Annabelle 10. honapja

Ugy erzem gyorsan mennek a honapok. Annabelle szuletese elott, ha azt hallottam, hogy "olyan gyorsan megy az ido" mindig egy kicsit ertetlenul neztem, mert szerintem az ido mindig ugyanolyan sebesseggel halad, nem tud lassitani vagy gyorsitani, a tegnap sem telt el gyorsabban, mint ahogy holnap fog.
Aztan rajottem, hogy kulonbozofelekeppen lehet megelni orakat, napokat, heteket. Amikor a korhazban fekudve vartam, hogy elteljen egy-egy ora, hogy a mai napon is tullegyek es egyszer kikeruljek innen, akkor persze iszonyu lassunak tunt minden egyes perc. Amikor olyan ember tarsasagaban voltam, akivel jol ereztem magam nagyon, akkor a nappalbol hirtelen este majd hajnal lett, s azt kivantam, barcsak megallna az ido, mert rohannak a percek... Pedig csak epp boldog voltam, idon es teren kivul s teljesen mashova koncentaltam.

Amikor megszuletett Panka, az ido, mint fogalom uj ertelmet kapott. A nappalok csak abbol alltak, hogy vilagos volt es probaltam esznel es eronel lenni, az ejszakak pedig masszivan az eletbenmaradasrol szoltak. Panka sirt es nem aludt. Gyakran ringattuk, setaltunk vele reggel 7-ig, amikor vegre sikerult alomba merulnie. Nem tudom, melyikunk volt ki jobban, de emlekezetes napok voltak, az biztos.
Onnantol kezdve, hogy kisbabad van, a naptart, mint olyan, akar ki is dobhatnad az ablakon. A mai napig is az a helyzet, hogy az idok nagy reszeben fogalmam sincs, hogy milyen nap van. Azt nem az itthonlevo anyukaknak, hanem a nagyonelfoglalt bizniszkisasszonyoknak talaltak ki, akiknek minden perce alaposan be van osztva, a napjai fullig betablazva. Nekem mindegy, hogy hetfo vagy pentek van, egyedul a vasarnap jelent valamit, mert akkor biztosan nem jon a postas es nem kopognak majd, ha hozott valamit a szallito. Ja, es levelet sem tudok feladni. Ezen kivul maximum az a "hetvege", amikor apa itthon van, bar az szinte mindig 2 kulonbozo nap es altalaban hetkoznap. A lenyeg, amire ki kene lassan lyukadnom, hogy az ido bar azonos sebesseggel halad, mint azelott, megis mas az erzete. Mar ha lehet olyanja neki :-)
A figyelmem par evvel ezelott meg azon volt, hogy mikor lesz mar vege a sulinak vagy jar le a munkaido, hogy szabad lehessek. Folyton az oran csungott a szemem. A kezemen, a telefonomon, a teremben mindenhol korulvett es fontos szempont volt, hogy eltelt-e mar az az 5 perc amivel is kozelebb kerultunk az ora vagy a munkaido vegehez.
Most az 5 perc attol fuggoen fontos vagy kevesbe fontos, hogy a gyermek ehes-e, almos-e, cserelni kell-e a pelenkajat, eljatszik-e addig egyedul a kozelemben, ameddig osszedobom a reggelit, vagy pont abban az 5 perben esik el es uti meg magat, esetleg van-e szabad 5 percem, hogy amikor elaludt seta kozben a babakocsiban, akkor kicsit leuljek a vizpartra es csak csendben gondolkodjak... Az ido relativ lett. Panka maga az ido, o uralja mar es hozza igazodik. Ha neki surgos, nekunk megjobban az, ha neki epp jo, akkor csak elmerulunk es uszunk benne. Ameddig valami nagyon surgos nem lesz hirtelen :-)

"Gyorsan felnonek", mondjak. Sokan.
Gyorsan persze, mert a napok egybeolvadnak es a honapok, amikben mered a gyermeked korat, az lesz az iranyado.
"Mar megint eltelt egy honap, olyan nagy mar!"
Latod, nem arra figyelsz, hogy milyen iszonyu lassan telik az ido a fonokod irodaja elott varakozva, hanem arra, hogy a gyermek egy honappal megint oregebb lett. Es valahogy ezert nem is erdekel mar annyira a sajat szuletesnapod. Mar van mas, akit unnepelhetsz magad helyett. Es valahogy sokkal jobban is esik :-)

