A midwifenál

Üdv,

rövid helyzetjelentés, hogy mi volt ma a midwifenál:

- vérnyomást mért először: magas volt
- vérnyomást mért másodszor: magas volt
- elmentem pisilni az üvegcsébe: nem sikerült kipréselnem vizeletet.
- megmérte a pocakom: az rendben
- megtapogatta  a pocakom: rendben, baba jó helyen van, nem farfekvéses és valószínűleg már leszállt, de ebben nem volt túl biztos
- elmentem megpróbálni pisilni újra: pár cseppet ki tudtam préselni; talált benne nyomokban fehérjét (ez nem jó)
- megmérte harmadszorra is a vérnyomásom: javult, már nem volt olyan magas

Legközelebb augusztus 1.-re van időpont, de ez előtt valamikor el fog jönni a másik midwife (majd telefonál, hogy mikor jó) és megnézi újra a vizeletet és a vérnyomást.

Konzekvencia: Ha a vérnyomás továbbra is magas, akkor nincs választás, hogy birth center vagy akármi, kórházba kell menni, mert folyamatosan ellenőrzni kell majd. Itt beszélhetünk akár terhességi toxémiáról is, aminek az egyik határozott tünete a magas vérnyomás, de szerencsére nem dagadok olyan mértékben, hogy erre egyértelműen következtetni lehessen, úgyhogy egyelőre nem kell pánikolni. Ha esetleg a szülés környékén is magas lenne, akkor persze császár.
Ha a szülés mostanában indulna meg valamikor, akkor is kórház. (Tegnap este 5 percenként voltak "fájásaim", minden alaklommal kb. 2O mp-ig tartottak, jópár órán keresztül, szóval megy a gyakorlás rendesen.)

Annyit tanácsolt a midwife, hogy pihenjek amennyit csak tudok és ne idegeskedjek. De tényleg ne.

Hogy érzem magam? Csalódottan, kicsit elkeseredve, de reménykedve.
Próbálok békébe kerülni azzal a gondolattal, hogy kórházi körülmények közt kell majd esetleg világra hoznom a kicsikénket. Próbálok békébe kerülni azzal a gondolattal, hogy esetleg semmi nem alakul úgy, ahogy azt kívánnám magunknak. Háborítatlan, természetes és komplikációmentes szülést szeretnék. Nem kenődtem még el teljesen, akárhogyis lesz, erős leszek, alkalmazkodom és elfogadom, hogy valamiért a dolgoknak úgy kell lennie, ahogy lesznek. De azért még mindig NAGYON bízakodok.

Mára ennyi, nem mentünk a szülésfelkészítőre, egyrészt mert alig aludtam és muszáj volt lefeküdnöm, másrészt Lackó 4-re ment dolgozni, így nem ért volna oda. Nem is bánom, mára ennyi fárasztás elég volt.

Szóval most pihenek amennyit tudok és nem idegeskedek... Nem mintha eddig olyan idegbeteg lettem volna, de most stratégiát kell változtatnom és még többet fogok relaxálni és agykontrollozni magamnak, hogy a vérnyomásom rendben van és mindenkivel minden rendben is lesz!

Nagyon durván meleg van, ki sem megyek ha nem muszáj. Manóka már aktívabb, bordákat vett ma kezelésbe, keresi a szabad centiket, amik már nemigazán vannak :)

Jók legyetek, egyetek sok gyümölcsöt! Ja és légyszíves kenjétek magatokat rendesen naptejjel!

Sziasztok!