2 honap elteltevel sikerult az elso ketfogasos vacsorat megfoznom ugy, hogy kozben egyedul voltam a baboval, raadasul ebren is volt!
Tejfolos gombaleves keszult csirkeporkolttel. Holnap szeretnek egy sutit is osszedobni. Persze valami szuperegyszerut :)
Hu de orulok most magamnak! Mintha kezdenem egyre jobban beosztani azt a keveske idot, amit hazimunkara meg ilyesfajta teendokre tudok szanni. Azert meg van hova fejlodni, de a mai napra adok magamnak egy pirospontot. Setalni is voltunk, fogat is tudtam mosni (hahaha) es kaja is lett. Holnap meg is furdok :D
Alvas viszont nincs, konkretan 4 ora van, nagyon nehezen aludt el, majd felebredt (bofiznie kellett) aztan elaludt majd felebredt, mert megehezett. Ha ezzel vegzett majd megint jon a bofi, esetleg pelenkacsere majd a nemlehettudnimiokbol torteno mocorgas az agyban ami miatt felebred es csak cicin tud visszaaludni es hirtelen reggel 7 van es fogalmam sincs milyen szuperkepesseg az, ami ennek ellenere megis a legkisebb mocorgaskor is felebreszt legmelyebb almombol, hogy csekkoljam, minden rendben van-e?
Ketelkedtem az anyukak szavaban akiktol azt hallottam, hogy a nemanyukak elkepzelni sem tudjak azt a merteku kerultseget, almossagot amit egy kisgyermekes el at nap mint nap. Es igazuk lett. Tenyleg elor nem lehet elkepzelni! Emlekszem, hogy az elso heten minden aldott nap reggel 7kor tudtunk elaludni legkorabban, mert a gyereknek 'minden baja' volt = uvoltott, mert ejszaka volt :D Hat kisse felborultak a napjaink es minden a feje tetejere allt, na ehhez kepest mar halado szinten vagyunk! Es persze ez tovabb valtozik majd es beall valamifele rendecske. Gondolom en :)
Ja, megtortent az elso szigorom. A kisholgy fel 3kor meg ezerrel nezelodni akart, en meg ugy dontottem, hogy most igenis ejszaka van es attol, hogy o porog, nekunk meg pihennunk kene, foleg Lackonak, ezert sajnos viselnunk kellett a tizperces massziv tuntetosirast. Oleltem vegig es beszeltem hozza (probaltam nyugtatni, nemjottbe), majd lassacskan elfaradt es vegul cicin bealudt. Nem volt konnyu, de tudtam, hogy ha megadom magam es kiviszem, csak hogy hallgasson, azzal igazabol senkinek nem reszek jot, neki is ejszaka kene pihennie. Azzal, hogy vegig oleltem magamhoz es nyugtato, nyugodt hangon beszeltem hozza, szerintem ereztettem, hogy nem ellene vagyok, csak most nem tud az tortenni, amit o szeretne. Kicsit lelkiismeretfurdalasom is lett, mert hogy cserben hagytam a lanyomat, de szerintem nem egy masik szobaban hagytam egyedul kisirni a lelket, hanem biztositva arrol, hogy vele vagyok es szeretem igyekeztem segiteni neki, hogy tul legyen azon az 'akarom'-on, hogy o most nezelodni akar a karunkban, persze fel-le jarkalva, mert akkor lat minel tobbet. :)
Igyekszem bizonyos esetekben az eszemre hallgatni, ez egy ilyen szituacio volt. Meg szoknom kell, hogy maris terelgetni kell a kiscsibet az uton es segiteni visszaterni a helyes utra, ha o nagyon masfele menne.
Vagy csak faradt vagyok es ontom magambol azt eszt :)
Megprobalom letenni az agyaba, hatha most se bufi, se semmi nem szol kozbe es tudok aludni max 2 orat egyhuzamban, aztan ugyis tejcsizni fog.
Hat akkor joejszakat!! :)
Jaj nekünk annyit meséltek már azok a tanárok, akik szültek, hogy milyen keveset aludtak, az egyik ezt mondta: "Mielőtt megszületett a lányom, nem gondoltam volna, hogy heteket, hónapokat ki lehet bírni pár órás alvással. Aztán kiderült: dehogynem! Akár két évet is" Ekkor megfagyott a levegő, és mondta, hogy az első két évben elég rendszertelen alvó volt az első gyereke és valóban alig aludtak. Jó gondolom túlzott az időtartammal, de summa summárom, tényleg minden anya ezt mondja. Ma pont volt egy óránk, amin a családi krízisekről volt szó és kb. a gyermekszületésről beszélt a tanár a legtöbbet, és sokszor eszembe jutottál, ahogy tesóm is. Meg néha saját magam is, bár az még nem az idén lesz :D Szóval sejtem, min mentek most keresztül. De amúgy a blogod egy csomó plusz infót adott ezekhez képest, mondtam is magamban: "kedves csoporttársaim, és tanárom (akinek még nincs gyereke a férjével, elég fiatalka), ha tudnátok, mi minden van még itt!" :)
VálaszTörlésZsuzsó, hidd el,. nem túlzott az időtartamban... én most 9 hónapnál tartok, de nem tűnik úgy, hogy javulna a helyzet. Néha csodálkozom, hogy hogy a jó életbe bírom ébren egész nap, de közben meg minden éjszaka a reggelt várom, mert akkor végre nem az van, hogy 5 percig alszol, végre a mélyalvásba kerülnél és megint kelni. Gyerek a hajadat tépi, ugrál a fejeden és hajnali egykor azt hiszi, hogy jéé, reggel van, atztán meg annyira álmos, hogy azért üvölt... Babatervezés előtt ajánlom figyelmedbe a www.mamami.hu-t, ott sok olyan anyuka van, aki nem hagyja sírni a babáját és megis valahogy túlélik ezt az időszakot! ;)
VálaszTörlésKöszi Zsó, mindenképp megnézem a honlapot :) Kitartást Nektek, Anyukák :) Amúgy minél többet olvaslak Titeket, annál jobban tisztelem a saját Édesanyámat is, és ez biztosan akkor lesz majd teljes, ha én is átélem ezeket. Arra még kíváncsi lennék, hogy ez milyen gyakran jut eszetekbe? Mármint hogy tejóégmikoraludtamutoljáraegyjót :)
TörlésMármint felteszem, hogy mikor benne vagy, akkor kevesebbet jut ez eszedbe, mint egy kívülállónak :)
TörlésÉjszaka? Úgy kábé 5 percenként. Van olyan, hogy tényleg sok órát alszom, aztán ébreszt és kiakadok és Ádám meg mondja, hogy de szívem, 5 órát aludtál, mit akarsz még? Hát... néha észre sem veszek, akár 2 óra alvás is 2 percnek tűnik. :D Nem kell túldimenzionálni amúgy, csak az lenne jó, ha elmaradna, hogy azért legyen kaja, rend, tiszta ruha, szép kert meg minden. Mert nekem ez nem megy egyszerre.
VálaszTörlés