A baba ha jon, felforgatja a vilagot. Nagyon helyesen, hiszen ahhoz, hogy anyat es apat faragjon abbol a ket "azt hiszik, hogy barmit is tudnak az eletrol" babubol, bizony nagy felfordulas kell! Kaosz, osszeomlas majd ujrarendezodes. Mar soha nem lesz olyan, mint azelott. De lesz helyette ket uj kepesegekkel megaldott, belsoleg es kulsoleg is ujjaszuletett, uj gondolkodasmodu es ertekrendu szuloember, akik gyonyoruen emlekeznek mindenre, ami a csemete elott tortent, de mar nem a multon merengenek. Elore neznek. "Masfel honap mulva mar egy eves!" Mondjak es neznek egymasra konnybe labadt szemmel es mindketten pontosan ugyanarra gondolnak: Meg csak most szuletett...

Itt van elottem a kep. A legelso kattintas, miutan megszuletett Annabelle. Mar a kis sapka rajta volt. Nekem meg kezemben az gazos pipa, vartuk a mehlepenyt. Minden nap latom, hiszen pontosan szemben van velem, ha az agyon vagyok. Latom magam, ahogy kimerult testtel fekszem az agyon, a melkasamon fekszik ez a picike ember, azott kis kezeivel, apro kis szemeivel, mano kis fuleivel, tunder kis orrocskajaval, takarja a szajat, csendben fekszik rajtam es pislog. En is. A fajdalomtol meggyotort testem uralma alatt vagyok, de az elmem felfogta "Itt van". A lelkem pedig egyben szarnyal es ossze van torve, mert a fizikai fajdalom olyan lelektani hatarokig kenyszeritette el es tovabb, amit ugy erzek, talan soha nem fogok tudni feldolgozni. De ott volt egy nagyon eles, elo, jelenbe markolo es vegletekig emlekezetes momentum: az illata.
Az az illat, amit nem lehet korulirni.
A frissen szuletett kisember illata.
Kicsit mintha a sajat testemben jarnek es korbeszaglaszhatnek. Az ujszulott illata az uj anya elmejebe eg. Legalabbis velem ez tortent. Az apjanak nem tetszett. Szerintem mert nem a "sajat szagat" erezte. Ez olyan volt nekem kicsit, mintha barackfa lennek, evekig novekednek, varnam a viragzast majd vegigelnem, ahogy a kis gyumolcs egyre nagyobb, erettebb es puhabb lesz rajtam, majd ha elerkezik az ido es teljesen megerik arra, hogy elszakadjon tolem, akkor aztan kepessegemben allna megszagolni, megizlelni, megtapogatni a friss, erett barackot, ami belolem lett azza az idok, evszakok es megprobaltatasok soran, akit most a kezemben tartok.

Valamikor az evek soran rajottem, hogy nekem kicsit furcsa a lelkem. Mintha kicsit egyedul lenne. Melyebben erintenek meg dolgok es melyebb sebet hagynak bennem erzesek, tortenesek. Kulonosen erzekeny vagyok es sokat tudok orlodni egy-egy erzesen. Belekerulok es kicsit bele is fulladok. Ha erzek, akkor nagyon erzek. Ha verzek, akkor cseppenkent hagyom, hogy elfollyon a verem es mindegyik cseppnel ujra es ujraelem a legelso fajdalmat.
Arra is gondoltam, hogy nem vagyok normalis.
Hogy biztosan a "masok" vannak rendben, en meg valahol elromlottam es mar orokre a meg nem ertett katanta leszek. Aztan jottek dolgok, amik arra kertek, probaljak meg bekebe kerulni ezzel es ahelyett, hogy furcsanak erzem magam, tekintsek erre inkabb kulonlegessegkent. Azt hiszem ekkor lettem erosebb, mint azelott. (Kislanyom, ha majd olvasod ezt, tudd, hogy a sajat magad szereteset edesanyad fontosnak tartja. Hogy vedd eszre, lasd es fogadd el, hogy kulonbozo vagy -mert nem vagyunk egyformak- es semmivel sem vagy kevesebb, mint masok. Vannak gyonyoru tulajdonsagaid, talald meg oket es szeresd magadban a szerethetot. Amin tudsz, csiszolj, de ne kulso nyomasra. Mindig lesznek, akik azert szeretnek, aki vagy. Aki nem igy tesz, annak altalaban olyan oka van, ami nem hozzad kotodik, tehat nem kell azon szoronganod, hogy valakinek nem tetszik a szemed szine vagy a hangod tonusa. Sot, amit kepviselsz is valakibol csodalatot, masbol utalatot fog elohozni. Nem a te dolgod, hogy mindenki kedvence legy. Sokkal fontosabb, hogy onmagaddal bekebe kerulj. Szeresd aki vagy, akkor is, ha tudod, hogy meg sok mindenben lehetnel jobb. S ha veletlenul megfeledkeznel arrol, milyen csodas teremtmeny vagy, gyere es kerdezz meg, mit jelentesz nekem.)

