Elkezdtem hordozni Pankát

Ma van a napja, amikor megtörtént az első hordozás. Rendkívül büszke vagyok!

Nem tudtam már tovább várni és szereztem egy kendőt nagyon jó áron, ráadásul innen Edinburghból, szóval várnom sem kellett a postázására. Első szempont az volt, hogy kipróbáljam, hogy megy ez nekünk. Bennem volt a félsz, hogy Panka majd onnantól kezdve, hogy magamra teszem elkezd sírni és mindenhol lenne, csak a kendőben nem, de szerencsére nem így történt. Megetettem, tisztába tettem, felraktam magamra a kendőt majd a kislányunkat is. Pislogott párat, én elrendeztem a kis tagjait majd körülbelül 2 perc múlva már édesen aludt. Sétáltam vele egyet a tengerparton (végre, el sem hiszem), majd elballagtunk a közeli boltba. Jól elvolt, nem szenvedett, párszor megmozdult, látszólag kellemes volt számára, hogy magamon hordozom. Bizonyos idő után eléggé elcsúszott bal oldalra, eredetileg középen feküdt. Így sem volt semmi problémája, mert a kendő minden oldalról tartotta, de legközelebb majd mégjobban odafigyelek, hogy úgy igazítsam, hogy ne tudjon ennyire eldőlni.
A boltban egy kedves néni kérte, hogy bekukucskálhasson és megnézhesse, teljesen odáig volt a háromhetesünktől :) Szeretem, hogy az emberek szívét azonnal elolvasztja egy kisbaba látványa. Jó lenne, ha nagyobb befolyásuk lenne az emberiségre és a látványuk mondjuk 1O km-es körzetbe kihatna pozitívan, akkor több kedves, mosolygós és gyengéd ember lenne talán. A babák jobbá teszik a világot! :)

Fogok majd más színűt szerezni, mert ez nekem túl sötét (sötétbarna), de elsőre megteszi. Szeretnék majd kipróbálni többfélét, Zsófi is küldi nemsokára, amit ők használtak. 

Linkelek egy videót a hordozásról, hátha mást is érdekel, annak pedig aki kételkedik, hogy van-e ennek értelme, kötelezővé teszem, hogy megnézze:

Nem mindegy, hogy lóg a gyerek  (katt rá)

Utána lehet nézelődni még a neten, számos szakember támasztja alá a pozitív hatásait.

Mellesleg pedig nagyon jó érzés, amikor a baba rajtam van! Jó, hogy közel van, hogy látom, hogy érzem, hogy szinte vele együtt létezem. Egyébként is napközben sokat van a karunkban, mert úgy tartjuk természetesnek, hogy közel legyen (nem ettől lesz elkényeztetve), így pedig mobilisak tudok lenni és persze van 2 szabad kezem és csinálhatom a dolgomat anélkül, hogy távol kelljen lennünk egymástól. Persze, le szoktuk tenni és az ágyában vagy ágyunkban alszik, nem is kérdés. De ha dolog van és a közelségemre van szüksége, akkor csak magamra kötöm és újra egyek vagyunk, ahogy azelőtt, békében, nyugalomban. 

Együtt lenni jó!