Szürke idő van, esik az eső, itt nem akar tavaszodni úgy igazán. Tegnap tettem egy nagy sétát a "városban", sütött a nap, viszonylag érezni is lehetett a melegségét, de még mindig nagykabátban, a legmelegebb felsőmben, sállal körbevédve mertem csak elindulni. Bőven elfért rajtam, egy pillanatra nem vettem volna le a kabátom, mert akkor már fáztam volna egyből. Azért volt egy mókás pillanat, amikor séta közben megpillantottam egy kirakatban a pocakom, ami kikandikált a kabátból, nagyon megmosolyogtatott :)
Ma sokkal rosszabb az idő, de már unom. El is rontja a kedvem ilyenkor, ezt meg mégjobban unom, úgyhogy szépen összeszedem magam és a hideg-esős idő ellenére is elindulok sétálni.
Az utóbbi időben kicsit beszorultam a lakásba. Szeretem a nyugis időszakokat, viszont hosszútávon nincsenek rám jó hatással. Nem érzem magam tevékenynek, hasznosnak, s bár szívesen elfoglalom magam olyan dolgokkal, amiket bent lehet csinálni, mégis többre vágyom. Ezért úgy döntöttem, hogy a fennmaradó hónapokban nem fogom az elmúlt idők tendeciáját követni, hanem lépek. Van is pár ötletem, amik meglehetősen a hasznomra válnának, ilyenek pl:
- ingyenes angolkurzus
- ingyenes meditációskurzus
- ingyenes pozitív gondolkodáskurzus
- ingyenes művészeti kurzusok, workshopok
Kismanó mostanában furcsaságokat csinál, az éjjel például alig aludtam, mert olyan intenzíven tornázta végig az éjszakát, hogy csak néztem ki a fejemből és vártam, hátha elcsendesedik. Furcsa, mert vannak napok, akik teljesen nyugiban van, máskor pedig végigedzi az egész napot. Szívesen teszi ezt harántfekvésben is, amikor érzem, hogy totálisan keresztben fekszik a pocakomban, időnként kinyomja magát, kitapogatható, hogy hol a buksija, háta, nagyon érdekes :) Majd bukfencezik egyet s fél perc múlva már újra lent érzem a rugibugikat. Vagy fent. De az sokkal ritkább, tehát többnyire felül van a fejecskéje, lent pedig a lábacskák. Azok az igen aktív, kis tappancsok.
Oh, el ne felejtsem! Nagy nap volt a tegnapi :) Beszereztem a Kismanó első rugdalózóját!
Nagyon büszke vagyok magamra, mert eddig nem mertem semmi ilyesmit vásárolni, de ez egyrészt fillérekért volt, másrészt úgy éreztem, hogy legalább az elsőnek itt van az ideje. Nagyon kis aranyos, színes csíkos, uniszex darab, tehát kislánynak és kisfiúnak is megfelelő. Teszek majd róla képet, hogy el ne felejtsem, melyik volt az igazi, nagyon első :)
Voltak még kis tündéri dolgok, de úgy éreztem, hogy ha ezt egyszer igazán elkezdem és beleférkőzik a fejembe a babaruha-vadászösztön, azt nehéz lesz kontrollálni, pedig még nincs ideje, úgyhogy egyelőre beérem ennyivel :) Másrészt valószínű, hogy majd innen-onnan is kapunk pár darabot (Tesóm már szerzett valamit és Zsuzsi barátnőm is említette, hogy várja a manót pár dolog), szóval nem szeretnék felhalmozni semmit feleslegesen, főleg, hogy sokáig úgysem fogja őket használni, mert remélhetőleg nőni fog majd szép ütemben, ahogy azt kell.
(Elkezdtem olvasgatni. Na nem pont ezeket :)
Egyébként lájtosan, de elkezdtem már a felkészülést. Egy könyvet már majdnem kivégeztem, hamarosan érkezik egy másik is, szóval lassan de biztosan érdeklődöm a témában, mert egyébként is mindig érdekelt, most pedig nyomós okom van mégjobban elmerülni benne :) Tetszik a tény, hogy a mostani "tanulás" már nem a suli miatt kell, nem egy vizsgára készülök vagy épp a záródolgozatomra, sem azért, mert épp nagyon pici gyerkőcnek vagyok a babysittere, hanem most rólunk van szó :) Magamért, magunkért szívom magamba a tudást, a lehetőségeket, a módszereket. Azért ez nagyobb motiváció, mint egy fontos vizsga, pedig annak idején azokra is készültem (pont eleget). Kicsit olyan hazaérkezés-érzés, amikor az ember olyan dolgokról szerez tudomást, amik mintha mindig is a tudása egy része lett volna, csak most teljesen kivilágosodik minden egyes részlete.
Nagyon várom, hogy itt legyen már... Pár napja beszélgettem Anyukámmal, Tesómmal meg Mamámmal Skype-on és előbukkant belőlem az érzés, hogy Nélküle olyan üresnek érzem a lakást. Nem is a lakást, az életünket. Azt érzem, hogy vele leszünk majd kiegészülve, úgy hárman. Tudom, hogy itt van már velünk, a pocakomban, de alig várom, hogy itt legyen tényleg, halljam a hangját ("majd meggondolod magad, amikor folyamatosan sírni fog"), érezzem az illatát ("majd a nyolcadik pelus után is megkérdezlek"), magamhoz öleljem, mehessünk sétálni, kirándulni, lássam, ahogy Lackót is elolvasztja, lássam, ahogy elalszik, lássam, ahogy ránkmosolyog, ahogy kacag, ahogy eltörik nála valamiért a mécses, majd szépen megnyugszik a karjainkban. Tudom, a gyermekvállalás nem habostorta és koránt sem csak a szép pillanatokból áll (itt jelezném, hogy arra is számítunk, hogy kimerült, levert, esetleg depis leszek, nem találom elsőre a helyem vagy kiborulok eleinte a szoptatástól, satöbbi). Azért nem álomvilágban élek, tisztában vagyok a nehézségekkel is, meg a véleményekkel is, miszerint annál még sokkal nehezebb lesz, mint amire készülök, de azt mondom, hogy persze, nehéz lesz/lehet, de nem teljesíthetetlen. S nem csak nehéz. Tekintve, hogy még odabent van, így csak elképzelni tudom, s ami képek, érzések ilyenkor jönnek, azok azt sejtetik, hogy a felhők közül igencsak gyakran fog majd kisütni a napocska, s megengedik majd, hogy felhőtlen időszakok is várjanak ránk. (Fura, most elállt az eső és hirtelen kisütött a nap... Itt van valami :)
Ameddig ez nem a jelen, addig pedig igyekszünk kihasználni az időt, amit csak kettesben tölthetünk, s habár az időjárás legtöbbször nem nekünk kedvez, azért vannak alternatív megoldások.
A napokban megyünk majd csekkoltatni a szemem is, mert egyrészt új kontaktlencse kell, másrészt meg mivel elég rossz a látásom, ezért meg kell nézetni, hogy szülhetek-e egyáltalán természetes úton. Magyarországon legalábbis ez az eljárás, arra az esetre, ha valakinek gyenge a szeme és problémák lehetnek ezzel a szülés alatt, aztán kiderül, hogy itt hogyan vélekednek ebben a kérdéskörben. Bízom a legjobbakban.
Holnap érkezem a 24. heti fejlődéstörténettel, pár képpel meg azzal, ami épp jönni akar :)
Itt a hétvége, Magyarországon jó idő van, használjátok ki!
(Remélem lesz egyszer egy jó fej kutyánk is.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése