31. hét

Na végre már! Igaz? :)

Hát nem olyan könnyű bejegyzést írni így két gyerek mellett (Lász&KisManó), de most nyugi van, az egyik a játszótéren van (dolgozik), a másik meg alszik (a pocakban), szóval rávettem magam és mesélek kicsit :)
Hozok képeket is!



A terhesség 31. hete:

A legtöbb baba a 31. terhességi hét környékén a legaktívabb, mivel már elég fejlett, de méretéből adódóan még elég sok helye van mozogni. Növekvő pocakodnak köszönhetően egyre nehezebbé válnak a mindennapok, és a különféle lábproblémák (mint a bokák dagadása, a visszerek kialakulása és a kellemetlen lábfájás) is gyakran jelentkeznek. A harmadik trimeszterre jellemző tünetek tovább fokozódnak ebben az időszakban.

A kismama

A 31. terhességi hét több kellemetlenséget is tartogat a számodra: pocakod egyre nehezebb terhet jelent, a belek egyre lustábbak lesznek, a víz és só visszatartása pedig hajlamossá tesz az ödémára. A megnövekedett has terhességi hátfájásokat is okoz, ez különösen a gerinc meghajlásának és a medencére gyakorolt nyomásnak köszönhető.

A lábfájás és a vádliban tapasztalt görcsök mindennapossá válhatnak. A méh az idegszálakra is nyomást gyakorol, de az egyes ásványi anyagok egyensúlyának hiánya (kalcium és foszfor), a fáradtság és a rossz vérkeringés szintén elősegítheti a lábdagadást és kellemetlen fájdalomérzetet.

A terhesség első 5-6 hónapjában a legtöbb kismama még bátran viselheti megszokott, bővebb ruháit, azonban az utolsó hónapokban már mindenképpen be kell szerezz pár kismamaruhát. Ezeknek nem feltétlenül kell hagyományos szabásuk legyen, manapság számos divatos és modern holmit is találhatsz az üzlet polcain. Törekedj arra, hogy kényelmes, praktikus és könnyen tisztítható darabokat válassz. A nyári kismamákat nagyon meg tudja viselni a meleg, ezért ebben az időszakban válassz bővebb, pamutból készült ruhákat. Az egyes alkalmakra öltözz elegánsan, hiszen terhesség nem akadályoz meg abban, hogy csinos és divatos légy.

A kismamaruhákhoz válassz alacsony, de mindenképp egy kis sarokkal rendelékező cipőket. A manapság divatos, lapos balerinacipők nem biztosítják lábad számára megfelelő kényelmet és egészséget. A praktikusság szempontjából pedig kerüld a fűzős cipőket is, mert az utolsó hónapokban nehezedre eshet bekötni őket.

A baba

A 31 hetes magzat méretei: hossza kb. 39-41 cm, súlya megközelítőleg 1.600 gramm.

A terhesség 31. hétben a baba rendkívül aktív, de még mindig többet mozog éjszaka mint nappal, ami persze számodra sok álmatlan órát jelenthet.

A magzat agya már alvás közben is aktív, szemgolyóit pedig ugyanúgy mozgatja szemhéja alatt, mint egy újszülött. A tudomány ma már arra is keresi a választ, hogy a magzat képes-e arra, hogy álmodjon.

A baba szemének színe még nem végleges, sokszor még a születése utáni hónapokban is változhat. Hallása azonban teljesen kifejlődött, és az ízeket is már remekül meg tudja különböztetni egymástól.

Emésztőrendszere szintén elérte fejlettségi szintjét, az agy pedig ellenőrzés alatt tartja a légzést és a testhőmérsékletet is. A zsír tovább halmozódik a magzat bőre alatti rétegekben.

