már csak olyan dolog, ami az én szememben "extra". Nem szültem még, nem tudom milyen érzés, milyen élmény, de ha magamba nézek, számomra az a természetes, hogy hagynak belemerülni abba a masszába, aminek olyankor történnie kell. Engem könnyen megtudnak zavarni dolgok, ki tud zökkenteni a relaxációmból sokminden, ezért lehetőség szerint törekedni szeretnék majd arra, hogy amennyire lehet, NYU-GA-LOM legyen, hogy annak, akinek a legjobban ott kell lennie testben, fejben és szellemben az ténylegesen ott tudjon lenni. Azt is megkockáztatom, hogy képes lennék elküldeni mindenkit magam körül, hogy teljesen koncentrálni tudjak. Persze tudom, hogy így "nem lehet csinálni", meg ellenőrizni kell a dolgokat, satöbbi, satöbbi, de csak arról tudok egyelőre beszélni, amilyen érzések jönnek belőlem ezzel kapcsolatban. Ilyenek. Nem akarok kórházat, nem akarok nővérkéket, nem akarok orvosokat, műszereket, gépeket, csipogást, infúziót, tűket, kanülöket, neonfényt, csempét meg műtőszöldet, se olyan kommenteket, hogy "ha nem tágul ki 2 órán belül, akkor megcsászározzuk" meg hogy "ekkora gyereket nem fog tudni megszülni" meg hogy "felkéne feküdni arra az ágyra, négykézláb nem lehet szülni", stb. Tudom, most a Magyarországi rémálom juttatja eszembe ezeket a dolgokat és itt valamelyest máshogy mennek a dolgok, de nekem még talán így sem ad elég bizalmat. Tudom, már így is túlragoztam, meg unalmas lesz majd hatodszorra is ugyanazt olvasni, ahogy közelítünk időben a szüléshez (mert egy párszor még meg fogom fogalmazni az érzéseimet, az biztos), de nekem fontos, hogy gondolkodjak róla és figyeljek a belső hangra. 

Senki ne gondolja, hogy ha olyasmi történik, ami miatt epidurálni vagy császározni kell, összeomlik majd velem a világ, mert én nem azt találtam ki magamnak, hogy úgy történjenek a dolgok. Ott, élesben majd úgyis adják magukat az események és ha úgy érzem, hogy most vagy meghalok vagy adnak valamit amitől könnyebb lesz (pillanatnyilag vagy látszólag), akkor úgyis élni fogok vele és nem fogok azon elmélkedni, hogy mit gondoltam x héttel azelőtt arról a dologról. Mérlegelni fogok és döntök. Ha meg nem dönthetek, mert döntenek helyettem, hogy márpedig ő nem az alagúton fog kibújni, hanem a metszett zsákon, mert így biztonságos mindkettőnknek, abba is bele fogok nyugodni (idővel) és a végeredmény a melkasomon fog landolni, akiért ígyis-úgyis maximálisan megérte! Azt hiszem mára ennyi lesz a szüléses-monológom, meglátjuk, hogy idő közben milyen irányba alakulnak az események, az elképzelésemhez közelítenek vagy távolodnak-e..? Ígyis néha az jut eszembe, hogy nők sokasága szül úgy, hogy nem beszél róla, hanem csak eljön az idő és megtörténik. Szülni kell, hát szülnek! 

Na, akkor elmesélem mi volt a midwifenál.

Először is elkéstem, de ez nem túl fontos, másodszor is, valaki más helyettesítette az én általános midwife-omat, aminek örültem, mert szimpatikus volt, másrészt kizökkentett a komfortzónámból ezzel a változással, hogy nem ismer se engem, se a kórtörténetemet, de amikor közölte, hogy lesz bent egy orvostanhallgató és egy nővérke tanonc is, akkor feladtam a dolgot, hogy majd itten mélyremenően megtárgyaljuk a jövőt. 

