Szép jónapot!
Kérem, ma olyan történt, ami egy ideje már nem. Éhgyomorra hánycsi... Nem kicsit lepődtem meg és gondolkodtam el, hogy na ez most mi volt??
Többféle dolgok is vannak, amik felkeltik az érdeklődésemet és néha kicsit aggasztani is tudnak, ilyen például az, hogy kb. egy hete gyakori, tompa alhasi fájdalmam van, olyan nagyon enyhe mensi szerű, nem állandó de viszonylag gyakran előfordul. Én azzal magyarázom, hogy a Manó nyomja (rúgja, fejeli) a belső méhszájat és szomszédait, attól lehet ez az érzés. De nem keményedés, az tuti. Az mostanában nincsen.
A másik, hogy a megduzzadt cicijeim, mintha kicsit leeresztettek volna. Nem tudom, hogy mi (lehet) ennek az oka, én egyből arra gondoltam, hogy valami hormonom nem termelődik már (
Ugyebár tudjátok, hogy itt nem csekkolják, hogy mi a helyzet ezzel az ideiglenes szervvel, tehát kvázi sehonnan se derülne ki, ha pl. elkezd öregedni és már nem tudja megfelelően táplálni a babát a szükséges anyagokkal és oxigénnel. Hogy derül ki mégis? Hát arra gondolni sem szeretnék...
Na miután alaposan bepánikoltattam magam, úgy döntöttem, hogy amit tudok, megintcsak megteszek egyrészt azért, hogy lenyugtassam magam, másrészt meg azért, mert ha én tudok esetleg a tudatommal hatni a pozitív hatásra, akkor hülye lennék nem megtenni. Szóval a reggeli agykontrollkörömbe szépen belevezettem a méhlepényről és a szükséges hormonokról szóló kis monológomat is, hogy egészségesen működik és minden anyagot biztosít a baba számára, amire szüksége van. Lehet, hogy adtam egy hormonlöketet a testemnek és ennek hatására sikerült kidobni a rókát? Azt én már nem tudom, de lehet, hogy nem is olyan nagy hülyeség, mert a kezdeti időszakban, amikor fejben nagyon erősítgettem magamban, hogy minden hormonom a megfelelő mennyiségben termelődik, hogy a baba erősen meg tudjon tapadni, aztán szépen fejlődni... Hát addig végig hánytam is. Annyira nem értek hozzá, hogy erről bármilyen tudományos következtetést hitelesen le tudjak vonni, de ha azon múlik, hogy a Manóval továbbra is minden rendben legyen, én készen állok végighányogatni a maradék 2 hónapot :) Bár úgy sejtem, nem elhanyagolható tény, hogy a méh egyre nagyobb, a baba szokásától elérően már a gyomromat is alaposan megdolgoztatja (fejjel, lábbal) és lehet, hogy ennek következtében reagált érzékenyen a testem. Vagy a reggeli higított almalé. Vagy ki tudja, szerencsére betegnek nem érzem magam, tegnap sem ettem olyat, amitől bajom lehetne (2 napja zabkásán élek a megfelelő rostbevitel = kaka érdekében, meg mert könnyű és nem terheli le a gyomrom), szóval úgy állok hozzá, hogy egyszeri eset volt, így alakult, nem lesz ez mindennapos. Másnál is előfordul a 3. trimeszterben, olvastam.
Sőt, még a cicilapulás is.
És a hasfájás is.
Úgyhogy továbbra is bízom a legjobbakban, igyekszem tartani a pozitív hozzáállásom és nem gondolni a rémtörténetekre... Azoktól kikészülök.
"A kaleidoszkópeffektus azt ígéri: ha egy kicsit elmozdítasz valamit a kedvező irányban az életedben, akkor a nagy egész életmintázat változik meg. Ez pedig nagy esély! Változtass, és élvezd a pozitív hozományokat!" ~ Bagdy Emőke
Amúgy megegyeztünk Laccal, hogy ha nagyon aggasztanak ezek a dolgok, akkor kérünk időpontot az orvoshoz, hogy azért tudjon róla meg hátha mi is okosabban jönnénk ki a rendelőből. Amúgy 2O.-ra van időpontom a midwife-hoz, addig hátha alakul valamerre a helyzet :)
Egyébként a Manót nem aggasztják a dolgok, meglehetősen aktív, pörög-forog, néha levegőt nem kapok a meglepettségtől! Olyan nagy már! :)) És annyira feszít a pocakom :) De ez így van rendjén, növekedjen csak, mi meg addig ábrándozunk róla reggel-délben-este.
Most megyek és megpróbálok valamit enni, hogy legyen miből növekedni :)
Bye! Kellemes hétvégét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése