28. hét (III. trimeszter első hete!)

Na kérem, akkor had üdvözöljem magunkat az utolsó trimeszterünk első hetében, amit már annnyira vártam!
Semmi másért, csak azért, mert az elején olyan messzinek tűnt és nehézkesnek idáig eljutni, most pedig itt vagyunk, megérkeztünk és annyira büszke vagyok magunkra! Elsősorban a Manóra, aki ügyesen kapaszkodott végig a testi és lelki megpróbáltatások ellenére, szépen fejlődött és azzal a sok apróbb-nagyobb mozgással mindig segített megnyugodnom, hogy a dolgok rendben mennek, ő jól érzi magát, ne aggódjam szét magam, mert nincs rá szükség! :)
Másodsorban magamra, mert mondjuk ki őszintén, az eleje nem volt egy sima ügy, mondjuk úgy, az első 4 hónap. Aztán én úgy fogalmaznék, hogy már a várandósság is kihívás, nem csak az, amikor már kint van a baba, persze teljesen más kategória a kettő, de ezzel a rengeteg újdonsággal, ami a hónapok során ért, meg kellett tanulnom kooperálni :)
Persze Lacust se hagynám ki, aki mindvégig mellettem állt, áll és támogat, ahogy épp erejéből telik és ahogy tud.

Akkor most érkezzen az áttekintés az a héten történő eseményekről a pocakban:

A terhesség 28. hetében a magzat további zsírrétegeket szed magára, testének arányai pedig már nagyjából megegyeznek egy újszülöttével. Folytatódik az izomzat fejlődése, a baba pedig szorgalmasan gyakorolja a különféle mozgásokat, bár idővel erre egyre kevesebb helye lesz a pocakodban. A megnövekedett vérmennyiség következtében szívednek akár 40%-kal is többet kell dolgoznia, mint a terhességet megelőzően.

A kismama

A harmadik trimeszter első hetébe léptél. Gondolkodtatok már a baba nevén? Elkezdtétek már megvásárolni a babakelengyét? Ne hagyd utolsó pillanatra a babaszoba előkészítését, mert az utolsó hetekben hamar telnek a napok és lehet, hogy nem marad időd mindenre. Érdemes előre felkészülnöd, még akkor ha még majd 3 hónap választ el a szüléstől.

A méh folyamatosan növekszik és a terhesség 28. hetében már 5 cm-el feljebb található a köldöktől. A terhességi hátfájások megerősödnek és a fáradtság is sűrűbben tapasztalható. Pihenj sokat, a lábaidat pedig tartsd minél többet magasan. Amikor csak szükségét érzed, pihenj kicsit. Szellőztesd ki a fejedet, tölts naponta legalább 30 percet a friss levegőn. Kerüld a feszültséget és a megerőltetést, amennyire csak lehetséges.

A bőr elváltozásai még szembetűnőbbé válnak. A terhességi csíkok és elszíneződések miatt sok kismama érzi magát kellemetlenül. A barna foltok nagy része a szülés után hamar eltűnnek, azonban a már kialakult striák csak halványodni fognak. A hidratálás - kívül-belül egyaránt - továbbra is az egyik legfontosabb dolog, amit szépségedért és egészségedért megtehetsz.

A baba

A 28 hetes magzat méretei: hossza kb. 35 cm, súlya megközelítőleg 1.200 gramm.

Ezekben a hetekben a baba nagyon aktív. Bár egyre kevesebb helye van a méhben, egyelőre szabadon mozoghat benne. Ezt az előnyt kihasználva sokat bukfencezik és rugdos, legfőképpen az éjszakai órákban. Hangodra és érintésedre azonban már reagál, ezért ilyen módon kicsit megnyugtathatod, ha épp akkor túl játékos, amikor te pihenni szeretnél.

A 28. terhességi hétben a baba hallása teljesen kifejlődött, az egyensúlyérzéke is kialakult. Tüdeje tovább fejlődik, de csupán a 40. hét után éri el végleges fejlettségi szintjét.

A baba egyre több magzatvizet nyel és ennek egy részét vizelet formájában távolítja el szervezetéből. Az őt körülvevő folyadék térfogata csökken, amint a magzat növekszik és fejlődik.

A magzat bőre vöröses színű, és mivel az alatta található zsírréteg még mindig elég vékony és ráncos. A vékony bőrön keresztül az erek továbbra jól láthatóak, ennek köszönheti élénk árnyalatát.

A terhesség 28. hetében a dentin zománcba öltözik. A baba próbálgatja emelgetni szemhéjait, megkülönböztetve a különböző erősségű fényeket.

---

Nos, igen. Az a bizonyos névkérdés. Tegnap épp Anyukámék kérdeztek rá egyre növekvő kíváncsisággal, hogy de ugye megvannak már a nevek, szóval leszűkítettük-e egy-kettőre, amiből majd választunk? Hát kérem, még mindig nem :) Nem azért, mert ez lenne az utolsó dolog, amivel foglalkoznánk, hiszen a gyerek szempontjából elég fontos dolog, hogy megfelelő nevet találjunk neki, de -szerintem-, ahhoz igazán nem kell túl sok idő, hogy az ember leüljön és végignézzen egy könyvet, felírja a neki tetsző neveket, aztán megbeszélje a párjával, hogy neki melyik tetszik. Persze, pár órába beletelik, de tekintve, hogy még nem vagyok "mindenórás", ezért nem stresszelek rajta különösebben. Tudom, hogy ez egy olyan alapkérdés, amit mindenki meg tud kérdezni, ha egy várandós anyukával találkozik (a kérdések limitáltak, tehát megértem, ha valaki erről érdeklődik), aztán ha van fix név, akkor a kérdező elmondhatja a véleményét (aminek általában szerintem nem örülnek annyira a leendő szülők), meg lehet erről pár percet filozofálgatni, de vajon érdemes-e?

Vannak kérdések, amiknek a kismama jobban örülhet, mondok párat:

Milyen érzés? Nagyon izgatott vagy már? Rendes a védőnőd? Csinos vagy, honnan szerzed a kismamaruhákat? Apuka tud neked segíteni a felkészülésben? Látszik, hogy nem hagytad el magad, van valami jó tipped a "karbantartásra"? És társai. Csak azért mondom ezeket, mert az emberek valamiért nem igazán tudják, hogy mit illendő és mit nem kérdezni, pedig a pocakos kismama egyébként is az idő nagy részében elég érzékeny állapotban van és semmi szüksége nincs arra, hogy ítélkező, gúnyos megjegyzéssel illessék a testét, az álláspontját vagy akármilyét, pontosan elég neki ebben a nagyon változékony időszakban megtalálni az egyensúlyt. Pár szó arról, hogy mit NE, de tényleg ne mondjunk/kérdezzünk, még akkor se, ha nincs rosszindulat mögötte:

1. Soha ne engedd, hogy beindítsák a szülést, az baromira fáj. (Egy ideális szülésnél nyilván nem kell orvosi beavatkozás, de azért megeshet hogy mégis szükség van rá – felesleges előre ijesztgetni, és olyan tanácsot adni, hogy ne engedjen valamit a szülő nő. És ha veszélyben a baba, kedves tanácsot osztó?)
2. A hüvelyem soha többé nem lett olyan, mint volt. (Mondd meg a tanács gazdájának, hogy kezdjen intimtornába, és olyan lesz mint volt.)
3. Ne hízz túl sokat, képtelenség leadni! (Ez nem igaz, le lehet adni – maximum a tanács jóindulatú adójának nem sikerült, ezért fogalmazza meg általános igazságként.)
4. Nagyobbnak tűnsz, mint én voltam terhesen. (Mindenki máshogy fest kismamaként, ilyenekkel kár aggasztani a kismamát.)
5. Ez a kaja vajon jót tesz a babának? (Ez a kismama saját teste, és amit megkíván, arra valamiért szüksége is van – nem kell ilyenekkel piszkálni, felnőtt emberről beszélünk.)
6. A terhesség tönkretette a testemet. (Most nincs itt az ideje annak, hogy a kismama a szülés utáni testén törje a fejét.)
7. Már mozog a baba? (Az emberek ezt a kérdést, már a terhesség legelején hajlamosak feltenni, megijesztve ezzel az először terhes nőt, aki egyébként is később szokta megismerni, megérezni az első magazatmozgásokat.)
8. A szülésem 36 óráig tartott és rettenetes volt az egész. (Az első gyereküket váró kismamák amúgy is félnek, felesleges rémtörténetekkel traktálni őket.)
9. SOHA többé nem szülnék. (Még ha így is érzel, felesleges ilyeneket mondani egy terhesnek, aki nyilván hamarosan szülni fog.)
10. Csak várj, amíg elérsz a 9. hónapba….(ha egy nő jól érzi magát, felesleges arra figyelmeztetni, hogy lesz ez még rosszabb, nagyobb lesz még az a has).

