34. hét

Harmincnégy. Amikor a pocakosságom eleje felé azokra a kismamákra gondoltam, akik már a harmincvalahanyadik hétben voltak, elfogott az irígység... Nekik már nincs sok hátra és a kezükben tarthatják a kisbabájukat! Biztosan készülnek ezerrel, megvan már szinte minden, néha fájdogálnak, készül a testük. Egyre nagyobbak testileg és egyre izgatottabbak lelkileg. Talán nehezen mozognak, nincs már akkora lelkesedés a terhestornához, se ahhoz, hogy a messzebb lévő boltba gyalogoljanak el. Valószínűleg idejük nagyrészében csak otthon tevékenykednek és ha már 2 perc úgy telt el, hogy nem a babájukra gondoltak, alaposan meglepődtek! Érzik annak minden határozott és határozatlan mozdulatát, fészkelődését, s érzik, a szívükkel, hogy ő is nagyon készül... Talán fogalma sincs arról, hogy hova és miért, de a teste napról-napra egyre érettebb és felkészültebb arra, hogy a külvilág zajába csöppenjen egy nap. Nincs választás. Ezért fogant meg, ezért növekedett 9 hónapon keresztül, hogy majd egy nap, talán reggel lesz vagy éjszaka, az édesanyja magához szoríthassa őt, könnyektől elhomályosult szemmel, remegő testtel, újjászületett lélekkel. Megszületnek akkor ők mind a ketten. Nagy átváltozás ez. Magzatból ember lesz, nőből édesanya. Nem lehet nem észrevenni. Hirtelen megfordul a világ, hirtelen már semmi nem lesz fontosabb, csak ez az apró, ráncos, gyűrött kis lény, akit olyan sokáig tartott megismerni... Az a 9 hónap, mintha ólomlábakon járt volna, mintha soha nem akarna vége lenni, pedig a sors csak elég időt akart adni a nőnek arra, hogy tényleg végbemenjen nála az átalakulás. Megtörtént, már készen állt s csak várt... Csendben, az éjszaka sötétjében feküdt s érezte, ahogy a hullámok egyre sűrűbben árasztják el a testét, magukkal hozva valami félelmeteset és elsöprő erejűt. Elkezdődött... A nő először tétován szorította meg alvó Kedvese kezét, remélve, hogy nem ébreszti fel azonnal, hiszen ki tudja, tényleg ez-e AZ AZ idő vagy csak játszik vele az anyaság szelleme..? A következő hullámnál kicsit elveszítve a kontrollt, már erősebbé vált kezének szorítása, így a férfi kicsit ijedten, még félálomban az arca fölé hajolt és megkérdezte: "Jól vagy, Drágám?" A nő várt egy darabig a válasszal, ameddig teljesen eltűnik a fájdalom, majd kifújta a levegőt, lassan, alaposan és így válaszolt: "Azt hiszem, elkezdődött... Hamarosan szülők leszünk. Gyere, csókolj meg, mert a következő csókunk talán már egy másik dimenzióban történik, Anya és Apaként. Szorítsd magadhoz, mert fájni fog, de át akarom élni, benne akarok lenni teljesen az átalakulásban. Te csak várj és segíts, ha kérem. Most pedig próbálj aludni még egy kicsit, mert ami ezután következik, nem az alvási rekordjaink megdöntéséről lesz híres..!" :)

Valahogy így képzelem? :) Nyilván egy kicsit irodalmiasabb formába öntöttem bele, de igen, valahogy így képzelem azt, amikor megvilágosodik először előttem, hogy ELKEZDŐDÖTT.
Nem tudom még, hogy a szülés után mennyire leszek formában, hogy bármilyen stílusban is le tudjam majd írni a szüléstörténetemet, de mindenképp szeretném megörökíteni, tekintve, hogy kamerák és fényképezőgépek nem fognak kattogni körülöttem másodpercenként, így mégis, talán mint egy filmet le tudom majd írni és vissza tudok majd emlékezni minden egyes részletére, már ami nekem is meg fog maradni belőle... :)

Most pedig merüljünk el a 34. hét eseményeibe.

*

A baba a terhesség 34. hétére már valószínűleg megfordult. A testét borító lanugó, vagyis magzatpihe eltűnik, a magzatmáz pedig megvastagodik. A méhlepény eléri a maximális érettséget, tested pedig lassan felkészül a szülésre. A visszerek és az értágulat gyakori probléma ebben az időszakban, ezért pihenj sokat, és fordíts figyelmet lábaid megtámasztására. Elérkezett az ideje, hogy orvosoddal részletesen megbeszéld a szülés körülményeit.

A kismama

Amint a terhesség halad előre, egyre inkább jellemzőek lesznek a különböző légzésproblémák. A méh nyomást gyakorol a rekeszizomra, melynek egyik kellemetlen következménye a légszomj és a szédülés. Ha a bal oldaladra fekszel és pihensz kicsit a tünetek általában hamar elmúlnak.

Az első terhesség esetében ezek a tünetek az utolsó hetekben mérséklődnek, mivel a magzat és a méh lejjebb ereszkedik a medence irányába. Egy második vagy többedik terhesség alkalmával ez azonban csupán közvetlenül a vajúdás előtt következik be, megnehezítve ezáltal az utolsó periódust.

A 34. terhességi héten a baba méreteinek és mozgásának köszönhetően akár az egyensúlyodat is könnyen elveszítheted. Ez akkor következik be, ha a baba mozog és ezáltal megváltozik a súlypontod.

A hüvelyváladék egyre sűrűbben és bővebb mennyiségben jelentkezik ezzel a héttel kezdődően, amely további kellemetlenségeket okozhat számodra.

Továbbra is táplálkozz kiegyensúlyozottan, fogyassz kalciumban gazdag ételeket. A terhesség 34. hetében a baba csontjai tovább erősödnek, ezért ásványi anyag szükséglete - kiváltképp a kalcium - megnövekszik. A nem megfelelő táplálkozás kihat a baba növekedésére és súlygyarapodására is. A székrekedés elkerülésre érdekében fogyassz rostokban gazdag élelmiszereket és igyál naponta 1,5-2 liter folyadékot. A szervezet terhesség alatti vízvisszatartása következtében kialakuló ödémák elkerülése végett kerüld a zavaró ruhadarabok viselését, mint a szűk zoknik és harisnyák.

A nap folyamán is pihenj eleget, igyekezz lábaidat legalább 1-2 órán keresztül magasabbra helyezni, kényelemes pozícióban. Az terhesség alatti álmatlanság végig kíséri az egész harmadik trimesztert, ezért lefekvés előtt próbálj valamilyen praktikát bevetni: légzőgyakorlatok, kellemes zene, kismama jóga. Éjszaka a derekadat támaszd ki párnával, lábaidat pedig kissé hajlítsd be.

Nem kell aggódj, ha nem sikerül hamar elaludni, az utolsó hetekben ez teljesen természetes dolog. Szervezeted lassan felkészül a baba fogadására és ellátására, ezért a kevés alvás ellenére sem érzed magad fáratnak, hiszen a szülés után első pár hónap megerőltető lesz számodra.

A baba

A 34 hetes magzat méretei: hossza kb. 42 cm, súlya megközelítőleg 2.200 gramm.

A 34. terhességi héten a magzat agya tovább fejlődik, még tovább növelve az idegkapcsolatok számát. Alakja kezd kissé pufókká válni, bőre rózsaszínű és ráncai kezdenek teljesen eltűnni. Ez annak köszönhető, hogy bőre alatt már tetemes zsírszövet halmozódott fel és most már pontosan úgy néz ki, mint egy újszülött, csak kicsit még nőnie kell.

A 34. hétre a méhlepény lassan eléri a maximális érettségi szintjét.

A magzat bőrén található finom pelyhek - a lagunó - kezd eltűnni, a magzatmáz pedig vastagon borítja testét. Csontjai tovább erősödnek, amihez nagy mennyiségű kalciumra van szüksége.

Ebben az időszakban már a fejét is képes mozgatni, figyelmesen követi a külvilágból beszűrődő hangokat és fényeket. Ebben a periódusban már különbséget tud tenni a világosság és a sötétség között, és szemeit kezével takarja el ha túl erős a fény.

A terhesség 34. hetében a baba a méh egész térfogatát elfoglalja és egyre szűkebbnek érzékeli azt. A mozgások intenzitása csökken az elkövetkező hetekben, de a kismama pedig jobban érzékeli majd azokat.

**

Többször nem mondom már el (azt hiszem), hogy mennyire érzi a testem fáradtnak magát, mert azzal, hogy sorolgatom elmúlni nem fog, másrészt meg már saját magam számára tűnik úgy, mintha panaszkodnék, pedig azt nagyon nem szeretek. Van vicces oldala ezeknek az utolsó időknek, pl. csak úgy tudok kikelni az ágyból vagy felkelni a kanapéról, ha Lackó hátulról megtámogat :) Eleinte meglódított, hogy el is tudjak indulni, aztán figyelmeztettem, hogy csak addig van gond, ameddig függőlegesbe nem kerülök, ugyanis a hasam teljes erővel nyom(na) vissza az ágyba, kanapéra, ezért olyan bonyolult felülni. Utána nyöszörgök kettőt, mert valamelyik tagom (derekam, hátam, hasam) tuti megfájdul, de ahogy ki tudom magam nyújtóztatni, ez azért elmúlik. Néha tényleg már csak nevetni tudok magamon, annyira nehezemre esik megmozdulni :) Máskor meg olyan klasszul összeszedem magam, hogy órákat sétálok, hogy azért mozgásban tartsam magam. Tornázgatok is, utólag mindig jól esik! Érdekes, hogy a Manó nem szereti valamiért, ha intimtorna gyakorlatokat végzek. Akárhányszor nekikezdek, elkezd fészkelődni, mocorogni, valamiért irritálja (legalábbis úgy érzem), és szerintem az lehet a megoldás, hogy ahogy szorítom ott bent össze az izmokat, az számára is érezhető. Eléggé lent van a buksija, nem csodálkoznék, ha tényleg azt érezné, ahogy mozgatom ott az izmokat a feje búbja körül. Ez persze nem biztos, csak tipp, mindenesetre furcsa.

Hasfájással most ritkábban találkozok, aminek örülök, elég az bőven, hogy 2 percenként járok pisilni (és nem túloztam), mert folyamatosan olyan érzésem van, mintha őkelme a hólyagomat fejelgetné. Nem a legkellemesebb érzés úgy megpróbálni végignézni a 45 perces sorozatunkat, hogy azt meglehetősen gyakorta kell megszakítanunk miattam, de ennél nagyobb bajom ne is legyen!

A legújabb dolog, amit egyelőre nem tudok pontosan hova tenni, az az, hogy időnként mintha beleszállna a vér a fejembe, elpirosodok, szinte felforrósodik a fejem. Gondolom a  vérnyomásom ingadozik vagy a hormonok játszanak, de remélhetőleg csak ennyi. Nem hiszem, hogy az utolsó mérés óta extrém mértékben megemelkedett volna a vérnyomásom, annak azért másfajta tünete is lenne, azért a midwife-nak megemlítem majd, ha legközelebb látom. 