A szituáció az volt, hogy annyira siettem (hogy alaposan elkéssek), hogy nem tudtam belepisilni a kis műanyagüvegbe. Mondtam, hogy megpróbálom kicsit később, addig beszélgessünk a dolgokról. Megnézte a véreredményem, azt mondta, hogy rendben van, NINCS most kóros vashiányom (jesssz! jesssz!), és nem láttak benne semmi olyat, ami nagy eltérésre utalhat. A nővérke megmérte a vérnyomásomat, ami még így, szuperrohanás-stressz hatására is csak 12O/valami volt, úgyhogy ezt rendben találták. Jött a hasnyomkodós rész. Felfeküdtem, néni megnyomkodott, azt hittem, hogy fejjel előre robban ki belőlem a gyerek... Azt állapította meg, hogy valószínűleg már fejjel lefelé helyezkedik el, a teste a hasam jobb oldalán, a kezei-lábai a bal oldalon lehetnek, de ez változhat. Mondtam, hogy mindig a jobb oldalon érzem, nagyon ritka, ha a szélső-baloldali pályára kúszik, szóval ott kényelmes neki. De már pici kora óta ott kalimpál, remélhetőleg ezzel nem a politikai álláspontját szeretné a tudomásunkra juttatni, mert mi azzal nem foglalkozunk. Megmérte azzal a szalaggal, hogy mennyit nőtt a pocim, azt mondta, hogy teljesen rendben van a mérete. Na, ezek után következett a kínai orvostanhallgató-gyerek, hogy ő is megtapogassa mi a helyzet odabent. Nem volt túl magabiztos, szerintem ciki volt neki a helyzet, hogy egy ilyen formás kismamát csak a hasán keresztül tapogathat (VICCELEEEK!), aztán a midwife a kezébe adta a Doppler-t, hogy na akkor keresse meg a szívhangot. Hát szegényem azonnal rácuppant a méhlepény pulzálására, majdnem én mondtam neki, hogy ez nem az lesz testvérem, mert a baba szívhangja másmilyen, ráadásul gyorsabb is, szóval keresd tovább, hátha megtalálod, elvégre én azért vagyok itt kiterülve, te meg a tapasztalatért izzadsz, szóval csúsztasd 2 cm-rel odébb azt a hallgatófejet és járj sikerrel utadon... De nem működött a telepátia. Mondta neki a midwife azokat a dolgokat, amik azelőtt 3 másodperccel szépen lezajlottak a fejemben, hogy milyen hangot keressen és milyen lesz a különbség, de csak hümmögött és várta a csodát. Mi meg mosolyogtunk egymásra a nénivel, olyan kedvesen, én azért, mert nekem van ilyenem és hát nem nagy kunszt megtalálni azt, amit keres az ember, de ezt nem akartam reklámozni, ő meg azért, mert hátha oldja a szituáció feszültségét, de aztán megunta és felajánlotta a gyereknek, hogy megmutatja, hogy miről is lenne szó. Odatette, szépen dobogott a kis szíve, kérdezte, hogy halljuk-e a különbséget, én csak mosolyogtam és mondtam, hogy igen, a gyerek meg gondolom azzal nyugtatta magát, hogy majd legközelebb bátrabban pakolgatja a hallgatófejet a rossz irányba. Ezen is túllettünk, mondtam, hogy akkor én megpróbálkoznék egy pisivel, WC-be be, 2 percig semmi... Aztán csak sikerült kipréselnem magamból valamennyi mintát, amire bár azt mondta, hogy több kéne, de azért megvizsgálják. Nővérke aktivizálta magát, tesztcsík a pisibe, közben elkezdtem mondani, hogy nekem időnként marhára tud fájni a hasam és a derekam is csatlakozik olyankor a történésekhez, majd elecseteltem neki azt a bizonyos éjszakát, amikor majdnem azt hittem, hogy itt koraszülés lesz. Azt mondta, hogy lehetséges, hogy valamilyen gyulladás van a hólyagomban vagy a kismedencémben és az csinál ilyen tüneteket vagy csak a szalagok, amik nyúlnak és nehezedik rá a baba, azok kellemetlenkednek. Mondtam, hogy nekem nincs Braxton- Hicks-féle keményedésem, ezek a fájások viszont eléggé aggasztanak. Mondta, hogy mindjárt kiderül, hogy lehet-e látni esetleg valamit a vizeletemben, ami fertőzésre utalhat... És akkor megszólalt a nővérke, hogy igen kérem, fehérje és fehérvérsejteket mutatott ki a teszt, én meg azon nyomban stílszerűen le is fehéredtem. Mondta a midwife, hogy igen, ez utalhat arra, hogy húgyúti fertőzés van már meglévőben vagy kialakulóban, csak a szervezetem küzd ellene... Frankó! Jól elkenődtem... Mondta, hogy holnap megismételjük a tesztet, azaz a reggeli első vizeletből hozzak mintát (nem csak úgy kézben, adott hozzá műanyag üveget is), aztán azt elküldik a laborba és meg lesz szépen nézegetve, hogy mi a helyzet. Ha tényleg gyulladás van, akkor antibiotikumot kell szednem, hogy nehogy átterjedjen a vesékre, mert akkor az már a babát is veszélyeztetné. Kérdeztem, hogy van-e esetleg valami tippje, hogy ezt alternatív módon megoldjam, annyit mondott, hogy igyak többet, hogy kimossa a bacikat a hólyagból. Jó, ennyit én is tudtam, meg a 25 évem alatt összegyűlt gyógynövényes tudásom által  többet is tudtam volna javasolni, ha engem kérdeznek, de konstatáltam, hogy most inkább nem tartok felvilágosítóórát.

Súlyt nem mértünk most sem, szóval ne kérdezzétek, hogy mennyit híztam, mert nem tudom. Valamennyit, még nem gurulok, de azok a kismama ruhák, amik eddig kicsit nagyok voltak, most tökéletesen passzolnak, szóval talán olyan természetes mértékben gyarapodok. Lac szerint "nem híztál sehova, csak a hasad nőtt", de ő egyrészt elfogult, másrészt meg szerintem tudja, hogy ki is borulnék, ha azt mondaná, hogy hát igen szívem, egyre hatalmasabb vagy, mi tagadás - úgyhogy óvatosan bánik a szavakkal. Amúgy eléggé megnőtt az étvágyam (erről már írtam a múlt heti beszámolónál), amit igyekszem (néha) ügyesen kontrollálni, de most valamiért úgy érzem, kell az az energia... Ennek a töpörtyűnek is valamiből híznia kell még pár hét alatt elég sokat magához képest, úgyhogy gondolom ezt érzi annyira a szervezetem. Amikor erről morfondírozok Lackónak, akkor mindig lekommenteli, hogy "nem tudom észrevetted-e, hogy egy gyereket növesztesz a pocakodban..?", szóval nem kéne ezen annyira meglepődnöm, hogy egész nap el tudnék lenni csokis kekszen, de azért próbálok tartani egy határt. Néha sikerül :)

