2013. december 12., csütörtök

Karacsonyra (probalunk) hangolodni

A helyzet az az, hogy itt 13 fok van. Ami az itteni megszokott homerseklethez kepest igen csak magasnak szamit igy decemben kozepen :) Ugyhogy nehezen megy a Hull a pelyhes (Let it snow) es a Kiskaracsony enekelgetese, mikozben kb. olyan erzesem van, mintha tavaszodna. Na de azert probalkozunk, uj karacsonyi egoszett (égöszett hosszu ö-vel) beszerezve, diszek (rozsaszin) pipa es nagy hopehely gyartasi lazban is egunk, Lackom hajtogatja, en vagom ki oket, mennek az ablakba es logatok majd le innen-onnan parat.
Itt divat mar jo elore felallitani a karacsonyfat es lehetoleg az ablakba pozicionalni. Van ennek egy kellemes hangulata, hiszen akarmerre mesz, szep csillogo, szines fenyeket latsz az ablakokban. Ugyebar itt nem szokas fuggonyt hasznalni, ezert be lehet latni a lakasokba es igazan szivmelengeto latvany, ahogy az egesz szoba megtelik fennyel, az emberek korulotte beszelgetnek, vacsoraznak, olvasgatnak.
A mienk nem az ablakban lesz. A helyzet az, hogy nem tul sok szabad helyunk van, ugyhogy kizarasos alapon bekerul abba a sarokba, ahol most a snowboard es a lepegetogep tanyazik. Valami magas dolgot kene talalni, amire feltehetjuk, hogy szegeny kilatszodjon majd a kanape takarasabol :) Majd dobozokbol kikreativkodjuk azt is. Birom, hogy mi ilyen kicsit hippi femili vagyunk, hogy alternativ uton oldjuk meg a dolgainkat :D Lehet, hogy majd x ev mulva lesz karacsonyfaasztalunk is, de feltetelezem, hogy inkabb a fa merete fog noni az asztalok szama helyett.

Remeltuk, hogy az idei karacsonyt mar az uj lakasban fogjuk unnepelni, de nem jott ossze, nem igazan a mi hibankbol. Invernessben eleg mininal azon lakasok szama, amibe szivunk szerint bekoltoztunk volna, ugyhogy varunk meg, hatha lesznek ujak. Azert a tavalyi meglehetosen depresszios hangulatu karacsonyunknak mindenkepp jobbra szamitunk, akkor elegge le voltunk gatyasodva (penz nelkul, ures lakasban, vetelessel, kenyszerszallasok hada utan... Nem voltunk a topon na.) es persze az is fontos, hogy itt van mar velunk a tunderkenk, aki egyelore meg nem fog fel sokmindent a 'felhajtasbol' de itt van, a csaladunk resze (kozpontja) es szeretnenk, ha majd ha nagyobb lesz, szep emlekkent maradjanak meg benne a csaladi karacsonyok. Egyszerunek, tisztanak, erolkodes es tulcsordulo stressz nelkul.
Az ajandektemarol en azt gondolom nagyon kategorikusan, hogy soha nem szeretnek csak azert venni neki valami olyasmit, amire nincs igazan szuksege, csak mert karacsonykor kotelezo. Szeretnem, ha az evek soran majd a csaladom tobbi tagja is asszisztalna ahhoz, hogy ne kuldjenek egy hatvannyolcadik jatekot, hanem inkabb kerdezzenek, hogy aktualisan mi jonne jol neki es kitalaljuk kozosen, hogy hogyan lehetne megvalositani ha nagyon muszaj mar valamit adni. A szulinapokkal es hasonlo unnepekrol is azt gondolom, hogy nem az ajandekon van a hangsuly hanem azon a melyebb tartalmon, amit epp unneplunk. Szeretnem, ha inkabb az lenne a megszokott, hogy sajat kezu meglepetest keszitunk ahelyett, hogy listat irunk arrol, hogy mi nincs meg. Tudom, vannak hulye elkepzeleseim, de nekem jobban megmelengeti a szivem, ha kapok egy kotott salat anyumtol amit o csinalt vagy es egyszeru fulbevalot a hugimtol, esetleg kezlenyomatot majd Bendetol stb. Vagy valami hasznos dolgot. Amiben lelek van.
Ebbol a szempontbol en konnyu eset vagyok, orulok mindennek, a gyurott falevelnek is, ha tudom, hogy akitol kaptam epp ram gondolt akkor, amikor talalta es megtetszett neki. :)

Az a dolog meg, hogy innen a tavolbol hogyan ajandekozom meg az itthoniakat... Nehez. Nem szeretnek penzt kuldeni, hogy na vegyel magadnak valamit es le legyen tudva, nagy dolgot nem tehetek meg es elkuldeni meg hatszor annyiba kerulne, ugyhogy maradok az egyszeru verzional. A pici dolgoknal. Es csak bizom benne, hogy senkinek nem piszkalja majd a csoret, hogy nem kuldtem torony orat lanccal, ha mar egyszer kulfoldon elek es nem kell azon stresszelnem, hogy megvegyek-e magamnak olyat, amire szuksegem lenne. A hugom a nehez pont, o valamelyest elvarna, hogy valami landoljon a neve alatt a fa toveben, de o is csak kis dologra szamithat. Majd orul, ha kap enni amikor idekoltozik hozzank egy kis idore :)