(Forrás: csaladivilag)

Szerencsére továbbra is csak arról tudok beszámolni, hogy nem dagadok! Mármint nem vizesedek, de persze azért kerekebb vagyok már, mint az első 4 hónap hányásos időszaka után. Viszont nem érzem magam olyan kellemetlenül daginak, ami megkeserítené a mindennapjaimat és ne mernék kimenni az utcára. Sőt, néha kifejezetten csinos kismamának ítélem meg a tükörképben látottakat, valószínűleg azért, mert mindig azt hittem, hogy ha egyszer várandós leszek, majd hatvanszoros nagyságomra fogok dagadni. Biztosan megbarátkoznék azzal a verzióval is, ha nem úgy alakul az első időkben ahogy alakult és nem lefelé hanem egyből felfelé jöttek volna a kilók, hiszen a test nem hülye, okkal történnek benne a dolgok és ha úgy érzi, hogy márpedig neki azonnal el kell kezdenie tartalékolni a babanövesztés miatt, akkor úgyis azt fogja tenni. Persze biztosan lehet ezzel trükközni, gyakran olvasom, hogy kismamák 15OO kalórián élnek meg nincs olyan nap, hogy ne tornáznának valamit, de szerintem ez már túlzás. Lehet józan ésszel tekinteni a feladatra és megbeszélgetnie magával az embernek, hogy nem feltétlenül kell 3O kilót hízni, ha valaki tényleg fontosnak tartja az egészséges táplálkozást, viszont az sem normális, ha valaki azon görcsöl, hogy 2 ropival többet nyelt le, mint amit előre kiszámított magának... Persze vannak indokolt esetek, amikor muszáj diétázni, pl. terhességi cukorbetegség esetén meg ha valaki nagyon vizesedik, akkor sómegvonásos étrendet kell követnie, de alapesetben, ha minden érték rendben, akkor azt hiszem hallgatni kell a belső hangra és az úgyis magától duruzsolni fogja, hogy mit is kéne enni :) Az én esetemben mostanában ezek többnyire a szénhidrátok (sütit ide de azonnal, csokit, kekszet, még egy sütit, túró rudit, kakaóscsigát, vaníliáscsigát, francia krémest, palacsintát, mogyorós csokit, tésztákat, meg minden olyat, ami szén-hid-rát!), és egy bizonyos szintig én is engedem magamnak, hogy teljesüljön a kívánságom. Persze az imént felsorolt finomságoknak egyrészt csak a töredéke érhető itt el (csokik, keksz, palacsinta, tészta), azokból is csak annyit fogyasztok, amennyit meg merek engedni magamnak. Nagy félelmem volt eleinte a terhességi cukorbetegség, mindenképp szerettem volna elkerülni, de szerencsére nem fenyeget(ett eddig még) a veszély és jól veszi a szervezetem, ha meg-meglökődik a vércukorszintem. Azért nem aggódom, mert párnaponta meg nagyfokú saláta-étvágy tör rám, olyankor egész nap el tudnék lenni csak zöldségeken, de azért szoktam mellé illeszteni tartalmasabb kaját is. Sokszor eszek zabkását, egyrészt mert nagyon szeretm, másrészt meg mert gyönyörűen megoldja a problémám, ha esetleg túl kemény lenne a k@k@. Sokszor olvasom én is, hogy székrekedés, aranyér jellemző a terhesség alatt, na én ezeket nem igazán kedvelem és nem is hagyom, hogy elfajuljon a dolog, ilyenkor szoktam gyakoribbá tenni a zabkása-fogyasztásom és lámlám, a probléma megoldódik :) Gyümölcsöket is szívesen fogyasztok, főleg frissen, de gyakran bontunk konzervet is. Heti 1-2x fogyasztok tengeri halat, szerencsére szeretem őket és tudom, hogy a babának is jó. Az, amit szívem szerint többször ennék, de mégsem teszem, a HÚS. Meglehetősen gyakran kívánom, de több oka is van, amiért kontrollálom. Az egyik az ára, a másik meg mert Lac nem igazán eszi, egyedül meg egy hétig is rájárhatnék, talán csak akkor fogyna el... A harmadik pedig az, hogy ezeket a skót húsokra nem igazán fanyalodok rá, a vörös húsok közül még soha nem vettem meg egy szeletet sem, kizárólag csirke vagy pulykamellet, de az már olyan rég volt, hogy egyszerűen az idejét sem tudnám meghatározni. Ha néha nem csúszna le szendvics formájában 1-2 szelet házi kolbi, akkor azt mondanám, hogy szinte vegetáriánusok vagyunk. Persze olyanok, akik fogyasztanak tojást és tejterméket, mert a tejet is nagyon szokta kérni a testem időnként, meg a zabkását is azzal készítem. Fogyasztunk még sajtokat (én csak egyfélét, hiába szeretem a fetát is, camambert is, most azokat nem szabad), joghurtot, kefírt és múltkor csináltunk krémtúró-szerűséget, szóval remélhetőleg jut megfelelő mennyiségű kalcium a szervezetembe. Lackónak pedig azért fontos, mert elkezdett egy ideje súlyokat emelgetni és fontos a megfelelő mennyiségű fehérje bevitel, hogy fejlődni tudjon, így azért össze lehet kombinálni a vacsoráinkat, ha nem is mindig esszük ugyanazokat a dolgokat. 

Azt hiszem a táplálkozási szokásainkat kiveséztem :) Annyit még ide, hogy mindkettőnknek nagyon hiányoznak azok a dolgok, mint amikor csak fogod magad, kimész a kertbe és azt legelsz le onnan, amit megkívánsz. Azt hiszem mind a ketten megtanultuk annyira értékelni a "saját termés" szavakat, hogy amint lehetőségünk lesz, neki fogunk állni és a kezünk munkájával elkezdeni termelgetni... Egyszerűen fantasztikus az, hogy ott van a saját kertedben, de ápolgattad, te gondoztad és aztán te eheted meg a két kezed gyömülcsét/zöldségét! A családom most biztos nagyot néz vagy nézne, ha olvasná, de komolyan annyira tud hiányozni és elgondolkodtatja az embert, miután hatodszorra is megvette a maximálisan ízetlen körtét meg almát, hogy lehetne ez máshogy is... Lesz is. Ha narancsot meg banánt nem is a saját kertünkből szakítunk majd, azért amivel lehet, meg fogunk próbálkozni és nagy öröm lesz majd elfogyasztani az első uborkát vagy almát, ami nálunk termett meg :)

Jól érzem magam! :) Szeretek hosszú sétákat tenni, főleg ha a Társam is jön velem és közben beszélgethetünk, tervezgethetünk. Ilyen sétánk volt tegnap este a tengerparton, jó hosszúra nyúlt, viszont nagyon feltöltött. A testemnek jól esik, ha megmozgatom, bár eleinte ellenkezik, de ha nem hagyom magam, utána olyan kellemesen el tudok fáradni... A jó levegő meg mindig jó :) Ilyenkor persze szóba kerül a kisbabánk, hogy milyen lesz majd vele a világ, mindketten szeretünk erről elmélkedni. Reméljük majd ő is kedvelni fogja a hosszú sétáinkat és jókat alszik majd a melkasunkon a hordozóban. Mindig mosolyt csal az arcomra, amikor elképzelem, hogy megyünk valahova és Lackón van a baba. Totál el tudok érzékenyülni csak az elképzeléstől is, hogy ők ketten majd milyenek lesznek együtt. Annyira kíváncsi vagyok és olyan jó érzéseim vannak ezzel kapcsolatban! Tudom, látom és érzem, hogy ő is egyre jobban belekerül ebbe az egész "varázsba", mert minden alkalommal, amikor szóba kerül, neki is összegyűlik a könny a szemében... Ilyenkor mindig azt érzem, hogy megérte várni, megérte tartani magamban a lelket, hogy lesz majd egy ember, aki hasonlóak gondolkodik ebben, mint én és egyfelé tart majd a célunk. Nem vagyunk egyformák, de nem bánom, akkor sem, ha úgy biztosan valamennyivel könnyebb lenne. Nem akarjuk egymást a magunk mintájára formálni, elfogadtuk, hogy különbözőek vagyunk, de vannak olyan közös pontjaink, amikre jól tudunk építkezni. 

Ritkán írok róla, rólunk, mert tudom, hogy nem szeretné, hogy emberek információt kapjanak róla, az ő kis privát életéről, amit meg is értek, viszont az ő élete már az én életem is és néha muszáj írnom arról, ami a lelkemben van, anélkül, hogy őt ezzel túlságosan kitárulkoztatnám (ha van ilyen szó). Emiatt nem szoktam közös képet rakni, mert tudom, hogy nem örülne neki. Azért idővel majd biztos lesz és lassan elfogadja, hogy számára nagyon fontos emberek is itt követik nyomon a velünk történő eseményeket, ezért neki is vállalnia kell az arcát :) 

Kedvenceink, a helyi "kacsák", gyakran haverkodunk velük.