Hm, anyukám azt mondta, hogy kerekedik az arcom (is). Észrevettem egyébként valami furcsát, talán pontosan az, amit a várandós kismamák arcán szoktam látni. Olyan mások... Igen, kicsit mintha kerekebb lenne az arcuk, szájuk kicsit megduzzadna és a szemük is máshogy csillog. Valószínűleg a hormonok okozzák. Meg a súlygarapodás, a vízvisszatartás és az a valami, amit én olyan áldás-félének képzelek el, mintha valami erő (ahogy erről írtam is már) lassan leszállna a hamarosan szülő nőre és kicsit átváltoztatná. Lehet, hogy ez látszik rajtam vagy a kilók, amik így az utolsó harmadban engem is meglátogatnak (már-már hatalmasnak látom magam, bár tudom, hogy nem reális), de tény, hogy én is észreveszem, ha a tükörbe nézek. Valami más lett...

A névkereső projekt folyamatban, rengeteg név van a világon (ha valaki nem tudta volna), köztük sok elképzelhetetlenük nyakatekert és néhány gyönyörűségesen csengő vagy jelentésű. Még mindig nézelődünk, írjuk azokat, amik tetszenek, de nincs és nem is lesz fix név. 2O napunk lesz a baba megszületése után, hogy eldöntsük, bejelentsük, szóval nem aggódunk, legalább lesz egy kis időnk megismerni és a megfelelő nevet adni neki. 

Tegnap ismét kerültem egyet a városban, szereztem néhány kis zoknit, pici sapkát, vízhőmérőt, egy vékonyka takarót és egy (nem tudom hogy hívják magyarul) zokni szerű valamit, amit a kezére kell húzni miután megszületett, hogy ne karmolja össze magát. Mindegyik annyira pici és annyira édes, hogy közben végig mosolyognom kellett, hiszen hamarosan már a kis gazdájukat fogják melegíteni ebben a változatos skót időjárásban. 

Lackóval nekikezdtünk az internetes böngészésnek, hogy mit honnan kéne megrendelni, így megtaláltuk azt az ágyat is, amit szeretnénk, (az előző bejegyzésben belinkeltem), hasonló lesz, nagyon tetszik, remélem beválik. Szóval lassan de biztosan haladunk... Lesz pár dolog, ami használtan is tökéletes lesz, azokkal még várunk kicsit.

Pisiről továbbra is semmi hír, hívtuk őket tegnap, de folyton foglalt volt a vonal.

Ma megyünk az optikushoz, kapok próbalencsét ha minden igaz, már nagyon kíváncsi vagyok, elvileg annyira jól ereszti át az oxigént, hogy még aludni is lehet benne, nem irritálja a szemet. Ez az opció jól fog jönni azokra az estékre, amikor magam sem veszem észre, de már elbóbiskoltam olvasás közben :) 

Kimostam a ruhákat olyan babáknak való mosószerrel, azt nagyon élveztem, ahogy egyesével utasítás szerint összeválogathattam őket, majd bele a mosgógépbe (külön erre az alkalomra kitakarítottam a mosógépet, hogy nehogy már koszos vízzel legyenek kimosva...), aztán szépen kiteregettem őket és akkor is végig mosolyogtam, nézegettem őket, elképzeltem, ahogy majd ezekben a kicsi ruhákba lesz öltöztetve. Jól esett a lelkemnek. Aztán szépen összehajtogatás, egyelőre mentek egy táskába, majd még meg kell találni a végleges helyüket. 

Azt hiszem nagyvonalakban ennyiről tudok beszámolni, Manó továbbra is sokat mozgolódik (aucs!), s fura, de egyre többször vagyok képes kimondott szavakkal is kommunikálni vele, valahogy egyre jobban esik "beszélgetni", biztos valami ösztön, hogy szokja azt a hangomat is, amikor majd hozzá beszélek. 

Mutatok egy képet, tegnap készült, nem tudom, hogy az igazi látványomhoz képest mennyire csalóka, de legalább kép... :) Fények miatt sajnos nem látszik elég jól az arcom, bár ez nem feltétlenül hátrány.

Vigyázzatok magatokra, mi is így teszünk :)

Sziasztok!