Pfuu, kicsit belemerultem itt a jingle bells hangulatba, de foleg a magyarazkodasba. Nem tudom miert erzem rosszul magam, ha arra gondolok, hogy ajandekozni kell, valoszinuleg, mert ezt szoktam meg az evek alatt es mindig jott a feszules, hogy na ki minek orulne, milye nincs, mivel nem lovok melle... Nagyon nehez! Ugyhogy en arra szavaznek, hogy akinek nincsenek nagy vagyai ajandekteren, annak maradjon a zokni-bugyi-alsonadrag, mert ezek fogyoeszkozok, aztan ha valakinek epp meg lehet valositani egy kisebb realis almat, akkor fogjunk ossze es segitsunk neki. Az almom/ideam egyebkent, hogy majd ha az en gyerekeim lesznek nagyobbak, akkor a karacsony szepen arrol fog szolni, hogy egyutt vagyunk, finomat eszunk, jot beszelgetunk es az ajandekat mindenki otthon (vagy a sajat szobajaban) bontsa majd ki, hogy ne kelljen 'alorulni' vagy oszintetlennek lenni a masikkal, aki adta az ajandekot. Igy aztan lehet egyezkedni, hogy ha piros lenne az jobban mutatna a szobamban vagy inkabb a masik fazon tetszene es ki lehet cserelni ugy, hogy a masiknak sem esik rosszul.
A masik dolog, ami szerintem klassz dolog lenne, az az, hogy levelet irni az apro ajandek melle. Minek orultem veled kapcsolatban ebben az evben (tok jo volt amikor multkor beszelgettunk es kicsit beengedtel a lelki vilagodba/amikor levest hoztal a torokgyulladasomkor stb.) vagy barmi, ami a masik emberrel kapcsolatban pozitiv erzes bennem es szeretnem megosztani vele, hogy tudja; hogy neki is orom legyen. Azt hiszem egy ilyennek jobban lehet orulni, meg egy par friss, ropogos zokninal is :)


Jesszusom, fel negy van (hajnali), en meg itt erzelgoskodok!

Azonnal alvas, nektek szep napot, teszek majd kepet a dekorrol es a mi karacsony(i elokeszuleteinkrol)-unk rol is.

Nati

3 megjegyzés:

  1. Úgy imádom a blogod. Olyan mintha melletted lennék :3 A hópelyhek nagyon szépek, asszem instán láttam, kabbe, látnád az enyéimet, ilyen csutvasz, semmirekellő hópelyhekkel sehol nem lehet találkozni :D Tiszta szégyen, nem is tudom miért nem sikerültek :O Úgyhogy inkább vettem 2-t és kiraktam az ablakba, kintről nagyon szép, ahogy látszik a 3 orchidea, az égősor meg a 2 hópehely :) Tudod ilyen őszinte levelet nehéz úgy leírni hogy közben ne sírj és a sorok meg nem adnák át az akkori őszinte érzéseimet. Nem is tudom milyen apróságnak örülnék, de nagyon szeretem azt amit felhúzok és igen (pl az aranygyűrűm) ez a Keresztanyától van, tuti szerencsét hoz ma. Vagy bármi ékszerre így nézek hogy EZ TŐLE VAN ma ez fog szerencsét hozni :))) puszillak drága Nenikém ♥ ♥ ♥

    VálaszTörlés
  2. utóirat: vedd ki kérlek a biztonsági részt, utálom beírkálni, védett a blogod, idegen-földönkívüli úgysem ír kommentet :)

    VálaszTörlés
  3. :) Vártam már eme bejegyzést :) Nagyon tetszik, várom a képeket :) Az egyedi ajándékokról eszembe jutott, amikor egy dvd-t csináltál nekem és pont a múltkor néztem benne vissza a fényképeket, nagyon jó volt :) Olyan gondolatok jártak a fejemben, hogy "Úristen milyen mások voltunk még akkor", "úristen milyen másképp gondolkodtunk bizonyos dolgokról", "Ú mennyire mások lettünk külsőre is", és még volt sok úristenezés, és ami még nagyon erőteljes volt, az, hogy "Nati már Anyuka!!!" :) Olyan hihetetlen még most is, mikor eszembe jutnak a kolis évek a sírva nevetésekkel, sírásokkal, nevetésekkel, hogy már milyen más szerepet kaptál azóta az élettől, mennyire másként telhetnek a napjaid, mennyire máson kell már gondolkoznunk a mindennapokban (megélhetés és hasonlók). Hogy amin akkoriban csak agyaltunk, gondolkoztunk, az ma már élesben megy. Főleg Neked.

    És Te az utadon haladsz. :) Azon az úton, amiről legutóbbi búcsúbulidra való készülődéskor még csak beszélgettünk, amikor még Laci sem volt, és a kis pöttöm sem. De (ha nem is pontosan minden ugyanúgy alakult pontról pontra) Te most arra tartasz azt hiszem, amerre akkor is szerettél volna. Ha erre gondolok, boldog vagyok :)

    És ha Zsófi ezt olvassa, vele kapcsolatban is ugyanezek az érzéseim :)

    Most megyek, mert a végén még túl szentimentális leszek, már az is voltam.

    :) Puszillak! (Ja, hogy gyakorlatiasabb legyek a végén, itt ugyan nincs 13 fok, de hó sincs és nem is lesz, úgy fest :) úgyhogy átérzem a helyzetet, meg kell erőszakolnom a gondolataimat, hogy hangulatba kerüljek, de azért sikerül :) )

    VálaszTörlés