Itt pedig Miss Színes, épp egy nagyon jövős-menős nap után totál lefáradva :)

A napokban megint ellátogattam a kedvenc turijaimba, találtam is pár édes darabot, de már nem merek újszölütt méretet venni, inkább olyat, ami 3-6 hónaposakra van, mert tényleg nem szeretném, ha felesleges ruhamennyiséget halmoznánk fel. Amire még vadászok, az: zoknik, harisnyák, kissapka, nadrág, hálózsák. Ezekből nincs még igazából, ellenben van megfelelő mennyiségű (főleg rózsaszín) rugdalózónk, néhány kis felső - semleges színű, 1 kisnadrág, 1 db zokni. Ezúton kérek mindenkit, hogy aki esetleg küldeni szeretne nekünk ruhát, mert van neki elfekvőben vagy csak úgy, szeretetből, az kérdezzen rá, hogy miből nincs még nagyon, mert nem bírnék megbírkózni a lelkiismeretfurdalással, ha túl sok lenne és rá sem tudnám adni, máris kinőné :) Szóval egyeztessünk és akkor mindenki boldog lesz :) Még néhányszor én is el fogok menni boltokba körülnézni, hogy ne akkor kelljen, amikor már csak tényleg pihenni szeretnék és készülni. 

Mutatok egy képet az új szerzeményről, eddig ez a második kedvenc ruhadarabom, szerintem nagyon édes :) Kis mackó van a felsőn meg az egyik patentján is, turis, de még rajta volt a címke matricával, szóval nem hordta senki. A nadrágon pedig van egy pici masni, amit könnyen le lehet szedni, ha esetleg fiúcska van a pocakban :)

(Bocsi, 8x próbáltam, nem sikerült megfordítani)

Próbálkoztam nem tükrös képet készíteni a pocakról, hát nem jártam túl sok sikerrel, ilyenre sikerült, ez tetszik közülük a legjobban:

Ha minden igaz, lesznek majd szebb képek is, leleveleztem egy fotós lánnyal, aki képeket gyűjt a portfóliójához, hogy csinál majd rólam párat július eleje felé, remélem szépek lesznek :) Nem műtermi, hanem majd a szabadba megyünk, itt úgyis mindig minden olyan szép zöld. Meg hátha a tengerpart is megihleti és kattint ott is párat. Kíváncsi leszek mit tud majd kihozni ebből a fejszerkezetből, sminkeshez meg fodrászhoz nem megyek, majd kitalálom milyen ruha legyen rajtam, de úgyis időjárásfüggő lesz. Várom!

Jövő héten midwife, kicsit nyöszörgök majd neki az alhasi fájdalmammal kapcsolatban, hátha elküld egy ultrahangra, de erre kb. semmi esély, úgyhogy nem nagyon élem bele magam. Olyan jó lenne látni még egyszer a Manót mielőtt kibújik! A huszadik héten láttam utoljára, hát az rettenet rég volt és tudom, hogy majd nézegethetem eleget, ha kint lesz, de nyugodtabb lennék, ha így az utolsó időkben is rá lenne nézve, hogy jól van-e. Tuti jól van, csak én lennék még egy fokkal nyugodtabb. :)

Hányás a múltheti óta nem volt (halleluja!), az étvágyam ingadozó, de eszek eleget, nyugalom! Inkább az ivással vannak problémáim, ha megfeledkezek róla, csak azon kapom magam, hogy szét akar esni a fejem. Ezt kivédeni próbálom azzal, hogy mindenhova viszem magammal a kis 3,5 decis üvegemet és igyekszem olyan gyakran rávenni magam a kortyolgatásra, amilyen gyakran csak tudom. Unom már a víz ízét, unom a gyümölcsleveket, unom a szörpöt, a limonádét, a teát. Minden létező folyadékot "szétittam" már, de nincs mese, inni kell. A cukros szénsavasokat nem szeretem, így marad többnyire a tea vagy a víz. Juhúúú.

Pocakmanó változó intenzitásban aktívkodik a pocakban, nincs napirendje, van, hogy szinte egész nap alig érzem és este meg kiugraszt a bőrömből úgy mocorog, máskor nappal van fent többet és egész éjszaka hagy aludni. Általános, hogy amikor rossz idő van (borult az ég és esős az idő), akkor totál csendben van. A frászt hozza rám, de csekkolom a szívhangot és megnyugszom. 

Ja, rengeteget csuklik. Illetve valószínűleg csuklik, mert erről nem tudjuk teljes biztonsággal megállapítani, hogy tényleg az-e, mert igazából olyan, mintha a hasamban (többnyire mindig ugyanazon a helyen) egy izom másodpercenként összerándulna, de amióta éreztem már máshol is, azóta arra tippelek, hogy csuklik. Nem rendül bele az egész pocakom, főleg csak ott lehet érezni, egy tenyérnyi szélességben és tényleg szinte másodpercenként történik, s van úgy, hogy negyed óra, 2O percig is eltart. Kicsit idegesítő volt először, mert nem tudtam mire vélni, arra gondoltam, hogy a babának vannak ilyen akaratlan rángásai, de egyre többet figyeltem, figyeltük és úgy tűnik, hogy csuklás. Persze még most sem vagyok benne teljesen biztos. Meghallgattam a szívhanghallgatóval és pontosan olyan a hangja, mint amikor rúg, Lackó is meghallgatta úgy, hogy odatette a fülét a pocakomhoz, ő is azt mondta, hogy ugyanazt a hangot hallja, amikor rúg egyet. Szóval valószínűleg az lesz az, majd megkérdezzük, hogy mire emlékszik, ha kint lesz :)

A másik dolog, ami egyre gyakoribb amikor ébren van, az a "remegés", 1-2 másodpercig tart és olyan érzés, mint amikor támaszkodsz a földön és egy idő után elkezd remegni a karod. Olvastam róla, minden kismama érezte, nem lettek tőle remegősek a gyerekeik :) 

Így vagyunk mi, más most nagyon nem jut eszembe, talán annyi, hogy 27.-én megyünk először a "szülésfelkészítőre", mert kaptam végre levelet, hogy lesz, 4 alkalom és július végén van az utolsó. Nem csak a szülésre készít fel, hanem ezekről lesz szó:

1. alkalom: Felkészülés a vajúdásra és szülésre   (Júni 27)

2. alkalom: Fájdalomcsillapítás és komplikációk a vajúdás alatt   (Júli 12)

3. alkalom: Hazaérkezés a babával   (Júli 18)

4. alkalom: A gyermek táplálása   (Júli 25)

Megyünk lehetőség szerint mindketten, ha sikerül úgy szervezni Lackónak a munkát. Remélem ott aztán minden kérdésünkre választ kapunk, amire a midwife-nak idő hiányában sajnos nem sikerült... 

Egyébként kezdünk egyre inkább az otthonszülés felé tendálni, de tudom, hogy ez több mindenen múlik és rendben kell mennie mindennek, hogy tényleg úgy is legyen, egyelőre tájékozódunk és majd mérlegelünk. Mindketten így szeretnénk, de nem éljük még bele magunkat. Úgyhogy erről addig nem is nagyon nyilatkozom ameddig nem tudok elég dolgot. Ezzel kapcsolatban annyit szeretnék előrebocsátani, hogy aki Magyarországon él és abban a felfogásban, ami az ottani otthonszülés-mizériát magába foglalja, az kérem majd csak úgy foglaljon állást, hogy vagy alaposan utánaolvasott otthon szült nők történetei között vagy úgy, hogy elolvassa Ina May Gaskin könyvét, az Útmutató szüléshez-t. Ha úgy alakul, hogy tényleg itthon fog történni, arról úgyis írok majd és mindenki meg lesz nyugtatva teljes mértékben, aki meg képtelen hinni abban, hogy ezt így is lehet csinálni és tökéletesen biztonságos, az meg lesz hallgatva, de tudnia kell, hogy ez a mi döntésünk, újfent. Első körben ennyit erről, később majd beszélek még róla, ha aktuális lesz. 

Hát ennyik vagyunk mára, megint jól elment a délután az írással. Nem baj, fontos ez magamnak is és néhány embernek is, akik innen tájékozódnak. 

Remélem jól vagytok és közeleg az igazi nyár! Itt jó az idő, na persze nincs 4O fok, de azt nem is nagyon sajnálom most. Manó most ébredezik, lehet, hogy Apukája közeleg hazafelé, olyankor mindig felébred és üdvözli néhány jólcélzott mozdulattal az én hasamon keresztül :) Már lehet vele néha "játszani", kis édesem :)

Jók legyetek, ha lesz valami, hétközben még jövök! 

Sziasztok!