Nem kell unatkozni :)

Par nap eltelt mar anelkul, hogy barmirol is irtam volna, na nem veletlenul.
Kisbogar ugyanis egyre inkabb igenyli a tarsasagot es nem eppen a passziv fajtat :)
Egyelore ugy tunik, hogy kis szocialis leny lesz belole es szivesen osztogatja majd a mosolyokat azoknak, akik kedvesek vele.
Meglatogatott minket Aliz es hat neki is nyomta a kis 'leveszlekalabadrol' vigyorokat, olyan jo volt latni, hogy massal is megtalalja a hangot es boldog ha elszorakoztatjak :) Azt hiszem (tapasztalom), hogy rengeteget szamit, kire mennyi minosegi idot forditanak! Biztosan van koze a genetikahoz is, de hiszem, hogy akire ilyen pici korban sokat mosolyognak, beszelnek neki, idot szannak arra, hogy kitapasztaljak, mi az, ami megnevetteti a gyermeket, azok egy embertarsasagot kedvelo, mosolygos es nagyobb esellyel kiegyensulyozott babat 'kapnak cserebe'.


Vannak emlekeim a bolcsibol, hogy milyen az a gyerek, akivel nem beszelnek, nem interaktivizalnak eleget. Es olyan gyerkoc is volt, akinek a csaladja intelligens, kommunikativ es roppant kedves emberekbol allt, mondanom sem kell, a holgyemeny mindenkit az elso percben levarazsolt a labairol :)

Szoval igyekszem. En vagyok vele a nap legnagyobb reszeben, az en felelossegem, hogy minosegi tarsasaga legyek. Valamelyest en vagyok segitoje vagy hatraltatoja is bizonyos dolgokban. Es itt jon be egy kerdes, ami szerintem minden edesanya feltesz maganak, hogy 'Hogyan segithetnem a fejlodeset..?'.
Kell-e nap mint nap eroltetni bizonyos dolgokat, hogy ugyesebb legyen a gyerek, esetleg hamarabb tudjon mar dolgokat, mint a kortarsai..? Ugyanis biztos vagyok benne, hogy tudat alatt mindenkiben zakatol a versenyszellem. Mar ha van kivel versenyezni. (Helyzetunkben szerencsere nincs, ha ilyen szituacio is allna elo, nem kivannek belemenni a jatszmaba.)
Termeszetes, hogy szeretnenk, ha a gyermekunk 'ugyes-okos' lenne es biztosan baromi jo erzes ha a kivant szintet akar tul is teljesiti, de biztosan van ertelme ezzel foglalkozni s kicsit akar ra is gorcsolni? Kinek KELL megfelelnie annak a gyereknek? Nekunk? A baratnonknek? Anyanknak esetleg a szuperanyuka ismerosunknek? Jogos-e rosszul ereznunk magunkat amiatt, mert a mi gyerekunk nem a nagykonyvbol lett elorantva hanem a maga sajat utemeben fejlodik?
Biztos vagyok benne, hogy azzal tehetjuk a legjobbat, hogy hagyjuk a gyermeket felfedezni, probalkozni es hagyni, hogy a sajat ertelmi eresevel parhuzamosan ugyanazokat a dolgokat tanulja meg, mint mindenki mas gyereke.
Nem azt mondom, hogy ne segitsuk a tanulas utjan, mert mi is ugy tanultuk, hogy mindig a kovetkezo fejlettsegi szinthez kell hozzasegiteni a gyereket, de ne ragorcsolve, ne hasonlitgatassal mas gyerekeihez. A mi csemetenk egyeniseg, egyedi fejlodesi utemben haladva, a sajat, maganak tokeletesen megfelelo ritmust kovetve. Es ez igy van jol!

En is erre igyekszem figyelni es nem elfelejteni akkor sem, amikor olyat olvasok, hogy mas babaja mar 8 hetes koraban meg tudott fordulni. Biztos van ilyen, de had engedjem mar meg a 11 hetesemnek, hogy o meg ne porgettyuzzon jobbra-balra ha meg nem tart ott agyilag. Fog majd, ha megerett ra. Es nekunk is van szuperokosito jatszoszonyegunk, de neha azt erzem, sok neki. A szinek vagy a formak, nem tudom, de neha egy-egy egyszerubb dolgot otszor annyi ideig figyel, nezeget, mint barmelyik villigo-zenelo kutyut amit odateszek neki. Fontos, hogy attol nem lesz hulyebb, ha ket perc utan felveszem a szonyegrol, mert neki gugyogni van kedve es nem mozartot hallgatni meg csorgo teknosbekat fogdosni. Foleg, hogy nem is tud meg fogni :)

Mindezzel csak annyit szerettem volna mondani, hogy a gyermekek fejlodese nem loversenypalya. Tudom, hogy mindenki hasonlitgat es buszke de nagyon, ha a sajatja valamivel elorebb tart, mint a masike, de nem biztos, hogy ezt annyira kell is hangsulyozni.
Semmi nem mulik ezen, azon viszont igen, hogy hagyjuk-e oket felfedezni, probalgatni ugy, hogy kozben haturol tamogatoan jelen vagyunk es kontrollban tartjuk magunkat, az elvarasainkkal szemben.

Legjobb fejek azok a szulok, akik nem ajnarozzak agyon a gyereket, viszont tisztaban vannak azzal, hogyan segithetik, tamogathatjak oket a termeszetes fejlodesukben. Emellett dicsernek, amikor annak helye van es elmondjak oszinten, ha valamit maskor lehetne jobban is csinalni. Jelen vannak es lehet rajuk szamitani.
Es legutolsosorban igyekeznek hinni magukban es a gyerekukben.

Jo ejt! :)