Csak azert irok ezekrol is, mert sosem esik jol csak ugy leirogatni, hogy epp milyen uj dolgokat tud mar Annabelle, de altalaban csak ennyire jut ido. S bar ma sem aludtam eleget, inkabb kuzdok a fejfajassal es nem szunditok egyet, mert jol esik belerakni az irasomba a lelkem is. Aki pedig biralni fogja a leirtakat, tegye. Nem baj, ha nem ert meg, de dolgozzon azon picit, hogy kulonbozo emberek kulonbozo tulajdonsagait igyekezzen efogadni es nyugtazni magaban, hogy mindenki masert szeretheto.

Akkor most jojjon a tenyekre alapulo resz, meselek kicsit Pankarol, mert a tobbseget azert o jobban izgatja :-)

A 10. honap igazan elkezdte megmutatni nekunk, hogy a kisbabank szep lassan kibujik a kisbabakorbol es egyre bovulo kepessegeivel bizony alatamasztja, hogy o sem marad orokre az a pici es tehetetlen tunder, aki eddig volt.
Ugyanis mar ott tart, hogy stabilan all kapaszkodas nelkul, sot a kanape szelebe kapaszkodva, oldalazva szepen eltotyog egyik vegebol a masikba.
Az onallo leptektol egyelore tart meg (szerencsere?) :-)
Egyik kedvenc szorakozasa, hogy barmi amit barhol eler, azt lepakolja, lerangatja, lehuzza es mint aki jol vegezte dolgat, vagtat tovabb. Ha ugy tartja kedve es eppen ruhanemukrol van szo, akkor megfog egyet, forgatja elore-hatra, addig kutakodik, ameddig meg nem talalja a cimket, amit tovabbra is nagyon szeret megcsocsalni. Es a gombok is kedvencek.
Egyre tobbet gagyog es mar egyertelmuen tudja jelezni, ha cicit szeretne. Az oke, hogy ha a kozelemben van, mert akkor odajon, belefurja a fejet a melkasamba vagy elkezdi lecibalni rolam a ruhat (eleg egyertelmu, hogy mit akar...), de ha epp kicsit tavolabb vagyok, akkor nagy hangerovel kezdi el mondogatni, hogy MAM MAM MAMMM, MAM MAM MAMMM es nyujtozkodik az apjanak, hogy vegye fel es vigye oda hozzam, mert neki cicizni kell MOST!! :-)
Ezen kivul mondja hogy mamma, dede, hes-hess, isz-isz es hasonlo kis mokas dolgokat (bye-bye es integet ha kedve van), s neha annyira belelendul a magyarazasba, hogy szinte olyan, mintha folyekonyan beszelne -erthetetlen babanyelven-.
En nem vagyok hive annak, hogy a gyereket be kell tanitani dolgokra, mert ebben a korban meg nem lesz attol szuperokos. Tudom, van aki ebben meri egy ekkora baba ertelmi kepessegeit, mert masok ilyen idos korukra ezt meg azt tudjak, de en ugy erzem, hogy ha eljon az ideje, ugyis magatol fogja felfogni es produkalni. Ha valami ujat mutat azt mindig elismetlem vele es megdicserem nagyon, de nem eroltetem azt, hogy azert tudjon dolgokat, mert az olyan cuki. Amugy se ertene, hogy "mire valo", csak latna, hogy tapsolnak meg visonganak neki, ezert csinalna ujra meg ujra. Hamarosan magatol ragadnak majd ra az ilyen kepessegek es elvezettel fog tapsikolni a kedvenc dalanal es mutogatni a csigabigat es tarsait. En szeretnem, ha o donthetne el hogy neki mi a jo moka. Sokat eneklek, mondokazok neki, mutogatosat is es bar nagyon figyel es imadja, egyelore csak szemleli, dolgozza fel a dolgokat.
Sokat szopizik (legjobb fogamzasgatlo tapasztalatom szerint, tekintve, hogy menszesz meg sehol) es en ennek nagyon orulok. Az erzes, hogy a gyermekem immunrendszeret ezen modon is tamogatni tudom, nyilvan jo erzes. Ezen kivul csodas nyugtato, altato es hizlalo neki, nekem meg testsuly karbantarto es egyszeruen csak imadom, ha kozel van, osszeerunk es az olemben szunnyad el. Persze neha nagyon faraszto es elegem van, mert alkalmankent egesz nap rajtam akar logni vagy ejszaka nagyon ragaszkodik es sokaig kell varnom, amig le tudom cuppantani, de ezek a feszultsegek elmulnak. Ja es persze a folyamatos folyadekpotlasra is figyelnem kell es akkor van boven. Neha eszembe jut, hogy hogy fog kinezni a mellem x ev utan, de azt fontosabbnak tartom, hogy miert lesznek olyanok. Mert megeri es buszkenek is lehet lenni ra.

A kis haja szepen szaporodik, mar neha osszeborzolja neki a szel :D
7 foga van tovabbra is.
Az alvasat kicsit megtreningeltem, mert sokszor csak nagyon keson birt elaludni, ugyhogy most mar mindenkinek jobb, csak neha elfeledkezek magamrol es ejjel fel 3-kor jut eszembe, hogy igy huzos lesz a holnap, mert nem fogok tudni kozel sem eleget aludni. Es akkor nekem minden nehezen megy.
Az etvagya a szilard kajak tekinteteben is altalaban jo, az uj izektol eleinte fintorog, de ugy harmadikra megeszi korulbelul.
Sokat jarunk a jatszoterre hintazni vagy ha Lacko szabadnapos, akkor valamerre altalaban elcsavargunk.
Sikerult beadni mindkettonk utlevelkerelmet, neki brit utlevele lesz, nekem persze magyar es ha azok megerkeznek, akkor bizony repulunk Magyarorszagra, mert sokminden var reank.
Nagyon kivancsi leszek az egeszre es nagyon szeretnem, ha egy kicsit kikapcsolodas is lenne nekunk es nem csak arrol szolna, hogy jaj hova is kell rohannunk, mert meg negyven emberhez el kell mennunk es mindjart repulunk vissza es magunkra meg nem is szantunk idot... Ugyanis ha elmennenk valahova nyaralni, az kb. kevesebbe kerulne, mint ez a Hungary-tura, de hat termeszetesen ez az elso, hianyzik a csalad, a barataim es ugy cakompakk a levegovaltozas. Tudom, hogy Pankaval nem lesz tul egyszeru, mert soha nem talalkozott meg hirtelen ennyi uj emberrel, akik majd mind ra lesznek kivancsiak, ugyhogy szerintem az elso 3 napot majd a cicimen tolti az apja szakallat markolaszva, hogy helyrealljon a lelkivilaga :-)
Bizom benne, hogy minden helyzetet jol sikerul majd kezelnem es eleg eros leszek ahhoz, hogy tudjak nem akarni mindennek/mindenkinek megfelelni, hanem azt tenni, ami a legoptimalisabb. Elso ugyis Annabelle es neki sokat szamit, hogy mi, azaz elsosorban en hogy vagyok.
Viszont nagyon remelem, hogy fogok tudni talalkozni a reg nem latott kis baratnoimmel es meg tudjuk oldani, hogy aki tud, az lejojjon hozzank kicsit vagy Bajara es ott lehet fagyizni meg langosozni (ugye Hugi?) vagy Nagybaracskara es akkor osszehozunk valamit ott. Kis hulye almom egy tabortuzes, szalonnasutogetos este (szunyogok nelkul haha), beszelgetessel, rohogessel. Pia nem lesz, de lesz mondjuk limonade. Ki jon? :-)

A kis Hugom majdani erkezese is izgalmas lesz, jo kis uj elethelyzet neki is, nekunk is. Varom mar, hogy jojjon, tapasztaljon, lassa, hogy itt mi van, hogy mukodnek a dolgok es gyarapodjon sok ujdonsaggal. Meg hianyzik a kis "kisdiplomas" feje :-)

Most kicsit kifaradtam mar potyogesugyileg es csak random dolgok jutnak eszembe, ugyhogy megyek inkabb es osszekeszulok setalashoz, ameddig meg alszik a Picus.

Szep napokat, itt nagyon szep (meleg!) az ido, naptej szukseges megy egy setahoz is.
Kepek sajnos csak nem tul jo minoseguek vannak a tabletemen, de atteszem oket a fenykepgeprol es valoszinuleg egy uj bejegyzesbe illesztem oket.

Minden jot!

Nati