Szóval, másnap reggel pisilni kellett az üvegbe. El lett mondva, hogy az első pisinek a közepéből kell, aztán minél hamarabb bevinni. Namost ha az ember mondjuk éjjel 2-kor fekszik le és sokáig alhat, mert az embere szabadnapos és nem zavarja semmi, akkor melyik számít az első vizeletnek? A hajnali első? Vagy a reggeli első? De ha utána még visszaalszok, akkor az mégsem az ébredés utáni első... Úgyhogy miután normálisan felébredtem, utána vágtattam a WC-re és elkaptam a középsugarat, sőt túl is töltöttem, úgyhogy leöntöttem belőle... csak épp túl sokat. Már nem érte el a jelzést, úgyhogy meg kellett várnom a következő pisit, azzal töltöttem fel. Nem tudom, hogy ez így mennyire érvényes, gondolom a pisi az pisi, ha van benne fehérje akkor az ígyis-úgyis benne van, de így legalább lesz nekik elég minta, hogy vizsgálgathassák. Ha antibiotikumot kell szednem, azt akkor sem úsznám meg, ha csak az első pisiből lenne benne, úgyhogy nem drámázom túl, majd egy hét múlva kiderül, azt mondták a portán, ahol leadtam, hogy kb. egy hét mire van eredmény, aztán megkapja az orvos/midwife és telefonálni fognak, hogy menjek be konzultálni, ha van benne dolog. Utánaolvastam persze mindennek szép részletesen és nekem semmi olyan tünetem nincs igazából, ami arra utalna, hogy hólyag vagy bármilyen másmilyen gyulladásom lenne... Nem csíp, nem fáj, nem véres, semmi. A hasam fáj időnként, de teljesen máshogy, mint ahogy ennek "kéne" fájnia... Szóval reménykedem maximálisan, hogy csak azért mutatott olyan eredményt, mert mondjuk belekerült 1-2 csepp váladék a másik lyukból. Mármint onnan, ahonnan a baba bújik elő. Elvégre eléggé nehezített körülmények között kellett akkor pisilnem, siettem, nem figyeltem oda, nem lehet tudni. Reménykedem de nagyon, hogy nem lesz ebből lógyógyszer szedése, mert az lelkileg azért eléggé megviselne. Tekintve, hogy semmi időm nem volt rá, hogy kiagykontrollozzam a kis bacikat a nem-megfelelő-helyről, ezért meg kell majd békélnem az esetleges helyzettel. Addig meg várunk.

Jesszusom, ennyit írni... Van aki még olvassa? :)

Na, akkor innentől rövidebbre fogom. Néhány dolog még: kérdeztem a midwife-ot az otthonszüléssel kapcsolatban, hogy honnan lehet információhoz jutni, mondta, hogy jelzi a sajátomnak, hogy érdekel és akkor hívnak majd, hogy megbeszéljük, mikor tudnának eljönni és elmesélni, miről is lenne szó. Kértem, hogy Lackót hívják, mert én ráérek kb. mindig, de ő is szeretne itthon lenni és ő tudja a beosztását. Úgyhogy hívják majd valamikor és szépen eljön vagy eljönnek és elmondanak mindent és válaszolnak mindenre, amit tudni szeretnénk. A midwife valamiért egyből fellelkesült és támogatta az ötletet, de mondtam, hogy egyelőre csak gondolkodunk rajta és elősorban információt szeretnénk kapni hiteles forrásból (szerintem ezt így nem fogalmaztam meg angolul), de megértette, hogy először is tudni szeretnénk, hogy mi ennek a módja. Ennyiben maradtunk, aztán még pár szót váltottunk, de utána jöttem is kifelé. 

A dekorálás kéremszépen jól halad, egyelőre a kagylós-projekt valósult meg, a következő talán a szívecskés vagy az egyszerű képek megfestése lesz. 

Így állunk, Lackó úgy tűnik egy fokkal jobban van, rajtam meg szerencsére ki sem jött rendesen ez a nyavajaféleség. 

Pár napja feltérképeztem pár helyet, ahonnan be fogok szerezni még szükséges holmikat, kissapka, zoknik, alvószsák, ilyesmik.

Sikerült ingyen szárítót szerezni, már nem fogyasztjuk az áramot az elektromos szárítóval, ennek nagyon örülök, mert szeretek teregetni és így nem megy feleslegesen a pénz az áramra. Amit még hozzá kaptam, ugyanígy ingyen az néhány kisebb súly (1-1,5 kg), amit majd szülés után ha elkezdek tornázni jól fogok tudni hasznosítani, mindig is szerettem volna, most megvan :) Lehet, hogy a mostani pilatessel is ki fogom próbálni, nem nehezek annyira, hogy megerőltessem magam velük, legalább egy kicsit felébresztem a karizmaimat. 

Azt hiszem kifogytam mára... Órák óta csak írok, de hát jó ez nekem, csak a fenekemnek kevéssé, úgyhogy megyek, megmozgatom kicsit, ameddig a talpaim bírják :)

Még egyszer gratulálok Loláéknak, akiknek a tegnap este folyamán megszületett a kisbabájuk, 327O gr-mal és 5O cm-rel, természetes úton! Biztosan megosztja majd velem a tapasztalatait a skóciai szüléssel kapcsolatban, kíváncsi vagyok, hogy élte meg. Ők már babáznak :) 

Holnap akkor belelépünk a 33. hétbe, ahonnan már csak 4 hét választ el attól a vonaltól, hogy ne koraszülttként jöjjön a világra a Manónk. Szuper :)

Köszöntem az érdeklődést, a türelmet annak, aki elolvasta a mai bejegyzést is, köszi, hogy ha bejelölitek, hogy "láttátok vagy tetszett" és örülök a kommenteknek is, akár levélben, akár itt az oldalon. 

További kellemes hétvégét, itt kellemes idő van, 16 fok körül, de a lakásban melegebbnek tűnik picit, mert nem fúj a szél. Tökkkéletes! Nulla panaszom van a hőmérsékletre, őszintén. 

Vigyázzatok magatokra, ha lesz mivel, hamarosan jelentkezem, addig pedig itt egy kép rólunk (titook, hogy feltettem), csak mert többen is kértétek, hogy legyen közös is :)

Mom&Dad

Pussz: Nati

Már tegnap elkezdtem írni, úgy volt, hogy ma befejezem, de mivel Lackót levette a lábáról valami torokfájós-orrdugolós-rossz közérzetes nyavaja, ezért kicsit halasztódik a bejegyzés, mert szeretném, ha megint olyan gyorsan "meg tudnám gyógyítani", ahogy az az előző esetekben történt, úgyhogy ma nem tudom befejezni a beszámolót, de igyekszem minél hamarabb. 
A heti babafejlődésről lesz szó, a látogatásomról a midwifenál, a közérzetemről és a dekorációs fejleményekről.

Még annyit szeretnék mondani, hogy nagyon izgatott vagyok, mert Lola, az internetes-fórumos kis cimborám már bent van a kórházban és remélhetőleg minél hamarabb ki fog bújni a babájuk! Nagyon drukkolunk, küldjük az energiát és alig várom már, hogy halljak rólatok! Hihetetlen gyorsan elszállt ez a pár hét, 32 hetes voltál, amikor elkezdtünk beszélgetni! És milyen irígy voltam rád, amiért már ott tartasz, én meg még csak a 25.-en... Hihetetlen, hogy nekem is már csak ennyi van vissza és én leszek a helyedben, amikor te már alaposan belemerülve a babázás rejtelmeibe majd csak pár szót fogsz tudni írni, mert lesz dolog, amivel el leszel foglalva bőven.. :) Most itt az idő, nagyon ügyes leszel és erős és az eredmény el fog bűvölni :) Sokat gondolok rád, hajráhajrá!

Pár szó, a többi holnap

Gondoltam írok egyet a heti beszámoló előtt, mert most kivételesen olyan pötyögős hangulatom van, ezt ki kell használni :)

Mindig mosolygok egyet, amikor belépek az oldalra és látom, hogy fent az a gólya egyre közelebb kerül a fészekhez, ahol már nagyon várják a kis csemetét :) Néha kicsit megijedek, amikor pl. olyan hírekkel szembesülök, hogy ez vagy az 35 hetesen szülte meg a babáját (konkrétan Kim Kardashian-ról van szó), természetesen minden rendben, mert olyankor már teljesen fejlett a baba, egy pár napig lehet, hogy inkubátorban van, hogy megnézzék, minden jól funkcionál-e, de alapvetően hamar kikerülnek onnan és hazamehetnek a szülők a picivel. Amikor mondtam a hírt Lackónak, hírtelen bevillant, hogy ha mondjuk a miénk is 35 hetesen jönne, akkor már csak 2,5 hetünk lenne!!! Jesszusom, kicsit elborított a pánik, mert azért még vannak dolgok, amiket mindenképp szeretnék megcsinálni, mielőtt kibújik! Úgyhogy kicsit összeszedtem magam és következetesen kitaláltam, hogy a maradék időben, ami lehet ugyanúgy 2 hét vagy (már kevesebb, mint) 2 hónap, miket fogok szépen megcsinálni. 

- most, hogy végre visszaraktuk a helyére a kanapét, így már meg tudom tervezni a nappali dekorációját és kivitelezni is. Lesznek saját kezűleg készített képek, de inkább olyan "wall art"-osra szeretném venni a figurát, ami azt jelenti, hogy nem csak annyi lesz, hogy felteszünk 2 képet a falra, hanem olyan egyedi elrendezésben, egyedi dolgokkal szeretném dekorálni a falakat. Sokan tudjátok, hogy nagyon-nagyon szeretem a színeket. Tekintve, hogy itt a falak mindenhol világos színűek, ezért nyugodtan lehet játszani a színekkel, formákkal, nem fognak belekötni egymásba. Mutatok pár dolgot, ami inspirál, nem lesz ugyanilyen, de ezek nagyon tetszenek: 

Természetesen ezek tényleg csak inspirációk, menet közben biztosan alakulni fog a kezeim között a munka, szóval majd meglátjuk mi is fog pontosan kisülni belőlük. Van egy egész nagy falfelületem, amire izgalmas módon szeretnék majd egy képkompozíciót alkotni, tehát egymástól független, mégis valahol illeszkedő egységet szeretnék létrehozni, hogy ne legyen káosz jellege, viszont túl kimért, túl kitalált se legyen... 
Van még egy ex-fireplace-ünk, ami kandalló volt, de átalakították egy hülyeségre, abszolút semmi értelme, szóval csak egy lyuk a falban, amit szépen meg fogok csinálni rendes(ebb) kandallós feeling-re, kiveszem belőle ezt a polcszerű valamit és gyertyák meg fény kerül bele, valami dekorációval mögötte. Kivagyok az ilyen gagyi megoldásoktól, hogy ha már valamit nem akarunk, akkor azt alakítsuk át, de tökre ötlettelenül, lehetőleg úgy, hogy semmi értelme ne legyen a végére... Na ezen próbálok majd valahogy segíteni, mert minden alkalommal zavar, amikor ránézek. 
A konyhapult fölé a kagylós lelógó díszeket szeretnék tenni, kicsit hasonlítani fog szélcsengőre, de nem pontosan olyan lesz. 
Szeretnék még girlandot, feltéve ha ez a neve... Hosszú zsinórról lelógó apró dolgok, formák, alakzatok. 

Hát dolgom az lesz bőven, mire az összeset, amit elképzeltem megvalósítom, lehet menet közben leredukálom és valami egyszerűbb lesz, mint előtte gondoltam. Mindent sima és színes papírra fogok csinálni, nincs vásznam és nem is szeretném, ha ezek a dolgok miatt szögeket kelljen rakni a falba, mindent ilyen tapadós gumival szeretnék megoldani, amit bír azt bír. 

