Es egy honapja ilyenkor mennyire megvaltozott az elet! A szules utan meg fel sem fogtam igazan, hogy mi var ram. Gondolkodtam rajta sokat, probaltam beleerezni, de persze nem tudtam pontosan, milyen erzes is lesz majd egy babaval tolteni a mindennapjaim.
Az elso napokban nem voltam tul jol. A kimerultseg, a hormonalis valtozasok, a szoptatas okozta nehezsegek... Nagyon uj volt meg a helyzet nekem, hiaba vartam erre idotlen idok ota. Aztan ahogy teltek a napok es kicsit ossze tudtam kapni magam testileg-lelkileg, elkezdodott a nagy valtozas. Anyai szivem lassan viragzasnak indult es ma mar egy csokorra valo erzelemmel toltom mindennapjam, karomban a pici lanyunkkal, szivemben pedig vegtelen imadattal, ovni vagyassal es kimerithetetlen olelni-puszilni vagyassal.
Te kicsi lanyom pedig amiota kibujtal, rengeteget valtoztal. Az elso hetekben tisztan latszott rajtad, hogy csak probalsz hozzaszokni, alkalmazkodni a kinti lethez, ismerkedtel a szagokkal, a latvannyal es kezdtel rajonni, hogy az a ket valaki vagy valami mindig itt van veled es tapogatnak, hozzad erintik a szajukat, kezuket, csinalnak valamit ha kakilsz vagy pisilsz es tobbe mar nincs alattad a csomag, karjukba vesznek, ringatnak, beszelnek hozzad. Lassan rajottel, hogy erre a ket valakire szamitani lehet. Itt vannak es figyelnek rad. Lassan elkezdtel hinni benne, hogy nem vagy elveszett, nem vagy egyedul, ok segitenek neked, barmi is tortenik.
Nyitogattad a szemed, s talan kicsit a lelked is.
...
Azóta, úgy érzem, sok minden változott. Egész jól megismertük és megszoktuk egymást. Evidens, hogy máshogy már nem is lehetne, így kerek és egész. Itt vagy velünk, mi érted vagyunk és amit tudunk, megteszünk azért, hogy te jól érezd magad. Ha eleinte egy kicsit lázadt is a lelkem, hogy mostantól minden rólad szól, ez mára eltűnt már. Természetes, hogy te vagy a napunk első és utolsó gondolata. Persze a középső is :) A legviccesebb, hogy amikor ébren vagy és nyűgös vagy, sírsz, alig tudunk megnyugtatni, akkor várjuk, hogy végre elaludj. Aztán ha már fél órája alszol, alig várjuk, hogy felébredj és újra szeretgethessünk :)
Egy hónap alatt mi változott?
- kisimult az arcod
- kinyíltak a szemeid, már rengeteget nézelődsz, tekinteteddel követed a mozgó tárgyakat, egyre messzebbre látsz, imádod az ablakon beszűrődő fényt bámulni, percekig nézel sötét dolgokat, legyen az egy árnyék vagy az ágy háttámlája
- nőttél és híztál, egyre formásabb vagy és már kevésbé "nagy rád a bőröd" :)
- ismerjük már a különböző sírásaidat és nagy százalékban tudjuk mi a problémád. Ha mégsem, próbálkozunk ameddig valami nem történik
- szuperédes hangokat adsz ki magadból! Eleinte nem volt ennyire színes a hangadásod, mára egy édes nyöszörgéssel is le tudsz venni a lábunkról
- kevesebbet sírsz. Talán mert rájöttünk már pár dologra és segítünk rajtad, ahogy tudunk
- hajlandó vagy már az ágyadban is aludni ha ügyesen csináljuk
- az étvágyad szerencsére nem csökkent...
- kevesebbet nyelsz félre szopi közben
- többet büfizel (és pukizol)
- kezded megutálni az öltözködést. Eleinte nem tudtad még, hogy mi történik veled olyankor, ma már nem örülsz különösképp, ha ezzel nyaggatunk
- rengeteget erősödött a hangod! (és romlott a hallásunk)
- mintha néha hisztikéznél. Még nem biztos. Csak valószínű.
- nőtt a körmöd :D
... jó, nem folytatom, mert már túlzásba esek részletügyileg. Az egyik legfontosabbat azért had emeljem ki és szentelhessek neki egy külön sort:
MOSOLYOGSZ!!!
Sőt, néha vigyorogsz. Úgy telibe, kis fogatlan vigyorral. IMÁDOM!
Az illatod is, a csepp kis szádat, a mini kezeid és lábacskáid, a láhatatlan szemöldököd és szempillád, a nagyra nyílt tekinteted, a kerek kis pocikád, s lényed minden kis centiméterét amit csak imádni tud egy édesanya.
Köszönöm neked, hogy azzá teszel, ami mindig is szerettem volna lenni!
A nehézségekkel, a kihívásokkal, a fáradtsággal, a fájdalmakkal együtt.
Boldog vagyok, mert velünk vagy!
<3
Ó már ezen én elpityeredtem és mosolyogtam egyszerre.. milyen jó lesz majd neki egyszer ezt visszaolvasni!!!!!
VálaszTörlés