Szóval ezeket nem ajánlott feszegetni. Persze jótanácsokat az ember szívesen meghallgat, amit hasznosíthatónak tart még talán meg is fogadja, de tartsuk tiszteletben, hogy minden leendő anyuka más, máshogy élte meg az eddig eltelt időt és máshogy gondol a szülésre és az azután következő időszakra. Nem kell feleslegesen se paráztatni, se olyan információkkal traktálni, amiket nem igazán szeretne tudni :) 

Hogy vagyunk mi?

Hát kérem, kezdek tényleg úgy kinézni, mint akinek pocakja van és az nem (feltétlenül) csak tökéletesen passzentos felsőben látható. Volt pár napom, amikor meg voltam róla győződve, hogy én eléggé behíztam, már kezdek elhatalmasodni, de amint megbékéltem ezzel a gondolattal, hogy a kismamák többsége "hatalmasnak" érzi magát, mivel jelentős mértékben változik a testük egy-egy része, utána el is tűnt ez a hülye gondolat és rájöttem, hogy nem is igazán igaz. Szerintem pár hónappal azután, hogy megérkeztem Skóciába (kb. tavaly ilyenkor) nagyobb darab voltam, mint most, ha a fenék és combtájékomat vesszük alapul. Nem tudom, hogy hány kiló vagyok, mert megint nem volt mérleg a midwife-nál. Ezen már nem akadok fenn, gondolom, ha túl keveset vagy sokat híznék az feltűnne neki, de csak annyit jegyzett meg, amikor a szülésről váltottunk pár szót, hogy ne aggódjak, slim vagyok (karcsú), erős vagyok, rendben lesz az. 

Lelkem az utóbbi időben jól van az idők nagyrészében, csak az anyagiakon ne kéne annyit agyalni... Ebbe nem mennék bele, talán egyszer majd változik a helyzet, eddig is megoldottuk valahogy, így lesz továbbra is. Viszont egyre többet süt a nap és a hőmérséklet is kezd barátságos lenni, ami gyakran nagyot lendít a hangulatomon. 

Manó is jól érzi magát, legalábbis a bukfencek és ide-oda csúszkálások erre utalnak. Továbbra is nagyon érdekes, ahogy emelgeti a pocakot belülről, ahogy érzem, hogy éppen egyik helyről a másikra tornázza magát vagy ahogy gyors egymásutánban lő egy rugisorozatot :) 

Tegnapelőtt kipróbáltam, hogy reagál-e a fényre. Odatettem a telefonomat a pocakomhoz és felkapcsoltam rajta a világítást, na nem a képernyőn, hanem van rajta egy olyan funkció, ami kb. olyan fényerősséget produkál, mintha zsemlámpával világítanék. Nagyon érdekes volt, pontosan oda rúgott, ahonnan a fény jött! Gondoltam tovább kíváncsiskodom és megpróbálom a hasam másik felén is, mert először jobb oldalon próbáltam, általában ott szokott időzni. Odavilágítottam a bal oldalra és pár másodperc múlva oda is rúgott egyet! :) Természetesen szuper büszke voltam rá, nem próbálkoztam még ilyen "teszttel", mert gondoltam nem zargatom, de végül örülök, hogy ilyen ügyesen reagált :) Apuka is nagyon büszkén konstatálta, hogy "jaj olyan okos a gyerekünk!" :) 

Mi volt a midwife-nál?

Készültem meglehetősen sok kérdéssel, aminek végül a nagy részére kaptam választ, de a látogatás hangulata nem épp olyanra sikerült, ahogy szerettem volna, de mindegy. Csak az rondított bele, hogy amikor vért vett, azt hittem összekakilom magam. Életemben ha már száz alkalommal, akkor egyszer sem vettek tőlem vért, de állítom, ilyen fájdalmat még nem éreztem. Lac mondta, hogy ő látta, hogy rángatta bennem a tűt, meg nem is oda figyelt... Levett 3 kis ampullával, azt ugyebár cserélgetni kellett és minden cserekor úgy éreztem, hogy már az agyamig nyomja azt a sz@rt, annyira fájt. A végére még a könnyem is kicsordult, pedig az ilyen eseményeket észre sem szoktam venni... Szóval emiatt elég rossz elményként emlékszem vissza erre a viszonylag fontos találkozásra, de már túltettem magam rajta. 

