Oké, kérem tegye fel a kezét az, aki valaha volt már várandós és úgy érezte, hogy bármennyit alszik, bármennyire odafigyel a táplálkozására és bármennyire is megpróbálja magát rávenni a mozgásra, egyszerűen olyan kimerültnek érzi magát, mint akit fejbekólintottak és úgyhagytak..?
Mantrázom magamnak, hogy igen, ez normális, közben meg nem ismerek a testemre, mert olyan furcsa érzés benne lenni! Mintha minden izmom húzna lefelé, a szemeim le akarnának ragadni és a fekvésen kívül más "tevékenységet" nem is akarnék űzni.
Hozzáteszem, ez az állapot pontosan azóta van, mióta beléptem a harmadik trimeszterbe. Most akkor végig ez lesz? :D Azt is meg kell, hogy említsem, hogy a Kedvesem valószínűleg szimpátiából hasonló érzéseken megy keresztül, szóval legalább nem vagyok egyedül :) Dőlünk egymásnak, mint két zsák :D
Szóval nem vagyok kétségbe esve, de valahogy fel kell erre készülnöm fejben, hogy nem lesz itt komolyabban aktívkodás, hanem kénytelen leszek a testemre hallgatni és (
Csak ennyit akartam mondani és bízom benne, hogy ez nem lesz egy állandósult állapot.
Szép hetet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése