2013. október 14., hétfő

Hajnali ihlet




Kerem, kezratetellel gyogyitok emesztest!
A gyermekem egybol nem forgolodik az agyaban, ha rateszem a hatara a kezem. :)

Nade nem ezert irok, bar errol is lehetne elmelkedni.

Terveim vannak. Szeretnek irni majd a szoptatasrol es a szules utani idoszakrol - nem konyvek alapjan, szigoruan sajat tapasztalabol. Ugyanis van az a bizonyos 9 honap, aminek egy reszeben arra keszul a no, hogy szulni fog, a maradekban meg arrol abrandozik, hogy milyen lesz majd, ha mar kint lesz a kisbabaja.

Namost a szules az egy napos alkalom. Alairom, hogy nem art ra keszulni, mert korantsem mindegy, hogy sikerul. Erre vannak kitalalva a dulak, hogy felkeszitsek es segitsek a noket a szules elott es alatt. Testileg, lelkileg tamogat, felkeszit, veled van, valaszol, utanajar, tanacsot ad, stb.
De ki van kitalalva arra, hogy a szules utan veled legyen? Miert nem talaltak meg ki a gyermekagyi segitot?? Oke, hogy hollandiaban mukodik, hogy kb. 2 hetig odajar valaki es segit amiben tud, de en azt mondom, nem lenne hulyeseg, ha mukodne az, hogy kb. 6 hetig igenybe lehetne venni ezt a 'szolgaltatast', kerdezni, segitseget kerni es tamogatva lenni. Ja azt ne is emlitsem, hogy ugyebar sem te, sem en nem hollandiaban elunk, ennek ellenere rengeteg-rengeteg kerdes merul fel akkor, amikor mar otthon vagytok es rajossz, fogalmad sincs, hogy most mit es hogyan is kene csinalni!?

Velemenyem szerint nagyon szukseg lenne ilyen nokre, akik sajat tapasztalatuk es empatiajuk altal segitenenek a frissen szult notarsaiknak. Tudom, regen faluhelyen mukodott az, hogy a csalad noi tagjai mentek, foztek, segitettek, de hallomasaim alapjan ok sem tudtak mindig megfelelo tanacsot adni az anyukaknak. Marpedig olyan emberre lene szukseg, aki kicsit jobban ert a temahoz (lehetoleg tanulmanyaibol kifolyolag is) es szemelyes tapasztalata is van, hiszen a konyvi tudas az esetek nagy szazalekaban olyan messze tud allni a valo eletben tortentektol, mint Mako Jeruzsalemtol.
Tehat megfeleloen kepzett, sajat tapasztalattal rendelkezo es fuggetlen szemelyekre lenne szukseg, akik tisztaban lennenek vele, hogy mikor kell csak hallgatni a kismamat, hogy kisirja magat (jelentosen csokkenteni lehetne a szules utani depressziosok szamat, ami nagyon komoly es egyre novekvo tendenciat mutat!!), mikor kell szakmai, targyi tudasabol meritenie (mi pl. tanultunk a gyermekgyogyaszattol elkezdve elsosegely nyujtasig jopar fontos dolgot) es mikor kell ebedet varazsolnia az asztalra az epp kimerult, szoptatassal probalkozo, alvasmegvonasban szenvedo edesanyanak.

Tehat az ilyen ember egyben pszichologus, baratno, szoptatasi tanacsado, szakacsno, gyermekorvos es lehetoleg nyugdijas, hogy barmikor raerjen :D Na, talan ennyire nem kell professzionalisnak lennie, de fontos, hogy magasfoku empatiaval es segitokeszseggel legyen megaldva.
El kene kezdeni a kepzesuket, s valami baratsagos fair modon meghatarozni az anyagi jellegu honorariumukat is. En pl. ha ilyen lennek szivesen tennem ezt reszben friss zoldsegert, gyumolcsert cserebe ha ok mondjuk ezeknek a megtermelesevel foglalkoznak. Persze az ember penzbol el, igy lenne egy fix osszeg, amiert vallalnam, de nem egy egetvero osszeg. Tudom, Magyarorszagon az alapberbol max ehenhalni lehet, de en idealista vagyok es raadasul nem is Mo.-on elek most/mar, ugyhogy otletnek maradhat.

Hirdetnem, hogy lehet jonni mellem onkentesnek, ezzel kivaltani/ kiegesziteni bizonyos kepzesek gyakorlati orait, aztan akinek megtetszik, csinalhatna, akar keves oraban is olyan anyukak segitsegekent, akik csak heti par oraban igenyelnek ezt.

Fantasztikus, hogy hajnali 4-kor jutnak eszembe ilyen otletek :)  Igaz, ilyenkor van csend es tudok kicsit gondolkodni.

