Indulás!!

Welcome!


Tekintettel arra, hogy képtelen voltam elkezdeni valamiért papírra vetni a gondolataimat, ezért úgy döntöttem, nem frusztrálom tovább magam emiatt, viszont megpróbálom másféleképpen megörökíteni azt az időszakot, ami immárom 5 hónapja tart és bár furcsa kimondani, de így van: kevesebb maradt belőle, mint amennyit eddig a hátunk mögött tudhatunk! :) Jól bele kell húznom, mert biztos vagyok benne, hogy x idő múlva gyakran fogok ide visszajárni és olvasgatni, hogy anno pocakosan miket gondoltam, miket éreztem, mikről találgattam, hogy majd így vagy úgy lesz... :) Tudod, amikor elképzelsz helyzeteket, szituációkat, aztán utólag visszatekintve elkap a röhögőgörcs vagy csak legyintesz egyet, hogy de kis naiv voltam esetleg megörökönyödsz azon, hogy mennyire más elképzeléseid voltak akkor még az "életről" és mennyire más az, ahogy most van. 

Természetesen nekem is rengeteg dolog jár a fejemben azzal kapcsolatban, hogy milyen lesz MINDEN, majd ha itt lesz. Ugyanis az a MINDEN, ami most a napjainkat kitölti, fenekestül fog felfordulni, átcsavarodni, magyarán összekuszálódik kicsit minden, aztán ahogy telik az idő majd szépen megtalálja a maga helyét. 

Ez a blog nem azért jött létre, mert minél nagyobb olvasottságra szeretnék szert tenni. Igazából nem a külvilágnak, az embereknek és a véleményüknek, hanem elsősorban magamnak, magunknak és a Kismanónak készül. Tudom, hogy hasznos lesz később, s nem csak hasznos de rendkívül szívet melengető is. Sokat fogok a saját mondataimból tanulni, emlékeztetni fog majd olyan napokon, amikor semmi sem megy könnyen és helyreráz akkor, amikor kicsit elfelejtem azt, mennyire más volt az élet, amikor még csak odabent volt és türelmetlenül vártuk, hogy végre megismerjük. Nem fogok elhatárolódni attól, hogy mások, elsősorban a családom olvashassa, amiket írok, vagy ha esetleg másnak tudok segíteni a tapasztalataimmal, akkor természetesen pozitívan fogom megélni azt, ha valaki erre jár és talál alternatívát arra, amit keres. Legyen az egy cikk, recept, egy saját tapasztalatom vagy jótanács.
Van pár dolog viszont, amit szeretném, ha mindenki tiszteletben tartana annak érdekében, hogy ez a hely egy kedves hely legyen, ahova szeretek visszajárni és szívesen osztom meg a gondolataim, érzéseim, kétségeim vagy tapasztalataim a nagyérdeművel. Ezek a következők:

• Véleményezni lehet, ítélkezni nem. 

Bárkinek lehet hozzászólása ahhoz, hogy hogyan élem meg én a várandósságomat, milyen módszert választok erre vagy arra, legyen szó a szülésről vagy a gyermekágyi időszakról, akár egyes nevelési módszerről, bármiről. Nincs szükségem sem kioktatásra, sem a "de nekünk ez sokkal jobban bevált, ellentétben a te módszereddel" stb. Mindenki másképp csinálja, s ahogy én tiszteletben tartom a te döntésedet, tedd meg, hogy te is így teszel. Köszönöm! Támogató jellegű hozzászólásokat szívesen fogadok és alkalomadtán várok is.

Ezzel szerintem a lényeget el is mondtam, a többi igazából mellékes, ilyenek, hogy ha valamit le szeretnél szedni a blogról, szólj előtte, stb. 

A blog címe anya-ság, mert nem csak kizárólag rólam fog szólni. Igazából szerintem egy idő után talán legkevésbé rólam :) Viszont ameddig nincs még itt, addig csak fejben és szívben tudok készülni arra, hogy milyen is lesz majd, hogyan szeretnék dolgokat csinálni, ezeket fogom ide lejegyezni.

Az alcíme Mommy-to-be, ami egy itt (Nagy-Britanniában) használatos kifejezés, ami kb. annyit jelent, hogy kismama, csak nekik nincs egyszavas kifejezésük erre. Annyit jelent szó szerinti értelmezésben, hogy "Anyuka-lenni" vagy "Anyukává-válni", ami tulajdonképp történik most velem. Szeretem ezt a kifejezést, az én szememben kedves, ezért választottam ezt. Idővel módosulhat, ha már kibújt a Kismanó, s találok találóbbat :)

Nos, akkor én elkezdem, hogy hogyan is történt, ami megtörtént, induljon a naplóm, az anya-ságom története :)