Mivel a kisTücsöknek nem lesz külön szobája, ezért azzal nem kell különösebben foglalkoznom, hogy gyerekszobát dekoráljak, majd az ágy mellé szeretnék olyan képeket festeni, amit majd elnézegethet, ha épp felébredt és nézelődhetnékje van :)

A minap szépen kimostam mégegyszer az autósülés huzatját és ki is takarítottam, szóval az készen van. Ruhák újraátmosásával még várnék, főleg, hogy még be kell szerezni jópár dolgot. Tegnap majdnem sikerült egy adag mosható pelenkát szereznem ingyen, de valaki sajna elvihette előttem, mert a nő nem válaszolt az e-mail-emre, sebaj, továbbra is rajta vagyok az ügyön, most épp egy szárítót és kisebb súlyokat (tornához) egyeztetek, hátha...

Szép napot, megyek gyűtögetni a tengerpartra kisebb ágakat meg szép kagylókat a dekorhoz. 

Holnap midwife, aztán érkezem a heti beszámolóval meg azzal, hogy mi volt nála. Megtudom a véreredményem meg megnézi a dolgokat, hogy rendben mennek-e. Lenne megint pár kérdésem, hátha lesz ideje válaszolni is :)

Szép napot! 

31. hét

Na végre már! Igaz? :)

Hát nem olyan könnyű bejegyzést írni így két gyerek mellett (Lász&KisManó), de most nyugi van, az egyik a játszótéren van (dolgozik), a másik meg alszik (a pocakban), szóval rávettem magam és mesélek kicsit :)
Hozok képeket is!



A terhesség 31. hete:

A legtöbb baba a 31. terhességi hét környékén a legaktívabb, mivel már elég fejlett, de méretéből adódóan még elég sok helye van mozogni. Növekvő pocakodnak köszönhetően egyre nehezebbé válnak a mindennapok, és a különféle lábproblémák (mint a bokák dagadása, a visszerek kialakulása és a kellemetlen lábfájás) is gyakran jelentkeznek. A harmadik trimeszterre jellemző tünetek tovább fokozódnak ebben az időszakban.

A kismama

A 31. terhességi hét több kellemetlenséget is tartogat a számodra: pocakod egyre nehezebb terhet jelent, a belek egyre lustábbak lesznek, a víz és só visszatartása pedig hajlamossá tesz az ödémára. A megnövekedett has terhességi hátfájásokat is okoz, ez különösen a gerinc meghajlásának és a medencére gyakorolt nyomásnak köszönhető.

A lábfájás és a vádliban tapasztalt görcsök mindennapossá válhatnak. A méh az idegszálakra is nyomást gyakorol, de az egyes ásványi anyagok egyensúlyának hiánya (kalcium és foszfor), a fáradtság és a rossz vérkeringés szintén elősegítheti a lábdagadást és kellemetlen fájdalomérzetet.

A terhesség első 5-6 hónapjában a legtöbb kismama még bátran viselheti megszokott, bővebb ruháit, azonban az utolsó hónapokban már mindenképpen be kell szerezz pár kismamaruhát. Ezeknek nem feltétlenül kell hagyományos szabásuk legyen, manapság számos divatos és modern holmit is találhatsz az üzlet polcain. Törekedj arra, hogy kényelmes, praktikus és könnyen tisztítható darabokat válassz. A nyári kismamákat nagyon meg tudja viselni a meleg, ezért ebben az időszakban válassz bővebb, pamutból készült ruhákat. Az egyes alkalmakra öltözz elegánsan, hiszen terhesség nem akadályoz meg abban, hogy csinos és divatos légy.

A kismamaruhákhoz válassz alacsony, de mindenképp egy kis sarokkal rendelékező cipőket. A manapság divatos, lapos balerinacipők nem biztosítják lábad számára megfelelő kényelmet és egészséget. A praktikusság szempontjából pedig kerüld a fűzős cipőket is, mert az utolsó hónapokban nehezedre eshet bekötni őket.

A baba

A 31 hetes magzat méretei: hossza kb. 39-41 cm, súlya megközelítőleg 1.600 gramm.

A terhesség 31. hétben a baba rendkívül aktív, de még mindig többet mozog éjszaka mint nappal, ami persze számodra sok álmatlan órát jelenthet.

A magzat agya már alvás közben is aktív, szemgolyóit pedig ugyanúgy mozgatja szemhéja alatt, mint egy újszülött. A tudomány ma már arra is keresi a választ, hogy a magzat képes-e arra, hogy álmodjon.

A baba szemének színe még nem végleges, sokszor még a születése utáni hónapokban is változhat. Hallása azonban teljesen kifejlődött, és az ízeket is már remekül meg tudja különböztetni egymástól.

Emésztőrendszere szintén elérte fejlettségi szintjét, az agy pedig ellenőrzés alatt tartja a légzést és a testhőmérsékletet is. A zsír tovább halmozódik a magzat bőre alatti rétegekben.

(Forrás: csaladivilag)

Szerencsére továbbra is csak arról tudok beszámolni, hogy nem dagadok! Mármint nem vizesedek, de persze azért kerekebb vagyok már, mint az első 4 hónap hányásos időszaka után. Viszont nem érzem magam olyan kellemetlenül daginak, ami megkeserítené a mindennapjaimat és ne mernék kimenni az utcára. Sőt, néha kifejezetten csinos kismamának ítélem meg a tükörképben látottakat, valószínűleg azért, mert mindig azt hittem, hogy ha egyszer várandós leszek, majd hatvanszoros nagyságomra fogok dagadni. Biztosan megbarátkoznék azzal a verzióval is, ha nem úgy alakul az első időkben ahogy alakult és nem lefelé hanem egyből felfelé jöttek volna a kilók, hiszen a test nem hülye, okkal történnek benne a dolgok és ha úgy érzi, hogy márpedig neki azonnal el kell kezdenie tartalékolni a babanövesztés miatt, akkor úgyis azt fogja tenni. Persze biztosan lehet ezzel trükközni, gyakran olvasom, hogy kismamák 15OO kalórián élnek meg nincs olyan nap, hogy ne tornáznának valamit, de szerintem ez már túlzás. Lehet józan ésszel tekinteni a feladatra és megbeszélgetnie magával az embernek, hogy nem feltétlenül kell 3O kilót hízni, ha valaki tényleg fontosnak tartja az egészséges táplálkozást, viszont az sem normális, ha valaki azon görcsöl, hogy 2 ropival többet nyelt le, mint amit előre kiszámított magának... Persze vannak indokolt esetek, amikor muszáj diétázni, pl. terhességi cukorbetegség esetén meg ha valaki nagyon vizesedik, akkor sómegvonásos étrendet kell követnie, de alapesetben, ha minden érték rendben, akkor azt hiszem hallgatni kell a belső hangra és az úgyis magától duruzsolni fogja, hogy mit is kéne enni :) Az én esetemben mostanában ezek többnyire a szénhidrátok (sütit ide de azonnal, csokit, kekszet, még egy sütit, túró rudit, kakaóscsigát, vaníliáscsigát, francia krémest, palacsintát, mogyorós csokit, tésztákat, meg minden olyat, ami szén-hid-rát!), és egy bizonyos szintig én is engedem magamnak, hogy teljesüljön a kívánságom. Persze az imént felsorolt finomságoknak egyrészt csak a töredéke érhető itt el (csokik, keksz, palacsinta, tészta), azokból is csak annyit fogyasztok, amennyit meg merek engedni magamnak. Nagy félelmem volt eleinte a terhességi cukorbetegség, mindenképp szerettem volna elkerülni, de szerencsére nem fenyeget(ett eddig még) a veszély és jól veszi a szervezetem, ha meg-meglökődik a vércukorszintem. Azért nem aggódom, mert párnaponta meg nagyfokú saláta-étvágy tör rám, olyankor egész nap el tudnék lenni csak zöldségeken, de azért szoktam mellé illeszteni tartalmasabb kaját is. Sokszor eszek zabkását, egyrészt mert nagyon szeretm, másrészt meg mert gyönyörűen megoldja a problémám, ha esetleg túl kemény lenne a k@k@. Sokszor olvasom én is, hogy székrekedés, aranyér jellemző a terhesség alatt, na én ezeket nem igazán kedvelem és nem is hagyom, hogy elfajuljon a dolog, ilyenkor szoktam gyakoribbá tenni a zabkása-fogyasztásom és lámlám, a probléma megoldódik :) Gyümölcsöket is szívesen fogyasztok, főleg frissen, de gyakran bontunk konzervet is. Heti 1-2x fogyasztok tengeri halat, szerencsére szeretem őket és tudom, hogy a babának is jó. Az, amit szívem szerint többször ennék, de mégsem teszem, a HÚS. Meglehetősen gyakran kívánom, de több oka is van, amiért kontrollálom. Az egyik az ára, a másik meg mert Lac nem igazán eszi, egyedül meg egy hétig is rájárhatnék, talán csak akkor fogyna el... A harmadik pedig az, hogy ezeket a skót húsokra nem igazán fanyalodok rá, a vörös húsok közül még soha nem vettem meg egy szeletet sem, kizárólag csirke vagy pulykamellet, de az már olyan rég volt, hogy egyszerűen az idejét sem tudnám meghatározni. Ha néha nem csúszna le szendvics formájában 1-2 szelet házi kolbi, akkor azt mondanám, hogy szinte vegetáriánusok vagyunk. Persze olyanok, akik fogyasztanak tojást és tejterméket, mert a tejet is nagyon szokta kérni a testem időnként, meg a zabkását is azzal készítem. Fogyasztunk még sajtokat (én csak egyfélét, hiába szeretem a fetát is, camambert is, most azokat nem szabad), joghurtot, kefírt és múltkor csináltunk krémtúró-szerűséget, szóval remélhetőleg jut megfelelő mennyiségű kalcium a szervezetembe. Lackónak pedig azért fontos, mert elkezdett egy ideje súlyokat emelgetni és fontos a megfelelő mennyiségű fehérje bevitel, hogy fejlődni tudjon, így azért össze lehet kombinálni a vacsoráinkat, ha nem is mindig esszük ugyanazokat a dolgokat. 

Azt hiszem a táplálkozási szokásainkat kiveséztem :) Annyit még ide, hogy mindkettőnknek nagyon hiányoznak azok a dolgok, mint amikor csak fogod magad, kimész a kertbe és azt legelsz le onnan, amit megkívánsz. Azt hiszem mind a ketten megtanultuk annyira értékelni a "saját termés" szavakat, hogy amint lehetőségünk lesz, neki fogunk állni és a kezünk munkájával elkezdeni termelgetni... Egyszerűen fantasztikus az, hogy ott van a saját kertedben, de ápolgattad, te gondoztad és aztán te eheted meg a két kezed gyömülcsét/zöldségét! A családom most biztos nagyot néz vagy nézne, ha olvasná, de komolyan annyira tud hiányozni és elgondolkodtatja az embert, miután hatodszorra is megvette a maximálisan ízetlen körtét meg almát, hogy lehetne ez máshogy is... Lesz is. Ha narancsot meg banánt nem is a saját kertünkből szakítunk majd, azért amivel lehet, meg fogunk próbálkozni és nagy öröm lesz majd elfogyasztani az első uborkát vagy almát, ami nálunk termett meg :)

Jól érzem magam! :) Szeretek hosszú sétákat tenni, főleg ha a Társam is jön velem és közben beszélgethetünk, tervezgethetünk. Ilyen sétánk volt tegnap este a tengerparton, jó hosszúra nyúlt, viszont nagyon feltöltött. A testemnek jól esik, ha megmozgatom, bár eleinte ellenkezik, de ha nem hagyom magam, utána olyan kellemesen el tudok fáradni... A jó levegő meg mindig jó :) Ilyenkor persze szóba kerül a kisbabánk, hogy milyen lesz majd vele a világ, mindketten szeretünk erről elmélkedni. Reméljük majd ő is kedvelni fogja a hosszú sétáinkat és jókat alszik majd a melkasunkon a hordozóban. Mindig mosolyt csal az arcomra, amikor elképzelem, hogy megyünk valahova és Lackón van a baba. Totál el tudok érzékenyülni csak az elképzeléstől is, hogy ők ketten majd milyenek lesznek együtt. Annyira kíváncsi vagyok és olyan jó érzéseim vannak ezzel kapcsolatban! Tudom, látom és érzem, hogy ő is egyre jobban belekerül ebbe az egész "varázsba", mert minden alkalommal, amikor szóba kerül, neki is összegyűlik a könny a szemében... Ilyenkor mindig azt érzem, hogy megérte várni, megérte tartani magamban a lelket, hogy lesz majd egy ember, aki hasonlóak gondolkodik ebben, mint én és egyfelé tart majd a célunk. Nem vagyunk egyformák, de nem bánom, akkor sem, ha úgy biztosan valamennyivel könnyebb lenne. Nem akarjuk egymást a magunk mintájára formálni, elfogadtuk, hogy különbözőek vagyunk, de vannak olyan közös pontjaink, amikre jól tudunk építkezni. 

Ritkán írok róla, rólunk, mert tudom, hogy nem szeretné, hogy emberek információt kapjanak róla, az ő kis privát életéről, amit meg is értek, viszont az ő élete már az én életem is és néha muszáj írnom arról, ami a lelkemben van, anélkül, hogy őt ezzel túlságosan kitárulkoztatnám (ha van ilyen szó). Emiatt nem szoktam közös képet rakni, mert tudom, hogy nem örülne neki. Azért idővel majd biztos lesz és lassan elfogadja, hogy számára nagyon fontos emberek is itt követik nyomon a velünk történő eseményeket, ezért neki is vállalnia kell az arcát :) 

Kedvenceink, a helyi "kacsák", gyakran haverkodunk velük.

Itt pedig Miss Színes, épp egy nagyon jövős-menős nap után totál lefáradva :)

A napokban megint ellátogattam a kedvenc turijaimba, találtam is pár édes darabot, de már nem merek újszölütt méretet venni, inkább olyat, ami 3-6 hónaposakra van, mert tényleg nem szeretném, ha felesleges ruhamennyiséget halmoznánk fel. Amire még vadászok, az: zoknik, harisnyák, kissapka, nadrág, hálózsák. Ezekből nincs még igazából, ellenben van megfelelő mennyiségű (főleg rózsaszín) rugdalózónk, néhány kis felső - semleges színű, 1 kisnadrág, 1 db zokni. Ezúton kérek mindenkit, hogy aki esetleg küldeni szeretne nekünk ruhát, mert van neki elfekvőben vagy csak úgy, szeretetből, az kérdezzen rá, hogy miből nincs még nagyon, mert nem bírnék megbírkózni a lelkiismeretfurdalással, ha túl sok lenne és rá sem tudnám adni, máris kinőné :) Szóval egyeztessünk és akkor mindenki boldog lesz :) Még néhányszor én is el fogok menni boltokba körülnézni, hogy ne akkor kelljen, amikor már csak tényleg pihenni szeretnék és készülni. 

Mutatok egy képet az új szerzeményről, eddig ez a második kedvenc ruhadarabom, szerintem nagyon édes :) Kis mackó van a felsőn meg az egyik patentján is, turis, de még rajta volt a címke matricával, szóval nem hordta senki. A nadrágon pedig van egy pici masni, amit könnyen le lehet szedni, ha esetleg fiúcska van a pocakban :)

(Bocsi, 8x próbáltam, nem sikerült megfordítani)

Próbálkoztam nem tükrös képet készíteni a pocakról, hát nem jártam túl sok sikerrel, ilyenre sikerült, ez tetszik közülük a legjobban:

Ha minden igaz, lesznek majd szebb képek is, leleveleztem egy fotós lánnyal, aki képeket gyűjt a portfóliójához, hogy csinál majd rólam párat július eleje felé, remélem szépek lesznek :) Nem műtermi, hanem majd a szabadba megyünk, itt úgyis mindig minden olyan szép zöld. Meg hátha a tengerpart is megihleti és kattint ott is párat. Kíváncsi leszek mit tud majd kihozni ebből a fejszerkezetből, sminkeshez meg fodrászhoz nem megyek, majd kitalálom milyen ruha legyen rajtam, de úgyis időjárásfüggő lesz. Várom!

Jövő héten midwife, kicsit nyöszörgök majd neki az alhasi fájdalmammal kapcsolatban, hátha elküld egy ultrahangra, de erre kb. semmi esély, úgyhogy nem nagyon élem bele magam. Olyan jó lenne látni még egyszer a Manót mielőtt kibújik! A huszadik héten láttam utoljára, hát az rettenet rég volt és tudom, hogy majd nézegethetem eleget, ha kint lesz, de nyugodtabb lennék, ha így az utolsó időkben is rá lenne nézve, hogy jól van-e. Tuti jól van, csak én lennék még egy fokkal nyugodtabb. :)

Hányás a múltheti óta nem volt (halleluja!), az étvágyam ingadozó, de eszek eleget, nyugalom! Inkább az ivással vannak problémáim, ha megfeledkezek róla, csak azon kapom magam, hogy szét akar esni a fejem. Ezt kivédeni próbálom azzal, hogy mindenhova viszem magammal a kis 3,5 decis üvegemet és igyekszem olyan gyakran rávenni magam a kortyolgatásra, amilyen gyakran csak tudom. Unom már a víz ízét, unom a gyümölcsleveket, unom a szörpöt, a limonádét, a teát. Minden létező folyadékot "szétittam" már, de nincs mese, inni kell. A cukros szénsavasokat nem szeretem, így marad többnyire a tea vagy a víz. Juhúúú.

Pocakmanó változó intenzitásban aktívkodik a pocakban, nincs napirendje, van, hogy szinte egész nap alig érzem és este meg kiugraszt a bőrömből úgy mocorog, máskor nappal van fent többet és egész éjszaka hagy aludni. Általános, hogy amikor rossz idő van (borult az ég és esős az idő), akkor totál csendben van. A frászt hozza rám, de csekkolom a szívhangot és megnyugszom. 

Ja, rengeteget csuklik. Illetve valószínűleg csuklik, mert erről nem tudjuk teljes biztonsággal megállapítani, hogy tényleg az-e, mert igazából olyan, mintha a hasamban (többnyire mindig ugyanazon a helyen) egy izom másodpercenként összerándulna, de amióta éreztem már máshol is, azóta arra tippelek, hogy csuklik. Nem rendül bele az egész pocakom, főleg csak ott lehet érezni, egy tenyérnyi szélességben és tényleg szinte másodpercenként történik, s van úgy, hogy negyed óra, 2O percig is eltart. Kicsit idegesítő volt először, mert nem tudtam mire vélni, arra gondoltam, hogy a babának vannak ilyen akaratlan rángásai, de egyre többet figyeltem, figyeltük és úgy tűnik, hogy csuklás. Persze még most sem vagyok benne teljesen biztos. Meghallgattam a szívhanghallgatóval és pontosan olyan a hangja, mint amikor rúg, Lackó is meghallgatta úgy, hogy odatette a fülét a pocakomhoz, ő is azt mondta, hogy ugyanazt a hangot hallja, amikor rúg egyet. Szóval valószínűleg az lesz az, majd megkérdezzük, hogy mire emlékszik, ha kint lesz :)

A másik dolog, ami egyre gyakoribb amikor ébren van, az a "remegés", 1-2 másodpercig tart és olyan érzés, mint amikor támaszkodsz a földön és egy idő után elkezd remegni a karod. Olvastam róla, minden kismama érezte, nem lettek tőle remegősek a gyerekeik :) 

Így vagyunk mi, más most nagyon nem jut eszembe, talán annyi, hogy 27.-én megyünk először a "szülésfelkészítőre", mert kaptam végre levelet, hogy lesz, 4 alkalom és július végén van az utolsó. Nem csak a szülésre készít fel, hanem ezekről lesz szó:

1. alkalom: Felkészülés a vajúdásra és szülésre   (Júni 27)

2. alkalom: Fájdalomcsillapítás és komplikációk a vajúdás alatt   (Júli 12)

3. alkalom: Hazaérkezés a babával   (Júli 18)

4. alkalom: A gyermek táplálása   (Júli 25)

Megyünk lehetőség szerint mindketten, ha sikerül úgy szervezni Lackónak a munkát. Remélem ott aztán minden kérdésünkre választ kapunk, amire a midwife-nak idő hiányában sajnos nem sikerült... 

Egyébként kezdünk egyre inkább az otthonszülés felé tendálni, de tudom, hogy ez több mindenen múlik és rendben kell mennie mindennek, hogy tényleg úgy is legyen, egyelőre tájékozódunk és majd mérlegelünk. Mindketten így szeretnénk, de nem éljük még bele magunkat. Úgyhogy erről addig nem is nagyon nyilatkozom ameddig nem tudok elég dolgot. Ezzel kapcsolatban annyit szeretnék előrebocsátani, hogy aki Magyarországon él és abban a felfogásban, ami az ottani otthonszülés-mizériát magába foglalja, az kérem majd csak úgy foglaljon állást, hogy vagy alaposan utánaolvasott otthon szült nők történetei között vagy úgy, hogy elolvassa Ina May Gaskin könyvét, az Útmutató szüléshez-t. Ha úgy alakul, hogy tényleg itthon fog történni, arról úgyis írok majd és mindenki meg lesz nyugtatva teljes mértékben, aki meg képtelen hinni abban, hogy ezt így is lehet csinálni és tökéletesen biztonságos, az meg lesz hallgatva, de tudnia kell, hogy ez a mi döntésünk, újfent. Első körben ennyit erről, később majd beszélek még róla, ha aktuális lesz. 

Hát ennyik vagyunk mára, megint jól elment a délután az írással. Nem baj, fontos ez magamnak is és néhány embernek is, akik innen tájékozódnak. 

Remélem jól vagytok és közeleg az igazi nyár! Itt jó az idő, na persze nincs 4O fok, de azt nem is nagyon sajnálom most. Manó most ébredezik, lehet, hogy Apukája közeleg hazafelé, olyankor mindig felébred és üdvözli néhány jólcélzott mozdulattal az én hasamon keresztül :) Már lehet vele néha "játszani", kis édesem :)

Jók legyetek, ha lesz valami, hétközben még jövök! 

Sziasztok!