Legfontosabb kérdéseink és a válaszok:

Szülhetek-e természetes módon? (Alacsony kockázatú terhességem van-e és a rossz szemem miatt császármetszésre vagyok-e kényszerítve?) - IGEN, ha minden rendben lesz továbbra is és a baba spontán indul meg, akkor alap a természetes szülés, itt nem forszírozzák a gyenge szemet, nem szokott belőle probléma lenni.

Szülhetek-e a szülőcenterben, vízben? - IGEN, ha minden rendben lesz továbbra is, akkor természetesen vajúdhatok és akár szülhetek is vízben, ha úgy döntök.

Milyen esetben kell császármetszést végezni? - Ha komplikáció adódik, mint pl. hirtelen felmegy a vérnyomásom, elakad a baba, romlik a szívhang, stb. 

Igénybe vehetem-e ingyen az "alternatív" lehetőségeket a centerben, mint aromaterápia, fények és hőmérséklet szabályozása, vajúdás labdán és egyéb eszközökön, zene bekapcsolása?  - Természetesen igen, nem kell fizetni egyikért sem és azért sem, ha a társam bent szeretne aludni a centerben. 

Figyelembe veszik-e a szülési tervet? (Hogy ha minden rendben van, akkor had maradhasson rajtam a baba miután megszületett, ne vegyék el tőlem, ne vágják el azonnal a köldökzsinórt, stb.) - Igen, alapból az édesanyának adják a babát, nem sietnek vele sehova, megvárják ameddig a köldökzsinór már nem lüktet és csak utána vágják el, később viszik csak megmosdatni, megmérni. És igen, érdemes szülési tervet írni, mert nagyon törekednek rá, hogy minden úgy történhessen, ahogy az anyuka szeretné.

Kik lesznek velem a szülés folyamán? - Én 2 embert hozhatok magammal, rajtuk kívül egy midwife, és valószínűleg egy tanuló. Szükség esetén persze orvos és nővérek, de ez esetben azért, mert feltolnak az emeltre, ha komplikáció van, ami már a normál kórházi részleg. 

Lesz-e ingyenes szülésfelkészítő kurzus, amire mehetek? - Igen, azoknak, akik augusztusra vannak kiírva júliusban fog kezdődni, erről levelet kapok majd. Természetesen van többféle, de azokért fizetni kell. 

Hm, hirtelen ennyi jut eszembe, a részleteket nem taglalom, a lényeg annyi, hogy ha minden rendben van, akkor mehetnek terv szerint a dolgok, aminek NAGYON de nagyon örülök!! 

A maradék kérdésemmel majd bombázom a szülésfelkészítő személyzetet.

A midwife vért vett, megmérte a pocakom, meghallgatta a szívhangot, megnézte, hogy van-e fehérje a vizeletemben és körülbelül ennyi. Vérnyomást nem mért, súlyt se, nem pörgök ezen, tisztában vagyok vele, hogy mindkettő rendben van, feleslegesen már nem agonizálok ilyeneken. 

Legközelebb 4 hét múlva találkozunk, ha valami van a véremmel (túl alacsony a vas, túl magas a cukor), akkor hív telefonon. Elég is volt belőle az a negyed óra, teljesen lesokkolt a tehetséges vértvevő képességeivel. 

Nagyvonalakban ennyi, pár napja megint átmeneti hányingerrel küszködöm, de szerencsére nem fajul hányásig a dolog, úgyhogy lapítok. Enni nincs nagyon kedvem (tuuudom, enni kell), az ivással harcolok, de próbálok eleget inni, közben meg kutatom az ingyenesen elhozható cuccokat az arra alkalmas oldalon. Hátha akad valami a Picinek :) Mozgás van, amikor rá tudom venni magam, egyébként meg dekorálom a szobáinkat, olvasok és informálódom, meditálok, relaxálok, amikor egyedül vagyok. 

Szép napokat, képpel legközelebb érkezem, majd ráveszem az Emberkét, hogy kattintson párat rólam :)

Pöcök is felébredt, üdvözöl minden kedves embert!