Mi a velemenyetek (foleg azok tudnak szerintem mondani, akik megeltek mar egy szules utani embertprobalo idoszakot), ertelmes otletnek hangzik vagy ilyenre ugyse lenne szuksege senkinek?

Aki esetleg olyan bator, hogy ellopja az otletemet es megvalositja, az legalabb vegyen be a buliba, mert reszletes elkepzeleseim vannak :)


Es most ideje lenne aludni is.

Szep almokat, rozsas csokokat! (Ezt ki talalta ki? Oke, hogy illatos, de en speciel nem szeretnek rozsatuskekkel a szamban csokolozni egy kiralyfival se! Jo, mentem aludni...)

Nati


5 megjegyzés:

  1. Natim, nincs gyerekem ugyhogy meg sem szólalok! De viszont ebben melozok, és IGEN szükség lenne ilyenre!!! Annyi annyi embernek segítene....
    Jóóó ötlet, ha lehetne ebben a témába felszólalni valaha akkor bevennélek a buliba:)
    És amugy meg ilyenkor aludjááá:D

    VálaszTörlés
  2. Abszolút lenne helye, itthon is akár. Régen azért tényleg jobb volt ez a generációs segítségnyújtás, mert olyan szerintem nincs, hogy egy nagymama frankón mindenben tud segíteni, de azért sok alapvető dologban igen, a többit meg úgyis az Édesanyának kell a legjobban éreznie, tudnia a saját kisbabáján. De ezekben a dologokban, amiket írtál, lehetne ilyen segítséget adni. A szülés utáni depresszió nagyon gyakori, ez igaz, és azt mondják, ez jórészt azon múlik, mennyi támogatást kap az anya a családtól és a párjától. Csak pont ma beszéltük, hogy az apák sincsenek könnyű helyzetben, meg az anya sem: az apák ugye egyedüli keresők, az anya meg mivel egész nap a babával van, így van rá igénye, hogy az apával beszélgessen, vagy ugye divat manapság az, hogy az apa fürdeti a babát (nem tudom nálatok a fürdetés kinek a reszortja :) ), mert egész nap az anya csak vele van és az apa is legyen már vele. Csak az apa meg már lehet fáradt az ilyenekhez. Plusz (bár a kisvideó alapján, amit küldtél, Lackó szerencsére ritka kivétel) az apák általában nem mernek még annyit babrálni a picivel, meg náluk ugye a hormonok sem változnak meg, mint a nőben, szóval egész más a két fél helyzete. Régen ez a több generációs együttélés biztosan segített kivédeni ezt a depressziót, mert ha nem is tudta a mama a megoldást, legalább az anya nem volt egyedül a bajával.

    Jaj, amúgy ma nem hittem a fülemnek, amikor órán mondta a tanár: Amerikában 6 hét a szülési szabadság... Szóval a magyarok szerencsések kb. Meg külföldön nem jellemző, hogy ennyi szabadság lenne szülés után, mint itthon. De azért 6 hét... ledöbbentem!!!

    VálaszTörlés
  3. Ez valami hasonló lenne
    ;http://www.otthonsegitunk.hu/

    VálaszTörlés
  4. Natim, van ilyen! A dúlákat a gyermekágyas segítségnyújtásra is meg lehet kérni! :) Otthonszülés után pedig a bába jár hetekig ellenőrizni, hogy minden oké-e, meg kicsit segít lelkileg-testileg. Szerintem amúgy egy kisgyerekes barátnő is jó lenne. Nálunk pl.: Zselyke sokszor csak akkor 'van el' napközben, ha megyünk valahová. Imád menni, és az anyukája, azaz én meg utál egyedül lenni. Ergo milyen jó lenne átmenni a szomszédba, kicsit segíteni és közben nem egyedül lenni! De lehet erre a gondolatra építhetnéd az elkövetkezendő karriered! ;)

    Zsuzsó, nálunk ugye Ádám is hellyel-közzel itthon van, mégsem érti sokszor, hogy miért vagyok tökre szétcsúszva, kiakadva. A máshol dolgozó apukáknak meg a sztenderd kérdése, hogy "de mit csináltál EGÉSZ NAAP?"... hát semmit, vakartam a t@k@m aoukám... nem normális az az elvárás-rendser, ami a nőkkel szemben van: tökéletes anyuka legyél, de főzzél, mossál takarítssál... basszus. És csak a látszat fontos, hogy hogy éred el, az smafu.. ha üvölt a gyerek, akkor úgy, erősödik a tüdeje, mint az okosoktól megtudhatjuk... grrr

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez igaz,óriásiak az elvárások, és ez nem nagyon fog változni úgy hiszem egy jó darabig. Amikor a gépek meg a technika meg a sok "termék" megkönnyíti az emberek életét, akkor az emberek egymáséit megnehezítik, csak hogy betöltsék az űrt, amiért minden a popójuk alá van téve. :)

      Törlés