Minden nap tobbszor megtortenik velem, hogy csak nezem a gyonyoru gyermekem es vegtelen hala tolti el a szivem, amiert itt lehet velunk. Mennyire fantasztikus, hogy ket ember talalkozasabol, akaratabol, testebol letrejon egy aprocska teremtmeny, aki az edesanyja pocakjaban no, novekszik s a vegere egy tokeletes pici ember lesz, aki megszuletik a vilagra. A semmibol! Minden lesz. Az elet ertelme testesul meg

Tudom, hogy gyermekeinket nem birtokoljuk, csak ajandekba kapjuk, hogy eleinte vigyazzunk rajuk, taplaljuk oket, a tudasunkat atadva segitsuk oket az utjukon, majd engedjuk oket, hogy keressek es megtalaljak magukat, s a sajat eletuk ertelmet.

Tudod mit erzek? Azt, hogy ha gyermeket szultel a foldre, mar mindent tudsz. Erted a halalt, hogy ahogy megszulettel, majd egyszer neked is veged lesz. Erted a szuletest, hiszen fajdalommal eletet adtal valakinek. Erted a novekedest, a fejlodest, hiszen sajat szemeddel tapasztalod, hogyan fejlodik s nyilik ki kezeid kozott egy kis virag. Erted a szomorusagot s az oromot, hiszen folyamatosan reszed van bennuk gyermeked fajdalma vagy mosolya altal.
Latsz.
Erzel.
Tapasztalsz.
Mindent, ami fontos megkaptal, mert eleg bator voltal ahhoz, hogy vallald ezt az utat. Pedig pokoli szenvedes avatott be teged is. A szules valahol halal. Meghal egy reszed es gyermeked szuletese pillanataban megszuletik benned is egy uj letallapot. Mar nem TE vagy. Mar O van, s MI vagyunk. Olyan kotelekkel kapcsolodtok, amit nem tapasztalhatsz mashol. Te is egy csaladbol jottel, de ez mas. Ezt te teremtetted.
A sziveddel, a vagyakozasoddal. Helyet teremtettel a lelkedben egy nagy valtozasnak, amirol fogalmad sem volt, hogy igazabol mekkora teruletet kovetel majd maganak. S te megadoan kitarod lelked kapujat es engeded, hogy jojjon, jojjon meg! Magadeva akarod tenni minden pillanatat, erezni, atelni, szagolni, erinteni s olyan melyen elraktarozni az emlekezetedben, hogy barmikor, ha behunyod a szemed, ujra tokeletesen belekerulhess az erzesbe.

Ezert azt mondom, ha valaha atelted mar ezt a csodat, ne hagyd kikopni az emlekezetedbol. Menj neha vissza es ne keseruseggel lasd amit latsz, amiert elmult, hanem halaval, hogy megtortent.
Ha meg elotte allsz, akkor a fennmarado idoben epitgesd, szepitgesd a lelked. Viragoztasd fel, hogy mire eljon az ideje, teljes diszben fogadhassa a nagy esemenyt. Ne kapkodj, ne szomorkodj, ha meg nincs itt a te idod! Meg valamit meg kell tapasztalnod ahhoz, hogy teljes legy. Eljutsz te is oda, ahol ez az erzes var, amirol beszelek. Addig banj hasznosan az idoddel es gyarapisd magad elmenyekkel, tudassal, tapasztalattal. Egy napon majd azokbol meritesz es adod tovabb azt, amit megszereztel.



S meg valami: legy halas azert, hogy megszulettel. A sorsnak, s annak aki vilagra hozott es vegigjarta veled az utat. Ha volt olyan szerencses. Olyan termeszetesnek vesszuk nehanapjan, hogy minket is megszult valaki es imadattal imadott, lelkehez, tudasahoz merten adta, amit adhatott. Koszond meg neki, ha meg megtudod.
En pedig neked koszonom, amiert raszantad az idot arra, hogy az en soraimat olvasd. Csinalhattal volna mast is, de te itt voltal.

Az en melkasamon alszik most egy kicsi tunder es kuldi a jo embereknek a mosolyat.

Szep napot nektek!